Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

225. országos ülés márezins 15. 1880. JQ5 mányzatnak, a szabadság iskolájának neveznek, az a jelen körülmények köztt, nem-e valami egészen más? T. ház! Én tegnap tanuja voltam Hansen hires delejező mester [Bálijuk!) kísérleteinek. Ne vegyék rósz néven, ha én most ennek benyomása alatt mondok egy hasonlatot. Hiszen hasonlítanak önök azon egyénekhez, kiket Hansen magneticus államba ringatott, a kik hiszik, hogy ízletes körtét falatoznak, mig az, mi kezükben van, nem más, mint nyers krumpli. Simonyi Ernő és Mocsáry Lajos t. képviselő urak szemünkre hányták azt, hogy nem ismerjük a régi megyét, nem viseltetünk kegyelettel a régi megyei intézmények iránt. Én t. ház, nagyon is hosszadalmasan voltam bátor a régi jó idők jó oldalairól megemlékezni. Én, némileg ismerem a régi megyéket, tisztelem, beesülöm azokat minden hiányaik daczára, de viszont lesznek talán szívesek viszonyszolgálat fejében a t. szónok urak is elismerni aat, hogy roppant különbség van a régi megye s a mostani municipium között. (Bizony van! a szélső baloldalon.) Én legalább azt hiszem, hogy a mostani municipium azon ellenállási erőt, a melyről a t. szónokok annyit beszéltek, nem lesz képes kifejteni jelenleg, ha idegen hatalom, vagy nemzetellenes kormány leigázni akarja. A provisoriumban büszkén dicsekedtünk és azt mondtuk, hogy egy magyar ember sem fog hivatalt vállalni. A későbbi tapasztalatok után azt mondtuk, hogy legalább azon családok közül, a melyek négy századon át kormányozták a municipiumokat, az absolut kormány alatt szolgálni nem fog egy sem. És mi történt? voltak családok, melyeknek tagjai nem vállaltak hivatalt, de ezeknek csekély volt a száma és kevés család volt, a melynek egy, vagy több tagja ne vállalt volna a provisorium alatt is hivatalt. Azóta t. ház, 13 év múlt el, 13 évig élveztük azon közgazdasági bölcsességet, a mely a íúlpadokról tudós védelemben részesül. Azóta ijesztő mérvben harapódzott el a jobb osztályok decompositiója és az általános elszegényedés. Ha ez igy terjed, be kell vallanunk, hogy ha még egy Bach ridivivus kormány jön, még igen tisztességes családokból fognak tömegesen találkozni olyanok, a kik hivatalt vállalnak. Az is mondatott: jól van, ha vannak a municipiumnak hiányai, de ebből nem az következik, hogy csorbítsuk a jogokat, hanem hogy fejlesszük az önkormányzatot. De a t. képviselő urak nem mondották meg, mely irányban kívánják azt fejleszteni és velem együtt a t. ház is igen kíváncsi lehet ezen utat meghallani, mert attól félek, hogy ez hasonlítani fog azon gyönge anya cselekményéhez, ki elkényesztetett gyermekének pajkosságát az által kívánja simogatni, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XI. KÖTET. hogy még jobban elkényezteti azt. Történt hivatkozás a nép természetére és az ősi institutiók felforgatására, mely ellenkezik a nép természetével. Hogy a nép szereti a szabadságot, erről hosszasan voltam bátor a múltkor beszélni. De midőn ezt említjük, be kell vallanunk, hogy igen sok hivatalnok akad, ki nyilvános állását a maga előnyére használja fel és a hivatal vadászat a nép tulajdonai köztt, kiváló helyet foglal el. Már pedig a nép ezen tulajdonaival szemben, vájjon nem-e inkább az erősebb állami kéz-e a helyes, mintsem a mostani, az olygarchia felé hajló clique érdekeknek tért adó rendszer, azt a t. ház megítélésére bizom. Az mondatott, hogy nem annyira roszak a municipiumok, — ezt Simonyi képviselőtársam mondotta, — hanem roszak az emberek. Sajnos, ez igaz és ezen erkölcsi sülyedésből bennünket a ministereinök urnák, —• mint mindig, ugy most is — mesterséges dialektikája kimenteni nem fog. De feltéve, hogy megkezdődik a társadalmi reorganisatió, ez oly lassú processus, melynek végét nyugodtan be nem várhatjuk és nézetem szerint a törvényhozásnak feladata az, hogy e lassú processust áthidalja. (Helyeslés balfelöl.) Ismétlem, hogy szerény nézetem szerint valahányszor egy képviselő a municipiumok reorganisatióját szóba hozza, mindig hozzá kellene tennie, hogy ennek nélkülözhetetlen feltétele, az egészséges, tiszta, hamisítatlan választás. Meglehet, azt fogják mondani önök, hogy ha én a társaságot képtelennek tartom az önkormányzat gyakorlatára, akkor a képviselők választására sem tarthatom képesnek. Hála istennek ez egészen más. A parlamentarismust nem lehet az önkormányzattal ugyanazon mértékkel mérni. A képviselő-választás sokkal egyszerűbb tény, melynél maga a nép ösztöne gyakran megtalálja a helyes utat. A municipiumok választása sokkal szövevényesebb és bonyolultabb. Sokkal inkább állanak rendelkezésünkre eszközök arra, hogy a parlament kifolyása legyen a közhangulatnak, mint arra, hogy az önkormányzat valósággal az legyen és hasznos, szükséges része legyen az összes állami gépezetnek. Csak enumerative bátorkodom az előbbi czélra vonatkozó egy pár intézkedést felsorolni. Ilyenek a hivatalnokok távoltartása a korteskedéstől, sőt szerény nézetem szerint, a választási urnától is. A választók összeírásának oly közegekre bizása, melyek nemcsak felfelé és lefelé legyenek függetlenek, de függetlenek legyenek az egyes cliquektől is. Ilyen intézmény a választási census szabályozása, mely nézetem szerint alacsonyabb legyen a városokban, mint a vidéken; nem azért mintha azt hinném, hogy a városoknak több politikai önállása van, mint a vidéknek, mert ezt én — a főváros és némely város 14