Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-225
106 , ® 5- országos ülés mftrezius 15. 1880. kivételével — határozottan tagadom; hanem azért, mert a tapasztalat mutatja, hogy a nagyobb városokban az alsóbb rétegek azok, a melyeknél a legtöbb politikai önállóságot észlelünk, mig a vidéken éppen megfordítva van a dolog. A vidéken a jómódú gazda az, a ki a legtöbb politikai bátorsággal bir. A harmadik szer ahhoz, hogy parlamentárismusunk egészséges legyen, éppen a municipiumok reorganisatiója. Ez oly fontos, t. ház. hogy éppen erre nézve vagyok bátor becses figyelmöket kikérni. {Halljuk!) Igen örvendenék, ha találkoznék valaki e házban, a ki annak ad kifejezést, hogy mig a jelenlegi municipium ugy marad fenn,, a mint az ma van, egészséges parlamentárismusunk nem lehet. Gondoljanak uraim csak vissza a választásokra és mondják meg, hogy mi oka annak, hogy önök nagyobb számmal nincsenek a házban? Bizonyára a municipium, a mely mellett önök oly nemes hévvel küzdenek. [Felkiáltások a szélső balfelöl: Hiszen ez csak krumpli!) És t. ház, ezt a történet is bizonyítja. Az utolsó országgyűlés, a melyet a kiváltságos rendek választottak, radicalis és szabadelvű volt. Ezt követte a Bach-korszak esnem volt Hévig önkormányzatunk és mégis mit látunk? Azt, hogy a 60-as években oly országgyűlés választatott, a melyben a többséget a határozati pártiak képezték, a jelenlegi ministerelnök urnák vezetése alatt. Ismét bekövetkezett a provisorium, ismét nem volt alkotmányos municipiumunk és a 65-iki választás volt azon utolsó választás, a mely nem volt mesterkélt és a mely nem volt a kormány által befolyásolt, hanem szabad és független volt. 1867-ben visszaállíttattak a municipiumok és mit látunk? Azt, hogy sülyedtünk ama bizonyos lejtőn, hogy ismétlődött ama eirculus vitiosus, a melynél fogva a kormány mindig többséget tudott csinálni és hogy a kormány folyvást hivatkozott a parlamenti többségre, még akkor is, ha olyasmit vitt keresztül, a mit a nép többsége határozottan ellenzett. Ezen tapasztalatok után azt kellene következtetnünk, hogy ha szeretjük a szabadságot és egészséges parlamentarismust akarunk, akkor a municipálismussal kell szakítanunk. Senkinek sem jut eszébe a házban az 1848-ki év férfiainak nemes szándékát tagadni. Ok azt hitték, hogy az önkormányzat egy kiváltságos osztály vállairól, át fog szállni magára a népre, vagy legalább egy nagyobb közönségre. Bocsánatot kérek, de e tekintetben én azt állítom, hogy ennek ellenkezője történt. Az egyik osztályról átszállott az önkormányzat egy kisebb és egy kicsinyesebb körre, az osztály uralmat felváltotta a cliqueuralom. E kettő köztt a különbség olyan t. ház, mint a minő a sas és a szarka között. És engedjék meg, t. ház, hogy én beszédemet egy kéréssel végezzem. (Halljuk!) A közigazgatási kérdéssel t. ház, több ízben fogunk r találkozni. És talán jó az, hogy ez igy van. És azért ne vegye a t. ház szerény tel enségnek részemről, ha azon nézetemnek adok kifejezést: hogy ha mi kevesebbet foglalkozunk theoriával és doctrinákkal, hanem mindig azt kérdezzük, hogy valamely intézmény mily gyümölcsöket fog teremni a jelenlegi viszonyok köztt, a társadalom — sajnos — jelen sok rósz oldala mellett, akkor könnyebben fogjuk egymást megérteni és könnyebben érünk czélt s akkor inkább fogjuk a közigazgatás kérdését a haza javára megoldani. Ezt a kérdést, t. képviselő, urak nem a párttaktika, nem is egyesek hozták szőnyegre, hanem a szükség és a közvélemény hozta napirendre. Minthogy Szájbély t. barátom indítványa legalább egy ut, egy eszköz, a közigazgatás nagy hiányainak orvoslására, bátor vagyok azt elfogadásukra és beesés figyelmökbe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) Csatár Zsigmond: Egyáltalán nem volt szándékom a szőnyegen levő költségvetési vitában felszólalni, ha esetleg Thaly Kálmán képviselő ur nem hozza szóba az árvapénztári sikkasztásokat és a csongorádi esetet és a ministerelnök ur erre nem tesz megjegyzéseket. így azonban, mert ennél az alkalomnál az én nevem is a t. ház elé hozatott, kötelességszerűleg járok el, midőn néhány pillanatra a t. ház figyelmét igénybe veszem. Kétségkívül igaz, hogy Csongrádvárosában, az árvapénztárnál három ízben, három pénztárnok által követtetett el sikkasztás a Bachok idejében, még pedig olyformán, hogy Makay árvapénztári kezelő elsikkasztott 38,000 frtot, Jánosy nevezetű árvapénztári kezelő 18,000 frtot és, mint méltóztatik emlékezni, mert többször, itt a házban is felhozatott, Éder István jogügyi tanácsos és árvaszéki teljhatalmazott, mintegy 35,000 frtot. És t. ház, Csongrádon találkozunk 60, 70 éves öreg emberekkel, találkozunk 50—60 éves asszonyokkal, kik ma is siratják atyjokról reájuk maradt, de a hűtlen gyámok által elsikkasztott összegeket, melyeket a mai napig sem kaptak meg. Hát én e dologban t. ház a jelen epochát, magáért a sikkasztás tényeért egyáltalán nem fogom vádolni. Magában a mai rendszerben nem keresem ezen bajok forrását, mindazon által, ha igazságos akarok lenni, ki kell jelentenem, hogy mégis van valami, a mi a t. kormány és a jelenlegi rendszer embereivel szemben kell, hogy megrovás alá essék. A Baeh-időben a sikkasztok ellen elrendeltetett a vizsgálat, folytattatott is és a ház elébe is került, midőn egyik legfőbb sikkasztó ellen
