Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

98 223, or-záros ülés saárcziBS 15. 188D. még a jelen országgyűlés alatt tárgyalás alá vétethessék." Elismerem, hogy összes közigazgatásunk reformja szükséges, elismerem azt is, hogy lehetnek és vannak is ezen reformok mikénti eszközlésére nézve eltérő nézetek, melyek előtt én mindenkor tisztelettel meghajolok, de egybe, t. ház, kell, hogy egyet értsünk, ez pedig az: hogy a magyar állam mindenekelőtt jogi állam legyen. Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. {Helyeslés a baloldalon). Thaly Kálmán: T. ház! Részemről a belügyi administratió rovatához tartozó négy különnemű kérdéshez óhajtok hozzászólani s midőn ezt mégis az általános vitánál, nem pedig: az egyes fejezeteknél teszem, arra a következő okok birtak. Az egyik tárgy, melyre nézve felszólalok, nem tartozik szigoúan véve a költségvetés egyik rovatához sem, de mégis a belügyi administratiót illeti. Másodszor, midőn négy különnemű tárgyban szót emelek és a t. belügy minister urnák felvilágosító nyilatkozatait várnám ezen ügyekre nézve: azon reményben vagyok, hogy egyszerre elmondván mind a négyet, egyszerre fogom megkaphatni a t. belügyminister ur felvilágosító, vagy tán megnyugtató válaszát is. Azért röviden előadván ezen négy különnemű tárgyat, bátorkodom a t. ház becses figyelmét és türelmét kikérni. Kezdem a legkisebb jelentőségűvel. Már másfél éve annak, midőn a t. belügyminister, illetőleg a t. ministerelnök úrhoz interpellatiót intéztem az új-orsovai sziget, Ada-Kaleh végett, mely az 1877-iki háború következtében Magyarország területéhez, vagy nem tudom, tán Ausztria területéhez csatoltatott. Ugyanakkor egyúttal Spizza iránt is tettem kérdést. A tisztelt belügyminister ur akkor azt a választ adta, hogy Spizza bekeblezése iránt a törvényjavaslat a háznak nem sokára elő fog terjeszteni és Ada-Kalehra nézve szintén. Spizzát illetőleg ez megtörtént. Azonban Ada-Kaleh már harmadik éve, hogy magyar administratió alatt áll és erről mégis hallgat a ministerelnök ur. T. ház! Ámbár magában ez csak egy kis sziget és egy kis török város; én azonban mégis anomáliának tartom, hogy a magyar korona államában kormányoztassák egy kis terület katonai, vagy absolut, vagy nem tudom milyen administratió alatt, vagy ha alkotmányos administratió alatt van is, a nélkül, hogy arról a képviselőháznak hivatalos tudomása legyen. Kérem tehát -— azon interpellatiómat most röviden ismételve — a t. minister urat, legyen kegyes felvilágosítani: átvette-e azon sziget és török város kormányát és miként kormányoztatnak ezek? Birnak-e alkotmányos jogokkal az ottani lakosok? és ha talán Szörénymegyéhez kapcsoltattak, részesültek-e a becsületes török atyánkfi ti is az Ujfalusy-Pausz-féle régime áldásaiban ? {Mozgás a jobboldalon.) Avagy katonailag kormányoztatnak tán? és például igazságszolgáltatásuk miként foly? Mert képzelhetetlennek tartom, hogy azon bizonyos tekintetben kereskedést űző város lakói, annyi idő óta per nélkül eligazodhattak volna ügyeikben. Hova apelláltak tehát, hogy ha az adekalei kádi Ítéletében meg nem nyugodhattak? Konstantinápolyba, Bécsbe, Budapestre, vagy talán csak a magas egekhez? Várom azért ezen abnormis helyzetre nézve, a melyről a t. ház eddigelé semmi értesítést nem kapott, a t. minister ur felvilágosító válaszát és óhajtanám mindenesetre tudni, mikor terjesztetik már elő a törvényjavaslat e sziget és városnak Magyarország területébe leendő kébelezése iránt? (Helyeslés a szélső' balfelöl.) Ez az egyik kérdés. A másik az országos levéltár ügye, a mely már a költségvetésben előfordul. Ez egy igen fontos, nemcsak administrativ, hanem culturalis, tudományos ügy, a melyet éppen azért folytonosan éber figyelemmel kisérek s csak teljes elismeréssel szólhatok a t. minister urnák azon eredményes tevékenységéről, a melyet az országos levéltár szervezése körül eddigelé tanúsított. Nem tekintem ezt politikai kérdésnek s épp azért, ha már a kormánypárt padjairól nem adatott meg: adassék meg az ellenzék padjairól ezen irányban az elismerés, amennyiben a szervezés csakugyan folytonosan szépen halad s legújabb időben ezen nagy levéltár összesítése által nevezetes előlépési tett, nevezetesen a t. minister ur egy épületbe helyeztette el az összes actákat. És bárha ezen elhelyezés nem valami fényes és nem nagyon czészerfí is: de legalább tűzmentes és szegénységünkhöz képest, megtelel egyelőre a czélnak. Midőn azonban ezt örömmel constatálom, másrészről aggályomat kell kifejeznem az iránt, hogy ezen országos levéltár egy nevezetes és a magyar államnak közvetlen tulajdonát képező része, még mindig nem egyesittethetett azzal; értem azon majdnem 60,000 darab igen fontos történelmi ügyiratot, a melyek báró Gehringer absolutistikus helytartó idejében Budapestről elvitettek és Zágrábba szállíttattak. Ezeu actákról, a melyek legnagyobb részben a szigorúan vett Magyarország és nem Horvátország múltját illetik, a nyugtatványok ma is megvannak az országos levéltárban és ha jól tudom Kerkápoly pénzügyminister ur idejében, midőn a levéltár egy részben pénzügyi administratió alá tartozott, megtétetett, vagy legalább megkezdetett a lépés, hogy a Kukulyevics Iván mostani horvát képviselő ur által Gehringer engedélyével Zágrábba elszállított nagyszámú acták, a jogos tulajdonos a ma-