Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-225
225. országos ülés márczius 15. 1SS0. 39 gyár kincstárnak visszaszolgáltassanak. Nem szeretném, ha a magyar kincstárnak ezen jogos követelése eltiltatnék; valahára már itt is volna ideje a visszaszolgáltatásnak. Kérem tehát a t. minister urat arra, hogy újítsa meg, még pedig teljes erővel, a horvát országos kormánynál a magyar állam követelését ezen akták visszaadása iránt; mire nézve azt hiszem, hogy az új horvát-bánnak kineveztetése és a horvát tartományi kormánynak általa való átvétele, minden esetre kedvező alkalomul kínálkozik. Ennyit ezen ügyről. Felszólalásomnak harmadik tárgyát a fővárosi rendőrség ügye képezi és midőn ezt szóba hozom, nem szándékozom elejét venni annak, hogy mások a részletes tárgyalás folyamán bővebben ki ne terjedjenek ezen ügyre. Éppen azért nem is fogom azt egész mivoltában tárgyalni, hanem csak néhány pontot említek fel. A belügyminister ur mintegy 12,000 frt többletet vesz fel e czímen és itt főleg a bejelentési hivatal felállítására és a népszámlálás eszközlésére hivatkozott. A bejelentési hivatal azonban még felállítva nincs s a népszámlálás még nem eszközöltetett. Nem tudom, indokolva van-e tehát ezen költségtöbbletnek felvétele? Majd annak helyén — remélem •—• nyilatkozni fog a minister ur. Hanem szólók egyedül arról az összegről, melyet Budapest fővárosa, nevezetesen 417,000 frtot, a belügyi kormánynak az államrendőrség fenntartásához való járulék fejében átszolgáltat. Általában az a nézet uralkodik a fővárosi körökben, mondhatnám, még a hivatalos körök egy részében is, —- hogy tulajdonképen még ezen 417,000 frtnyi összeget sem fordítja a belügyminister arra a czélra, a melyre adatik. Annyi tény, hogy a rendőrség mai állapotában , koránt sincs csak olyan is, a milyen volt a fővárosi administratió alatt; sőt annak létszáma is — legalább a lovas rendőröket illetőleg — kevesebb; ez pedig igen lényeges kérdés, mert éppen a külváros-részek azok, melyek a lovasjárőri szolgálatot leginkább igénylik, miután a bizonytalan foglalkozású egyének egész raja Újpesten, Erzsébetfalván és a kültelkeken tartózkodik s onnan indulnak ki éjjeli kalandjaikra; tehát különösen éjnek idején, a lovas rendőrük általi járőri szolgálat a külvárosok bizton létére nézve, a mai őrjáratoknál sokkal sűrűbben volna eszközlendő. Különösen érdekelve van e tekintetben a X-ik kerület, a Kőbánya, a mely, tudjuk, oly jelentékeny kereskedelmi és gyáripar-telephely, hogy évenként 35—40 millióra megy az ott létező különbféle nagyszerű üzletágaknak forgalma és számos külföldi kereskedő jön nagy összegekkel megterhelve oda, nagy mérvű bevásárlásokat tenni. Ha tehát itt Kőbányán, a mely igen nagy területen is fekszik és házai szétszórva vannak, a rendőri szolgálat nagyon hiányos; csak egy eset következzék be, a midőn a tetemes összeggel biró külföldi vevő kiraboltatik, véghetetlen kárt fog okozni Kőbánya forgalmának és az összes fővárosi kereskedelem is nagyon meg fogja érezni azt. Már pedig Kőbányán a rendőri szolgálat határozottan elégtelen lábon áll; a létszám, mely a rendet fenntartja felette csekély, a mit tekintettel a fővárosi rendőrség alkalmaztatására, általánosságban is helyteleníteni vagyok kénytelen. Ugyanis, mig a főbb utczákon, a váczi-, uriutezán s a kaszinó környékén stb. hemzseg a rendőr: addig a külvárosrészek egészen el vannak e tekintetben hanyagolva s 5—6 utczán is végigmehet az ember és sehol rendőr nem mutatkozik. Ennek azután oly sajnos következései vannak, a melyeket nem csak belügyi, hanem eulturalis szempontból sem lehet megtűrni. Nevezetesen a tanügyi érdekekre nézve szomorúan Latnak azok ki. Példát mondok reá. A népiskolai törvény értelmében, a fővárosban femiállanak a népiskolákban az ismétlő esti iskolák, mesterinasok, tanonczok számára, a kik nappal el lévén foglalva, csak az esti órákban tanulhatnak. Ezen ismétlő iskolákat 10, 18 s 20 éves snhanczok látogatják. Es hasonlóképen esti iskolák állanak fenn a szolgálatban lévő növendék-lányok számára is. A 16—18 éves szilaj suhanczok kijővén az esti órákban az iskolákból, botrányos kravallokat idéznek elő. Ezért az iskolaszékek a főváros tanácsát több ízben megkeresték, az iránt: gondoskodnék az államrendőrség utján, hogy az iskolák környékén az esti órákban rendőrök állíttassanak fel, mert az említett ismétlő tanonczok, ott igen gyakran ablakokat bevernek és más scandalumot követnek el. A rendőrkapitány eleinte megtagadta a kérelmet és annak ismétlése után, a második, harmadik felszólalásra rendelt ugyan oda néha egy-egy rendőrt: de ezek csak egy-két este jelentek meg, azután ismét elmaradtak. Ennek következménye új kihágások elkövetése lett. A szilaj suhanczok megrohanták a más nembeli növendékeket s oly botrányok történtek Budapest főváros utczáin, névszerint a Tabánban, melyeknek következkezményeit a belügyminister ur omnipotentiája sem teheti többé jóvá, legalább az illetőkre nézve nem. E hallatlan botrányok, arra indították aztán a főváros tanácsát, hogy mivel az esti ismétlő idejére az illető iskolák környékére nem kaphattak rendőrt: tehát a lányokra nézve végleg beszüntették az ismétlő órákat és ijry jelenleg mintegy 800 növendék-lány nem részesülhet iskoláztatásban, a belügyminister ur nagyobb dicsőségére, sőt legújabban a fiukra nézve is kénytelenek voltak, —- miután hiában irtak a tanácshoz rendőrökért, más intézkedéshez nyúlni; 13*
