Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.
Ülésnapok - 1878-225
225. orssiágos ülés márezins 15. 1880. 95 Rakovszky István előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság, a belügyministerium költségvetését átvizsgálván, azt ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. A költségvetés már 1875-től fogva fokozatosan 266,000 írttal szállíttatott le és az előző tárgyalások alapján annyira rendszeresittetett, hogy most már a normális budget jellegével bir. Az idén sem tér el lényegesen a rault évi költségvetéstől és lényeges változást csak azon nagyobb kiadások idéztek elő, a melyeket az 1879: XXVIII. t. ez. folytán életbeléptetendő bejelentési hivatal és a népszámlálás igényelnek. Azonban másrészről ezek annyira ellensúlyoztat- , nak, hogy a költségvetés általános mérlege 1452 frttal kedvezőbb a múlt évinél. Miután a bizottság az egyes tételeket részletesen megvizsgálta, azokat úgy a takarékosság szempontjából, mint a zárszámadások szerint helyeseknek találta. Kérem a t. házat: méltóztassék ezt a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapiául elfogadni. {Helyeslés jobbfelöl.) Szájbély Gyula : Nem követtem parlamenti életünkben általánosan bevett és máris egészen megbonosodott azon szokást, mely szerint a költségvetés általános tárgyalása alkalmával, az államéletnek minden más ága, inkább képezi a fejtegetés és vita tárgyát mint maga a költségvetés; habár ezt éppen ugyanazon joggal tehettem volna, mint számos más képviselőtársam; nem tettem pedig ezt azért, mert erre elég alkalom nyílik az egyes ministeri tárczák költségvetéseinek tárgyalása alkalmával és mert sokkal több és üdvösebb eredményt várok attól, ha a kormány egyes concret javaslatok és indítványok által bizonyos határozott irányelvek megjelölésére és nagyobb tevékenység kifejtésére szorittatik és kényszeritetik. Ezeket csak azért hoztam fel, nehogy méltóztassanak gondolni, miszerint az általam felvetendő kérdés nem birna elég fontossággal, hogy az az általános költségvetési vita keretében is i;e foglalhatott volna méltó helyet. Kínálkozott volna még azonkívül is alkalom felszólalásra akkor, midőn a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon határozati javaslat tárgyaltatott a házban, mely szerint utasittatik a kormány arra, hogy esetleg még a közigazgatási biráskodás kérdésének eldöntése előtt készítsen egy. a pénzügyi bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot. De én ezen időpontokat nem tartottam alkalmasnak indítványom megtételére azért, mert nézetem szerint, a pénzügyi biráskodás csak egyik ágát képezvén a közigazgatási bíráskodásnak, ezeknek együttes tárgyalása mulhatlanul szükséges, továbbá azért, mert minthogy a ministerelnök ur akkor a házban jelen nem volt, nem akartam azon loyalitás ellen véteni, mely nem engedi, hogy a távollevőkről és azok eljárásáról mást, mint jót mondjak és harmadszor különösen azért, mert ezen kérdés az összes ministeriumok hatáskörét érinti és minthogy hozzá vagyunk szokva, hogy máskor is, midőn ezen eset nem fordul elő, a t. ministerelnök ur saját személyében képviseli az egész ministeriumot, nem akartam a t. ministerelnök urat, ezen alkalommal se, ezen jog gyakorlatától megfosztani. A mi a pénzügyi bizottság javaslatát illeti, mondhatom örömmel üdvözöltem a t. pénzügyi bizottságnak —- az idei költségvetés tárgyalása alkalmával — a közigazgatási biráskodás iránt tanúsított nemes érdekló'dését és bizton hittem, hogy miután ezen kérdés már is több izben képezte a vita tárgyát a bizottság kebelében, — a mint ő maga is ezt jelentésében beismeri, mely beismerés legfényesebb bizonyítékot képez ezen kérdés fontosságának megitélhetésére nézve, — mondom, bizton hittem, hogy figyelmét ki fogja terjeszteni az összes közigazgatásra. De fájdalom, ebben csalódtam, mert úgy látszik, szükséges, hogy ezen kérdés még igen sokszor képezze a vita tárgyát a bizottság kebelében, mig valami kézzelfogható eredményhez fog vezetni. De mielőtt ezen tárgygyal részletesebben foglalkoznám, szabadjon még kijelenteni, hogy én a kormánynak ezen kérdés tekintetében követett eljárását, nem tartom egész helyesnek és eorrectnak. Már több izben történtek felszólalások a házban a közigazgatási biráskodás érdekében, a ministerelnök ur csak a legutóbbi napokban is meggyőződhetett arról, hogy ezen kérdés a közigazgatási reformok köztt, mindenütt első helyen említetett és mit tett a t. ministerelnök ur eddig, hogy ugy a parlament, valamint a közvélemény ezen jogos követelésének mielőbb elég tétessék? Bevárta a pénzügyi bizottság e részbeni kezdeményezését, holott ez legelső sorban a kormány kötelessége; sőt midőn már látta, hogy nem lehet ezen kérdés elől kitérni, igyekezett azt a legszűkebb térre szorítani, a mint ezt a pénzügyi bizottság javaslata is eléggé bizonyítja. Ezen tétlenséggel szemben, kötelességemnek tartom indítványom általa t. ministerelnök urnák alkalmat nyújtani arra, hogy az elkövetett mulasztást helyre hozhassa és jóvá tehesse és hogy ez minél előbb megtörténhessék, bátor leszek a t. ház figyelmét egy kis rövid időre igénybe venni, hogy indítványom helyességéről meggyőzzem. A közigazgatási bíráskodásnak szüksége három szempontból Ítélendő meg: t. i. jogi, politikai szempontból, valamint tekintettel azon befolyásra, melyet ez az összes szervezetre gyakorol. A mi első sorban a jogi szempontot illeti, tudjuk, hogy minden valódi alkotmányos államnak főkelléke abban rejlik, hogy minden néven nevezendő, az állami jogéletben előforduló
