Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-225

90 225. országos ülés márcriiis 15. 1880. jogsértés orvoslására, származott legyen ez magánostól, vagy a közhatalomtól, alkotmányos védelem nyujtassék önálló és független bíróság előtt. Ha államélettink összes ágait szemügyre vesszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezeknek majdnem mindegyikében, kisebb-nagyobb mértékben fellelhető az alkotmányosság ezen kelléke; oak egy mostoha gyermeke van állami jogéletünknek, az pedig a közigazgatás, melynek körében nagy hiányt és hézagot látunk, mely a kormánynak a közigazgatás minden ágában gyakorolt valódi omnipotentiája folytán, mindinkább érezhetővé válik és azon veszedelmes elvet honosította meg állami jogéletünkben, mely szerint az államérdekek, felül helyeztetnek minden szükség nélkül az állampolgárok jogai felett, mely felfogás ellenkezik a jogéletünkben gyökerező vezéreszmékkel. Nem létezik t. ház a közigazgatásnak e<íyik ága sem, melyben a ministerium nem gyakorolná a végeidöntési hatalmat. Ezen eljárás össze nem egyeztethető sem az állam magas czéljaival, sem pedig az egyesek magánjogaival. De azt is merem állítani, hogy a ministerium czéljánál fogva se lehet elfogulatlan biró, mert ő van hivatva első sorban az államérdekek felett őrködni, ha tehát összeütközés történik az államérdekek és az állampolgárok jogai koztt, a ministerium már rendeltetésénél fogva is köteles mindig legelső sorban az államérdeket képviselni és érvényesíteni . És ennélfogva nem csodálom, hogy a közigazgatás reformja nem talál mindenütt a kellő viszbaugra, mert hiszen minden reform ezen téren, csak a kormány hatalmát növelte és azért természetesnek találom, hogy midőn újabban a közigazgatás reformja hangoztatik, sokan ezen reformokban a centralisatió rémképét látják. Azért szükségesnek tartom én, hogy mindenekelőtt az e téren lábra kapott pessimismust ellensúlyozzuk és pedig a közigazgatás terén létesítendő reformokkal, melyek világosan megjelölik az irányt, melyet mi inaugurálni és követni akarunk az államhatalom mindig növekedő omiiipotentiájának megszüntetésére és az állampolgárok jogainak hathatós megvédésére. Ez irány és rendszer alapfeltételét pedig képezi nézetem szerint, a közigazgatási bíráskodás behozatala. Nem hivatkozom ez alkalommal azon körülményre, hogy az európai államok összes törvényhozásai intézkedtek már a közigazgatási bíráskodás behozataláról, alkotmányos és nem alkotmányos országokban felismertetett szüksége egy olyan fórumnak, mely az állampolgárok jo gait, az államhatalom mindinkább növekedő igényei ellen megvédje, mert számtalanszor tapasztaltuk azt, hogy a mi más országokban jónak és helyesnek bebizonyult, nálunk közigazgatási szervezetünk hiányai folytán, valóságos torzképpé fajult. De egyre figyelmeztetem a t. házat, ne méltóztassanak mindig a kormányhatalom, a közigazgatás minden ágában mutatkozó korlátlan hatalma ellen panaszkodni, hanem igenis igyekezzünk azt a jogos korlátok közé szorítani. Nem kívánom én a kormánytól elvonni azon eszközöket, melyek az államhatalom gyakorlására mulhatlan szükségesek, de azt se kívánhatom, hogy a közigazgatás czége alatt, a politikai önuralom űzze mesterségét. A t. ministerelnök ur szombati beszédében, czáfolatképen hozta fel Gullner t. képviselőtársam ellen hogy hiszen Pestmegyében a közigazgatási közegek, a kormány ellen korteskedtek; ez csakugyan ritka eset, hanem mit bizonyít ez ? nem-e azt, hogy csakugyan a közigazgatási közegek tevékeny részt vesznek a politikai közéletben a közigazgatás rovására. Azért mondom én t. ház, tegyük a közigazgatást függetlenné lefelé, de tegyük azzá felfelé is, ne engedjük azt a politikai térre terelni ; hanem adjuk vissza eredeti és egyedül helyes rendeltetésének. Számtalanszor hallottam emlegetni, hogy nem lehetetlen, miszerint Magyarországon a kormány, a parlamentben, vagy a választásoknál kisebbségben maradjon és csak legújabban gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is beismerte a belügyminister ur ezen hatalmát. De miért oly nagy ezen hatalom? Nem-e azért, mert nem létezik közigazgatási ügy, melynek végeldöntése ne tartoznék a kormány hatalmi sphaerájába, mitől Gullner t. képviselőtársam oly drastieus példákat idézett és felsorolt és hol lehet nagyobb kegyeket osztogatni, mint a közigazgatás terén? hol lehet kérdem, a t. háztól, a majoritástól nyert fegyvert hathatósabban a minoritás ellen felhasználni és alkalmazni, mint szinte ezen a téren ? Azért t. ház, ha akarjuk a minoritást a majoritás politikai túlkapásai ellen biztosítani és megvédeni, ha akarjuk, hogy állami jogéletünkben és igy közigazgatásunkban is a tiszta jog és igazság érvényre emeltessék, ha továbbá nem akarjuk, hogy a kormány a közigazgatás terén leginkább csak át államhatalom érdekeit, úgy pénzügyi, valamint politikai szempontból is minden tekintet nélkül az állampolgárok jogaira érvényesítse, akkor t. ház, okvetlenül kell gondoskodnunk arról, hogy egy fennálló és független bíróság helyettesítse a kormányhatalmat ott, a hol ez visszaélésekre szolgáltathatna alkalmat, vagy okot. Ezekből t. ház, világosan kitűnik a közigazgatási bíráskodás fontossága jogi- és politikai tekintetben és azért áttérek most a felszólalás 3-ik