Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

208. országos ülés február 24. 1880. Síi vántartása. Vájjon az egyesületi törvény, melyről a ministerelnök ur beszélt, nem-e tartalmaz hasonló egészségtelen reaetiót, arról lesz alkalmunk nemsokára meggyőződni. Másrészt az fog történni, hogy a nép el fogja hagyni a törvényes utat, ha t. i. marad a népnek még erre is ereje. Hiszen, ha nem is oly nagy mértékben, mint a honmentők elhitetni akarták, tanúi voltunk ennek az utczai zavargások alkalmával. Isméltetett az, a mi rendesen a forradalom alkalmával történik, hogy a közönség nem tudta megválasztani ingerültségének czélpontjait, mert bár nem hivatásom a nemzeti easino védelmére kelni, annyit be fognak öuök ismerni, hogy bizony van a nép ellenszenvének méltóbb tárgya is, mint a nemzeti easino. Meglehet, hogy nagyon is soká vettem igénybe a t. ház ügyeimét, de higyjék el, hogy az ország nagy része úgy vélekedik, mint én és pedig a józanabb, a meggondoltabb része. Azzal végzem beszédemet, hogy ha talán nem leszek többé tagja e háznak, a jövő igazolni fogja szavaimat és én szivemből kívánom, hogy a mit a rósz következmények tekintetében mondottam, engem a jövő minél fényesebben ezáfoljon meg. Csatlakozom Apponyi t. barátom határozati javaslatához. [Helyeslés a haloldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénz ügy minister*. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szólaltam fel ezen általánosan vita folyamában azért, mert a költségvetés beterjesztése alkalmával volt szerencsém előadni azon általános nézeteket, melyek engem ezen költségvetés előterjesztésénél vezéreltek s a mennyiben a pénzügyi bizottság által beterjesztett eredetitől eltér, meg voltam győződve, hogy lesz alkalmam ezen eltérést magyarázni és indokolni, hogy ezen eltéréshez miért járultam hozzá. A t. képviselő urak erre nekem alkalmat adtak s leszek bátor most álláspontomat indokolni. Mindenekelőtt reflectálok némely állításra, melyet az előttem szólott t. képviselő urak előadtak. (Halljuk l) Lukács Béla képviselő ur, a ki első volt a felszólalt szónokok közül, a kik tulajdonkép a költségvetéssel foglalkoztak; azt mondta: „Hogy lehessen a jelenlegi pénzügyminister szavainak hitelt adni akkor, a mikor ő néhány hónappal ezelőtt felszólalva, azt helyezte kilátásba, hogy a deficit az 1879. évben nem lesz nagyobb, mint az előirányzott deficit, pedig tényleg már is jóval nagyobb lett az." Engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni, mikor és mily körülmények között mondtam ezt és menynyire tér el a tényleges deficit eredménye, az előirányzott és talán még akkor kilátásba helyezett deficittől? Az 1879. évre praelíminált deficit volt 26.800,000 írt. Ezen összeget helyeztem kilátásba október végével, akkor, a midőn még a három utolsó hónap kezelési eredményei nem lehettek tudomásomra, sem az, hogy az év utolsó negyedében az adóvisszamaradások 47a millióra mentek. Hogy e 47* milliónyi összegből, ha előirányzatomhoz ragaszkodni kívántam volna, a hiányzó 1 millió néhány százezer frtot be lehetett volna hajtani, az kétséget nem szenved ; s azt hiszem, hogy azért, mert e tekintetben figyelembe véve az ország anyagi helyzetét, az adó behajtásában kíméletesen jártam el, szemrehányással nem illettethettem. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy megmagyarázzam, hogy ezen egy körülményen kivül, hogy a három havi adóvisszamaradás maga 47a milliót tett, igazolt-e az, hogy az 1879-iki deficzit mintegy 17* millióval nagyobb lett, mint tényleg előirányozva volt. E tekintetben csak három tételre vagyok bátor felhívni a t ház figyelmét, melyek lényeges különbséget és eltérést okoztak az 1879-iki előirányzat és az év kezelési eredményei köztt. Egyik a közlekedési minister ur túlkiadásai, legnagyobb részben vízszabályozási munkákra 1,400,000 frttal; a másik a határvám visszamaradások 3.400,000 frttal; a harmadik az adó visszamaradások az egész éven át 4 millió frttal, ugy, hogy az eredménynyel, i7* millió nagyobb deficittel, szemben áll ezen 3 tételből eredt és 8.800,000 frtra menő összeg, mely ellensúlyozza ezen összeget. De, t. ház, Lukács Béla képviselő ur azt mondta, hogy ő azt már tavaly is előre jósolta és igy az ő szavainak és számítása alaposságának nagyobb hitelt lehet adni, mint az enyémnek, mert már akkor jelezte azt, hogy a deficit Bosznia nélkül lesz 30 millió, a boszniai oeeupátióval pedig 40 millió és ez csakugyan be is következett. Először is, t. ház, ez teljesen nem következett be, mert a deficzit nem 30 millió, hanem 28.200,000 forint, tehát körülbelől 2 millióval kevesebb; de különben igen csodálom a t. képviselő ur profeticus szellemét, melynél fogva, ő már akkor tudta, hogy azon katastrophák és közgazdasági nehézségek fel fognak merülni, melyek oly kiadásokat igényeltek, melyek több milliókra mentek és a melyeket előre látni nem lehetett. (Ugy van! jobb/elli.) És ha a t. képviselő ur összeszámítja azon kiadásokat, melyek igy a rendes kiadásokon túl felmerültek és az adóvisszamaradásokat, már igy is 5—6 millióra tehető legalább is azon összeg, inelylyel javult volna a helyzet, ha azon nagymérvű katasztrófák, melyeket az előirányzat alkalmával előrelátni nem lehetett, be nem következtek volna.