Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-208

S08. országos ülés február 24, 1880. 85 anyagi helyzetét, mely általános lankadtságot mutat és mely nagyobb erőkifejtést meg nem enged. Anyagi elgyengülésünk csathatlan jeléül szol­gál azon körülmény, hogy a háztartásunkban évek óta mutatkozó deficitet, hitelmüveletek utján vagyunk kénytelenek fedezni azért, mivel azt máskép, t. i. rendes bevételeink fokozása által nem tehetjük. Hogy a baj, t. i. az általános kimerültség, megvan, mindnyájan tudjuk. Hogy azon segíteni kell, vagy legalább kellene, mindnyájan érezzük. Önkénytelenül merül tehát fel azon kérdés, melyek a baj okai és miként orvosolható maga a baj. Nem szándékozom ezen nagy terjedelmű kérdést kimerítően tárgyalni. Szorítkozni fogok két fac­tornak kiemelésére, melyet olyannak tekintek, mely igen nagy szerepet játszik elszegényedési processusunkban. Az első körülmény, melynek azt a befolyást tulajdonítani hajlandó vagyok, a pénznek az országból való kiszivárgása, mely igen sok alakban és sok ezímen történik. Legyen szabad azok közül a legjelentékenyebbeket kie­melnem. Első sorban említem kölesöneinket, melyek után kamat czímén a külföldre százan­ként küldjük ki a milliókat. Szám szerint követ­kezőleg áll a dolog. A küíömböző államadósságok után fizetünk kerekszámban 94.600,000 frtot, vasúti kamatbiztosítás czímén 10.942,000 frtot, összesen 105.600,000 frtot. Ebből az összegből bátran felvehető 90 millió forint, mely kimegy az ország­ból, minthogy fájdalom köztudomású dolog, hogy adósleveleink túlnyomó része a külföldön van elhelyezve. S ez éppen, t. ház, véleményem szerint a nagy baj. Mert nem a nagy adó s nem is a nagy adósság teszi tönkre a népet, hanem oly pénz­circulátió, mely szerint az adózók zsebéből kivándo­rolt fillér nem teszi meg az utat vissza, hanem ki megy ad non revidere. Anglia 800 millió frtot, Francziaország 748 millió francot fizet adósságai után kamat czímén. De ezen nagy összegek nem hatnak zsibbaszíólag az ország közgazdasági vi­szonyaira, azért, mivel ugy Anglia, mint Franczia­ország a kamatokat az utolsó garasokig, mind magának fizeti. A pénz tehát csak az utat teszi meg egyik zsebből a másikba s miután ki nem megy az országból, nem csökkenti a nemzet va­gyonát. A másik körülmény, mely hasonló ter­mészetű, az, hogy közlekedési vállalataink és azok köztt éppen a legjelentékenyebbek, pl. az osztrák­államvasut és a Duna-gőzhajózási társulat, idegen kézben vannak. Azok jövedelme tehát ismét ide­gen zsebbe foly. S ez ismét az ország rovására történik, mivel szabály gyanánt áll az, hogy valamely közlekedési vállalatnak jövedelmét azon ország adja, melyben a vállalat működik. (Zaj.) Bocsánatot kérek t. képviselőtársaim, én nem kívánom, hogy meghallgassanak, csak ne zavar­KÉPVH. NAPLÓ. X. KÖTET. 1878 — 81. janak. (Helyeslés. Igaz! halfelöl.) Én itt köteles­séget teljesítek, méltóztassanak elhinni, hogy nekem nincs szólási viszketegem. (Halljuk!) Vannak ugyan, kik mmden körülmények köztt azt hiszik, hogy az idegen pénznek az or­szágba importálása, minden körülmények köztt nyereség. Én azonban azoknak a véleményében feltétlenül nem osztozom, mert én, az idegen pénznek importálását csak az esetben tartom fel­tétlen nyereségnek, ha az nemcsak gólyamódjára ideiglenesen, jól lakás végett ereszkedik itt le, hanem, ha az itt egyszersmind meg is honosodik, ugy hogy haszna és kamata is itt marad az országban ; ellenkező esetben pedig, véleményem szerint az az állapot jő létre, melyben volt Magyarország 1848 előtt, a midőn vagyonos földesuraink jövedelmüket a külföldön költötték el. Itt volt ugyan az országban az óriási tőkét kép­viselő föld, itt voltak a százezerekre menő bir­kák, a búzának és gyapjúnak árát azonban a külföldön költötték el. Mi haszna volt abból az országnak, hogy idebenn volt a tőke és gyümöl­cseit a külföld élvezte. Épp ugy, mi hasznunk van akár a legszebb tehénből, ha mi csak táp­látjuk, más megfeji. (Helyeslés balfelÖT). Madarász József (közbeszól): Bécsben fejik! Éles Henrik: Én elismerem ugyan hogy a közlekedési vállalatok haszna és jótékonysága inkább közvetve kell, hogy bizonyuljon; és nem tagadom, hogy ez részben minálunk is megtör­tént: de azon nézetben vagyok, hogy nem tör­ténik a helyes irányban — hogy t. i. az a köz­vetett haszon, melyet az ország a közlekedési vállalatokból húz, sokkal kisebb, mint az az ár, melyet az ország ezen közvetett haszonért dividendák alakjában fizet. Egyébiránt, bár­miként álljon a mérleg azon haszon köztt, melyet az ország a közlekedési vállalatokból húz és azon ár köztt, melyet az ország e közvetett ha­szonért fizet, itt, e helyütt csak azt kívántam constatálni — mert e helyen csak arról vau szó — hogy e ezímen sok pénz megy ki a kül­földre. Végül említek még egy körülményt, az ipar fejletlenségét, hogy ne mondjam teljes hiányát, a minek nemcsak az a következése, hogy a munkaerőnek nagy része, az esztendőnek nagy részén át parlagon hever és tehát kárba vesz; ennek nemcsak az a következménye, hogy az államháztartás mindazon bizonytalanságoknak és eshetőségeknek ki van téve, melyekkel a mező­gazdaságnak kell megküzdenie; nemcsak az a következménye, hogy más adóalap hiányában, jó­formán az egész államháztartási teher a mezőgaz­daságra nehezedik, hanem még az is a követ­kezménye, hogy iparczikk-szükségleteinkre nézve a külföldnek tributariusaivá válunk és e czímei? ismét nagy összegeket küldünk külföldre, Hogj 11

Next

/
Thumbnails
Contents