Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-208
32 808. országos ülés február 84. 1ÍS0. milv mérvben nem is szivárog, hanem ömlik ki a pénz e czímen a külföldre, azt leszek bátor kimutatni. (Halljuk!) Mindenek előtt azonban t. ház, legyen szabad egy sajnos körülményre utalnom, hogy mai nap sincsenek hivatalos megbízható statisztikai adataiuk úgy Magyarország productiója, mint specialiter a magyarországi kies bevitelre nézve. Ezen tárgy már szóba is hozatott e házban és ha nem csalódom, birjuk is a kereskedelmi ministernek erre vonatkozó igéretét, hogy t. i. a bajon segítve lesz. Azonban és mindenek előtt kötelességemnek tartom arra a t. ház figyelmét felhívni, részint hogy a kereskedelmi minister urat ígéretére emlékeztessem, részint pedig, hogy mentséget biztosítsak a magam számára, ha statisztikai adataim utólagosan nem bizonyulnának be valóknak. Számszerint a kimutatás következőleg áll, példakép hozom fel. Czukrot kivittünk G millió, behoztunk 16 millió frt árút; búzát és lisztet kivittünk, levonva belőle azt, a mit ismét behoztunk, 37 millió frt árut; de behoztunk cserébe norinbergi árúkat s egyéb csecsebecséket 79 2 A<> millió frt árút; kivittünk gyapjút 26 millió frt árut, — behoztunk szövetet és kész ruhát 29 3 /i° millió frt árút; kivittünk bőrt és bőrneműeket 15 3 A<> millió frt értékűt, behoztunk bőrnemííeket 41 V 1 " millió frt értékűt; szóval összes kivitelünk tett 313 millió frtot, behozatalunk 488 millió frtot, adóztunk tehát a külföldnek iparczikkek czímén 175 millióval többet, mint a mennyi nyersterményt eladtunk. Számítsuk ezen 175 millióhoz azon összeget, a melyet kamat fejében fizetünk a külföldnek és a melyet az előbbi becslés szerint 90 millióra teszek, akkor látjuk, hogy a két czikk czímén a külföldnek fizettünk 265 millió frtot, vagyis 265 millió írttal több megy ki az országból, mint a mennyi behozatik; és erre nézve meg kell jegyeznem még azt, hogy ezen összeg nem foglalja magában mindazt, a mi a külföldre pénz alakjában kimegy, mert nincsen belefoglalva még például a közlekedési vállalatok dividendája, nincsenek belefoglalva azon kamatok, a melyeket az ország a földhitelintézeti záloglevelek után kamat fejében fizet, pedig ezeknek túlnyomó része a külföldön van elhelyezve. Tehát maradjunk a 265 millió írtnál. Ha ezen összeg már magában véve is igen sok, okvetetlenül még nagyobbnak tűnik fel, ha összehasonlítjuk azt a nemzet jövedelmével. Tudjuk, hogy Magyarország jövedelmének túlnyomó része a mezőgazdaságból származik; tett pedig az összes termés értéke azon évben, a melyből ezen adataimat merítettem, körülbelől 660 millió forintot. Ezen összeg nem fejezi ki ugyan még az ország egész jövedelmét; de mindenesetre következtetést enged arra, hogy az ország jövedelme aránylag oly csekély, hogy évenkénti 260 millió forint kiszivárgását és eltűnését meg nem bírja. És t. ház, ha ezen számokat vizsgáljak, lehetetlen meg nem győződnünk arról, hogy ily gazdálkodásnak nem lehet más vége, mint teljes elszegényedés és hogy ez állami önállóságunkat is igen komolyan veszélyezteti; mert ha oly csekély jövedelmű ország, mint Magyarország, évenként 2—300 millió írttal többet ad ki, mint a mennyit bevesz, az az állam előbb-utóbb okvetetlenül odajut, hogy évről évre többet kénytelen önmagától megtagadni, hogy önállósága igényeinek meg nem felelhet; odajut, hogy a nemzetek versenyében sem culturális, sem anyagi haladás tekintetében lépést a többi nemzetekkel nem tarthat; a mely állam pedig a többi nemzetekkel lépést nem tarthat, azt okvetetlenül elseprik és kitörlik a világesemények a souverain államok sorából. És ez ellen sem szerződés, sem törvény, sem parlament garantiát nem nyújt. Mert törvény és szerződés igen alkalmasak ugyan arra, hogy az állami önállóságnak alapjául szolgaijának, de nem alkalmasak arra, hogy az állami önállóságnak tetőzetül és védpaizsul szolgáljanak. A mely államnak önállósága csak törvényen és szerződésen alapul és melynek nincsen meg a tetőzete és védpaizsa is, t. i. egy erőteljes, rendes viszonyoknak örvendő, művelt, vagyonos nemzet: annak önállósága hasonlít egy oly várhoz, mely stratégiai szempontból bevehetetlen, de melynek nincsen a védelemhez szükséges legénysége. És nagy tévedés volna, hogy ha azt hinnők, hogy a parlamenttel máskép áll a dolog, mert a parlament nem kútfurrása, hanem csak tartója a hatalomnak és hatalma és befolyása mindig csak reflexe azon erőnek, mely a nemzet rendelkezésére áll. Igen tanulságos példája ennek Irland, melynek a mienkhez hasonló önállósága volt, de mely állami önállóságát nem birta megtartani azon egyszerű oknál fogva, mivel érdekelleneg közgazdasági iniézkedések által koldusbotra juttatott, mert az anyagi erőtől megfosztatott és éppen akkor nem volt anyagi ereje, mikor állami önállóságát kellett megvédenie. Ebből azt következtetem, t. ház, hogy az anyagi megerősödés és első sorban a magyarországi productiónak szaporítása és a productiv factorok emelése és szaporítása Magyarországra nézve valóságos életkérdés ; és ha nem akarunk Irland sorsára jutni, ha nem akármik végleg elszegényedni és állami önállóságunkat elveszíteni, legelőször is azon czélra kell törekednünk, melyet most említek és minden erőnket arra kell fordítanunk, hogy Magyarország megerősödjék, vagyonosodjék. Mily módon történjék ez, azt hiszem, nem e vita keretébe tartozik, csak annyit vagyok
