Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
207. országos ülés fefernär 23. 1880. 73 mert annak, hogy oly nagy összegű rentét kellett eladni, sokkal nagyobb mértékben voltak okai a kincstári utalványok, mint maga Bosznia occupacziója. Tehát e bűnrovásban, — ha van benne bűnrovás, — a kincstári utalványoknak, óriási nagy része van. (ügy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Végül megjegyezni kivánom még azt is, hogy igen nagy élvezettel és azon újabb meggyőződéssel, hogy az ő felfogása és eljárási módozata iránti hitemben nem csalatkoztam, — hallottam azokat, a miket elmondott arra nézve, hogy lassan-lassan, hangya munkával, hosszú idő folyamán, miként lehet e bajokból kibontakozni. (Halljuk! Mozgás.) De ismételhetem azt is, hogy ezt nem csak örömmel hallgattam, de hogy legnagyobb része mindazoknak, a miket ez irányban mondott, saját nézetemmel s meggyőződésemmel, az általam — egy ideig vele együtt, fájdalom egy idő óta nála nélkül — követett eljárással tökéletesen megegyezik. (Mozgás.) És az egészben csak azt sajnálom, — de nem vádként mondom ezt — magamra nézve sajnálom, hogy negyedfél évi együtt működésünk alatt nem győzhettem meg őt annyira arról, hogy magam is a solid eljárást, nem a lejtőn lefelé menetelt, de az adott viszonyok köztt nem szemkápráztató Ígéretekkel, de a nagyobb bajnak, folytonos és következetes működéssel való meggátlását tartom feladatomnak, — mondom sajnálom, hogy ez iránt nem bírtam őt annyira meggyőzni, hogy most el nem vesztette volna abban vetett és jgy irántam s a kormány iránti bizalmát. (Tetszés a jobboldalon) Ezek után, t. ház, áttérek felszólalásomnak igaz okára, mely áll abban, hogy kivártok némelyekre reflektálni azok közül, a mik a múlt napokban a ház kebelében elmondottak. Ismét előre bocsátom, hogy szorosan véve, elkülönítve, a pénzügyi kérdéssel való foglalkozást a magam részéről is másra bizom, mint avatottabbra nálamnál. De magáról a közigazgatási kérdésről, ez alkalommal szintén csak mellesleg szólhatok, mert, a mint legalább gr. Apponyi igen t. képviselő ur jelezte, a közigazgatási kérdésnek tüzetes megvitatása, már maga a t. ellenzék részéről is máskorra, ez alkalommal ugyan, de e vitának egy későbbi stádiumára halasztatott s azt hiszem, helyesebb lesz tüzetesen ama kérdéssel nekem is akkor foglalkoznom, habár lehetetlen egyetmást ez irányban a hallottak után most is el nem mondanom. Ugron Ákos {közbeszól): Jobb lesz előre elmondani! Tisza Kálmán ninisterelnök: Máskor talán, a mint parancsolja Ugrón Ákos képviselő ur; máskor, de most nem. T. ház! Egy pár rövid megjegyzéssel tartozom Helfy Ignácz képviselő beszédére is. Itt KÉPVH. NAPLÓ X. KÖTET. 1878—81. megint csak constatálni akarok először valamit. Tavaly azt mondották, az ország hitele már tönkre ment részben, most egészen tönkre fog menni. No, most már a t. képviselő ur nem tudta megtagadni, hogy bizony az ország hitele nem ment még tönkre, sőt javult; de mihez folyamodik? Azt mondja, igen, mert hiszen az uzsorás ad kölcsön a magán embernek is, ha látja, hogy akar fizetni, mindaddig, míg hiszi, hogy megveszi rajta. De egy kis külömbséget elfelejtett a képviselő ur: azt, hogy az uzsorás igen is ad mindig kölcsön, mig hiheti, hogy megveheti, de mindig magasabb kamat mellett, mint az előtt; itt pedig kisebb kamat mellett kapunk, mint az előtt. (Derültség.) Igen örvendetes, hogy ma már nem azt tagadhatják, hogy javult a hitel, hanem keresnek oly okot, a mely által kimagyarázzák, hogy ha javult is, még sem javult. (Derültség.) A t. képviselő ur szokása szerint, a politika egész terére el tévelyegve, beszél külügyi politikáról, német szövetségről, franczia nyugtalankodásról ezek miatt és beszélt még az olasz irridentáról is. T. ház! Én nem tudom — mert azt mondja a képviselő ur, dicsekedtünk a német szövetséggel és nyugtalanságot támasztotunk másutt —• mikor, mily alkalommal dicsekedtem; ha megkérdeztek, feleltem, de most is nem én hoztam szóba, hanem a képviselő ur; ha tehát beszélünk róla és ez politikai hiba, semmiesetre én tőlem nem származik. (Derültség.) De megnyugtathatom a képviselő urat. Francziaországban ugyan, ha csak nem fog neki sikerülni ott a nyugtalanságot feléleszteni, e miatt senki sem nyugtalankodik, mert igen jól tudja, hogy a magyar-osztrák monarchia óhajt a lehetőleg bennső viszonyban lenni Németországgal, de egyáltalában semmiféle szándéka sincs ellenséges állást foglalni el Francziaországgal szemben. (Helfy Ignácz közbeszól.) Sajnálom, hogy nem hallottam, mert legalább a képviselő uraknak, úgy látszik, nagyon tetszik, a mit mondott. Helfy Ignácz (közbeszól): Addig, mig nem tetszik a németnek! Tisza Kálmán ministerelnők : T. ház! Az irridentát is felemlítette a képviselő ur és azt mondotta, hogy biz az növekszik súlyában és tekintélyében s annak mi vagyunk az okai, mert — úgymond — igen természetes, hogy ha az osztrák-magyar monarchia Olaszországhoz közel, Boszniában megveti a lábát, hogy akkor az olaszoknak kedvök jön a monarchia egy-két provinciáját elvenni. No már, hogy ebben hol vau az összefüggés, azt én nem látom, de semmiesetre sem tudok azon magas hazafiság uiveaujára emelkedni, hogy az olasz irridentistákat, kik a monarchia provinciáit akarják elvenni, azzal mentsem, hogy nem ők hibásak, hanem mi, a kik a magyar-osztrák monarchiát vezetjük, 10