Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
72 207. országos ülés február 25. 1880. zetrőí elmondottam r és pessimismussal fognak vádolni {Halljuk!) Én, t. ház, a sötét pessimismus szószólója nem vagyok. Tudom éri azt, hogy az nem teremtett, nem alkotott még soha, csak rombolt. Csakhogy azt tartom, nem pessimismus a képet mesterséges világításától kiszabaditvo, a maga, habár nem örvendezhető valóságában bemutatni. Az én meggyőződésem szerint ez nem pessimismus, hanem azon komolyság és azon rigorozitás a felfogásban, melyet a helyzet valódi megitélésénél mindig szükségesnek, viszonyaink köztt pedig, eiengedheíet'ennek tartok. (Élénk tetszés és helyeslés balról.) E költségvetésből, mely a raiilt évben életbe íépeít kiegyezés összes hasznainak felemésztése daczára, határozott visszaesést mutat, én magamnak megnyugvást az iránt szerezni, hogy az út, a melyre tereitettünk és melyen ma is járunk, meredélyek felé nem vezet, képes nem voltam. Még kevésbbé tudok támpontokat szerezni aggályaim eloszlatására a költségvetés összealkotásának történetéből. A. kormány a budget előterjesztésekor, a javaslatba hozott rendszabályok eredményeinek előre történt escomptirozása s a kiegyezés hasznaiból származott pár tétel nagyobb felvétele mellett, a háztartás hiányának 18 millióra történt felszámításával lényegesen megjavítottunk jelentette ki a helyzeíett és ma, midőn az elég nagy számmal előterjesztett, — de pénzügyi hatásukra nézve aprólékos természetű rendszabályoknak legnagyobb része, már nem is létezőitek tekintendő s kitűnik, hogy az 1880-ik évnek valódi mérlege voltaképen 27Va millió, illetőleg 30 millió deficit s igy kétségtelen, hogy a helyzetben tulajdonkép aggasztó visszaesés tapasztalható: a kormány ma megbarátkozik azzal is, hogy orvoslás czéljából javaslatba hozott szerek éppen nem, vagy eredeti czélzaíjuktól eltérőleg használtatnak, Ítéletét azonban a helyzetről s annak aránylagos javulásáról mégis fenntartja, fenntartja éppen ugy, mintha azon rendszabályoknak előre felszámított eredményei, a mérlegből ki nem töröltettek volna. Ez által oly felfogásnak adja jelét az ügyek vételéről, melyet én a magaménak nem vállalhatók s melytől magamat idegennek s elválasztottnak kell tekmtencm. Mert ugy érzem, hogy, ha e felfogás miatt, a helyzet megítélésében és igy a legfundamentálisabb kérdésben, már a kiinduló pontnál ily nagy eltérés mutatkozik az én felfogásom és a t. kormány eljárása között: ez következéseiben a legmesszebb eső távolságokra választana szét bennünket. Az a szellem, melyet a dolgoknak ezen feljogása visszatükröztet, előttem aggályosnak látszik a legnagyobb mértékben. E szellem Önkénytelenül elvonja a figyelmet a helyzet nehézségeitől és a baj főforrásaitól (Igaz, Igaz! a baloldalon) s a dolgok fölszinén maradó sanquinicus felfogást honosít meg, mely a helyzet komolyságá| val összhangban nincs, mely akarata ellenére is ! az által, hogy mindent homályban hagy és semmi irányt nem jelöl meg, ha maga nem is tereli, de tévutakra engedi tereltetui a dolgokat. (Ugy van! Ugy van a baloldalon.) Pedig t. ház, a régi Ninnantíában, a törvény nem csak arra szabott kitüntetést, a ki egy mértföldmutató követ helyébői kiemelt és más helyre fett át, hanem súlyos büntetéssel sújtotta azt is, ki az útmutató követ helyébő! kimozdította a nélkül, hogy máshova helyezte volna. Mert ha nagyobb és súlyosabb beszámítás alá tartozó dolognak tartották is az utasnak hamis utat mutatni, nem kevésbbé büntették azt is, ki az utast homályban hagyta. (Élénk tetszés a baloldalon.) A költségvetést t. ház elfogadom, de mert a bizalmi kérdés e ház kebelében felvettetett s ugy tartom, hogy e komoly kérdésben a ház minden tagjának elutasitathatlan kötelessége állást foglalni, (Elénk helyeslés a baloldalon) kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a jelen körülmények között, a kormánynak a bizalmat meg nem szavazhatom. (Hosszan tartó élénk éljenzés és tetszésnyilvánítások a balo'dalon. Mozgás jobbról. — Öt percsnyi szlmet.) Tisza Kálmán mmisterelnök: T. képviselőház! (Hosszan tartó mozgás. Halljuk! Halljuk !) Midőn ma, főleg azért kérek szót. mert, a mint meggyőződtem; e késő órában másnak nem igen van hajlama beszélni, igyekezni fogok a t. képviselőház türelmét nem venni túl sokáig igénybe. (Halljuk!) Mindenekelőtt az éppen most elmondott beszédre, csak egy pár rövid szóval kívánok reflectálni; (Halljuk!) magát a beszédnek méltatását az ő egészében hagyom arra, kit az első sorban illet, t. kollegámra, a pénzügyministerre. Nem azért szólok tehát röviden, mintha nem méltatnám a beszéd fontosságát, de azért, mert nem magamat érzem hivatva arra részletesen reflectálni. Különben a pár megjegyzés, melyet tenni kívánok, a következő. (Halljuk!) Constatálui kívánom, hogy az én t. barátom is dönthetetlenül oda állította azon tételt, hogy a kiadásainkban az 1878. végén és 1879-ben történt események folytán előállott szaporulatok olyanok, a melyek sajnosak, de a melyek megvannak, a melyeket meg nem letté tenni, ma már senkinek hatalmában nem áll. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy azon kiszámításban, midőn a renték roszabb áron történt eladásának összes súlyát azon eseményekre hárította, talán annyiban nem volt igazságos, mert először a rente cursusának megromlása a keleti bonyodalmakkal már kezdődött, nem pedig csak akkor, mikor Bosznia occupacziója kezdetét vette; de nem igazságos másodszor azért,
