Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
2Ö2. országos ülér febrnár 2S. 1886. yj decretálni szükségesnek látott és melynek csökkentése nélkül, végre is igazi gazdasági és pénzügyi felvirágzás nem képzelhető; végre azon jelentékeny segélyforrások felhasználása után, melyek roa már másodszor rendelkezésünkre nem állanak s az országot ért sok viszontagság után: azon ezéltól, mely felé törekedtünk, aránylag sokkal messzebb állunk, mint álltunk évekkel ezelőtt, a munka kezdetén. Az egyensúly helyreállítása ugy felfogva, a mint azt igazi értelmében felfogni kell, hogy a háztartás terhe és a bevételek forrásai között teljes összhang, ne csak mechanikus utón számszerűleg és necsak a budgetben, hanem az életben és a nemzeti háztartás nagy könyvében is meglegyen; az egyensúlynak olyatén helyreállítása, hogy az ország azon nyomás alól szabaduljon, melyet a rendezetlen pénzügyek az egész helyzetre, a termelő erőkre gyakorolnak, mely sok reális állami szükség kielégítését, gyakran vitális érdekek rovására, a fiscalismus Procustes ágyába szoiítja, mely fatális befolyása alá hajtja a kérdések egész sorát, ugy hogy azokat gyakran — bevallva, be nem vallva — e szempontból vagyunk kénytelenek megoldani: az egyensúly teljes helyreállítása, ezen értelemben felfogva, csak mélj-en a jövőben és kedvezőbb tényezők beálltával képzelhető ma már. De azért e czélt, mint eszményt, pillanatra is szem elől téveszteni semmi körülmények köztt nem szabad. A nemzet becsülete, legszentebb érdekei kötvék ahhoz. De a mire, mint közelebb fekvő czélra, annál nagyobb erőfeszítéssel törekedni kell, ez az, hogy a sülyedést, melybe a helyzetnek további megromlása által jutottunk, feltartóztassuk. Hová vezet, t. ház, folyton növekedő kamatterhével ezen egyik napról a másik napra való élés gazdálkodása, a fokozódó hiánynak egyik budgetbői a másikba való áívonszolása, bővebben fejtegetni nem kell. Oda, hova az ily gazdálkodás magánháztartásban is vezet. Hogy azonban pénzügyeink folytonosan ve. szélyesebb megromlásának csak meggátlására is képesittessünk, nem elégségesek ma már az egyes partialis intézkedések. Számba vehetni ezek között ugyan sokfélét, u. m. a közvetett adók rendszerének fejlesztését, egyes indirekt adónemek és jövedékek — mint bélyeg- és dohányjövedék — nagyobb kihasználását, azon más képtelen állapot megszüntetését, mely abból áll, hogy a monarchia 27 millió vámbevételének három-negyedénél is nagyobb részét, a ezukor restitufiók absorbcálják, ugy, hogy annyi sem marad tiszta jövedelműi, a mennyit az 1878. évi vámemelések kitesznek; helyeslem azon intentiót, mely a pénzügyi bizottságban felvetett eszmének alapul szolgált: hogy a fogyasztási adóknak teljesebb és csorbítatlanabb kihasználására kell törekedni; nem hagyom számításon kívül azt sem, hogy alkalmatos időben és módon, az államjószágok értékesítése is e segélyforrások köztt foglaland helyet; számításba veszem a közösügyi, e budgetben úgynevezett rendkívüli tételeinek — az occupationalis költségek s ezek megszorítására, a vasurak garantia-terhének könynyítésére czélzó törekvéseket; de nem ezen és ehhez hasonló megoldásuk idejére nézve, az adott viszonyoktól nagyon is függő partialis intézkedésekre, fektetem a fősúlyt. {Halljuk!) A minek hitem szerint ma a főszerep kell, hogy jusson, az egy tervszerű, a kérdést egész horderejében felölelő kormányzati és legislativ működés, melynek feladata: belkércléseiuk rendezésére és az ország gazdasági állapotának -— és a szó tág értelmében legyen ez értve, mely magában foglalja a termelés és forgalom összes érdekeit •— gyökeres megjavítására törekedni s ez uíon az országot segélyforrásainak fejlesztése által, a helyzet súlyának elviselésére képessé tenni. (Elénk helyeslés halfelöl.) A munkának, mely 11 év óta folyik, eddigi mértéke és terjedelme nem bizonyult be elégségesnek. Az eljárásnak mai módszerével, a dolgok rosszabbra fordulásának útját állni nem tudjuk. (Igaz! Igaz! a baloldalon.) A mai viszonyok köztt varázserővel előteremtett rögtönös eredményeket, józanul semmiféle működéstől sem várhat senki és igy túlságos iilusiókat azért nem táplálok magamban és ezektől óva intek mindenkit. Azon szerény erőkkel, melyek rendelkezésre állanak, e tevékenység is csak fokozatos eredményeket mutathat fel. De, ha e működé- az egész munkavonalon megindiítatik. nem csüggedő hangyaszorgalommal ott, hol az élet apró bajai igénylik, erős elhatározásokkal ott, hol a helyzet ezeket követeli s a kérdések legsürgősbjein kezdve, felöleli az érdekek összességét és számba veszi azoknak egymásra hatását és összhatásukat az állami életre és sem jobbra, sem balra nem nézve, tervszerűleg halad előre ez utón: mégis sokat tehet mindkét czélnak, a közvetlennek és közelebbinek s a közvetettnek és távolabbinak elérésére. (Halljuk! Halljuk!) E cséloknak elseje: a legégetőbb sebek beheggesztése. által, a helyzet súh'án enyhíteni, a bajnak locálizálása által a további sülyedést feltartóztatni, az ellenállási képességet erősíteni és az ország regeneratió, erőit felébreszteni, hogy mire kedvezői)!) viszonyuk és tén} r ezők következnek be, ezek a másik, már nagyon is távoli czélnak megvalósítására, a nagyobb eredmények eszközlésére, a megjavult állapotokban a szükséges feltételeket megíaiálják, (Tetszés a baluldalon.) Sokan felesleges és túlzott aggályokkal 1 telteknek fogják azokat találni, a miket a hely-
