Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
64 207. országos ülés február 23.1880. nálam sokkal avatottabb és hivatottabb képviselőtársaim. Annyit azonban én is kénytelen vagyok röviden kinyilatkoztatni, hogy ha egy futó pillantást vetünk a kormány által követett külügyi politikára, valóban emberfeletti önuralomra van szüksége a hazafias érzésű képviselőnek, hogy a kormánynak a nemzet kijelentett akarata és érdeke ellen űzött külügyi politikája miatt, elkeseredett lelke t-zilaj tombolásának g kifakadásának azon határnál „megálljt" tudjon parancsolni, a melyet a képviselőház iránti tisztelet e's annak méltósága eléje von. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Es ezen méltó elkeseredésünk csak fokozódik, midőn szomorúan tapasztaljuk, hogy a kormány külügyi politikája mily károsan és megbém'tólag hat vissza hazánk belügyeire is. Azonban belügyeinknek ugy igazságügyi, közigazgatási és törvénykezési, mint minden más e tereid ezer bajainak elősorolásával szintén nem untatom a t. házat. Hiszen jól ismerjük mi ezen égető bajainkat mindannyian. Es fájdalom, csak azok nem akarják azokat ismerni, a kik azoknak fő tényezői, a kiknek fülei bedugulvák a nemzet millióinak e téren minduntalan meg-megújuló és fel-felhangzó josros panaszai előtt. Pedig csak emlékezzünk vissza, tisztelt ház, mily nagy hangú szavakkal hirdette^ az elvei szegreakasztása árán ezelőtt öt évvel kormányra lépett mitdsterelnök ur, az e téren keresztülviendő reformokat! Azonban ezen ige rétét sem valósította, annyi más, sok szép ígéretével együtt, sőt azok az újítások is, a miket e téren teremtett, nem szabadelvűek, hanem valóban reaktionáriusok s csak visszaesést jeleznek és csak az egyéni és társadalmi szabadság korlátozására és megszorítására és az általa már is annyira megnyirbált megyei önkormányzat, tökéletes megsemmisítésére ezéloznak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De itt a költségvetésről levén most szó, t. ház, engedje meg, hogy én is néhány futó pillantást vethessek arra, habár az előttem szólott t. képviselőtársaim Helfy Ignácz, Lukács Béla, valamint most Liehíenstein József t. képviselő ur is kimerítően honrzkés alá is vették és megczáfoíhatatlai) érveikkel s számadataikkal halomra döntötték is a kormány pénzügyi politikáját. (Halljuk!) Öt hosszú s keserves emlékű éve annak, hogy jelenlegi kormányelnök ur Magyarország pénzügyeinek rendezésére s államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására vállalkozott. Öt éve, hogy az akkori Bittó-kormányt és annak pénzügyministerét Ghyczy Kálmánt megbuktatta csak azért, mert annak államgazdálkodásában és pénzügyi programmjában nem látott elég biztosítékot arra nézve, hogy hazánk pénzügyi viszonyait rendezhessük és a deficitet elenyésztethessük. Pedig, ha jól emlékszem, t. ház, Ghyczy Kálmán akkori pénzügymiuister programmjänak alapját, a képviselőház által kiküldött kilenezes bizottságnak azon jelentése képezte, a melyben számokkal is kimutattatott, miként kell eljárnia a kormánynak, hogy államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítsa és pénzügyeink rendezése által deficiteinket elenyésztesse. Azonban a t. kormányelnök ur nem bizott meg az akkori pénzügyminister programmja kivihetésében. Nem bizott meg hazafias tiszta szándokában azon férfiúnak, a kit legnagyobb ellenfelei sem vádolhattak soha valami vérmes optimismussal és a kiről, éppen a t. kormányelnök urnák nem volt szabad feltennie azt, mint egykori pártvezér-társáról, hogy olyas valamire vállalkoznék, a minek gyakorlati keresztülvihetőségéről nincs meggyőződve. Es Tisza Kálmán mégis megbuktatta Ghyczy Kálmánt! És megteremtvén a fusiót, elhitette az uralkodóval, elhitette a nemzet egy részével, hogy egyedül ő azon gondviselésszerű férfin, a ki hivatva van hazánk pénzügyei rendezésére, államháztartásunkban az egyensúly helyreállítására és a deficit elenyésztetésére. ' Es kérdem t, ház, vájjon beváltotta-e ezen ünnepélyes igéretét, ezen az ísteu, haza és király előtt tett, ezen erkölcsi kötelezettségét Tisza Kálmán a jelenlegi kormány elnöke? Eendezte-e pénzügyeinket, helyreállította-e államháztartásunk egyensúlyát, elenyésztette-e a deficitet? Fájdalom t. ház, a szomorú körülmények és elvitázhatian tények hosszú sora azt bizonyítja, hogy nem. Az 1875—78-ki zárszámadások és a most tárgyalás alatt lévő 1880-ki költségvetés szomorúan és leverőén bizonyítja azt, hogy nem. Pedig kormányunk öt évi uralma alatt vagy 21 adóprés törvény hozatott, Csak az egyenes adók. melyek 1874-dik évben tényleg csak 68.302,000^ frtot jövedelmeztek, az 1880-diki költségvetésben, már 91.600,000 frttal vannak előirányozva s igy, több mint 23.000,000 frt adófelemelést mutatnak. E mellett emeltettek a jövedéki és fogyasztási adók. Az 1880-iki költségvetésben új adókul fel vannak véve a hadmentességi, az ut és hid-vám és majd a reméllendo kőolajvám-adók. Es ha ezen, kerekszámban csak 30.000,000-ra tett felemelés mellett, tekintjük államháztartásunk mérlegét, ugy találjuk, hogy abban sz 1880. előirányzott deficit nem 18 millió, mint a pénzügyminister ur exposéjában előadta, hanem magának a pénzügyi bizottságnak kimutatása és elismerése szerint is, már eddig is 27 V 2 millió; a mi rendszeres és reális számításunk szerint pedig, a póthitelekkel Szeged újjáalakítására, a Tisza-Dunaszabályozásra, az elhibázott soroksári gát újjáépítésére, az Ínségesek felsegélésére múlhatatlanul szükséges milliónyi összegekkel együtt, bizonyára lesz az év végén 35—40 millió, holott a körülbelül 30 és egy néhány millióra menő adófel-
