Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

áOÍ. orsíágos ülés február 28, 1880. tío emelés mellett, ma már az 1880-iki költségvetési előirányzatban, legalább is 34 milliónyi fölösleg­nek kellene maradni. És daczára ezen adófel­emelésnek, újabb meg újabb milliós kölcsönöket kötött kormányunk. 1875-ben elköltötte a G-hiczy által a pénztárban hagyott, igaz, hogy kölcsön­ből hagyott40 milliót. 1876-ban felvett 80 milliót, 1877 végén <5s, 1878 elején 180 milliót. 1879-ben 140 milliót. És ha ebből letörlesztette is a 153 milliós kölcsönt, mégis 300 millióra megy azon kölcsönösszeg, melyet a közjogi programm­ját feladott Tisza Kálmán és a magát csak kölcsönök és^ adófelemelések által tengető pártja elpazarolt. És ezt minden hasznos s minden egykor gyümölcsözendő beruházások nélkül, csu­pán csak deficitekre költötte el. És államadóssá­gunk ma már annyira szaporodott, hogy jelen­leg államadóságainknak csak évenkénti kamatja 97 V« millió. Tehát 1875 óta évenként több, mint 20 millióval növekedett az és igy államház­tartásunk egyensúlyát nemcsak nem javította a jelenlegi kormány, de sőt állami pénzügyeink megrumlását állandósította s a deficitet cronicussá tette. És ha nézzük az államvagyon mérleget, itt is mily megdöbbentő, elszomorító és valóban kétségbeejtő állapotot találunk! A Tisza-kormány az 1874. évi zárszámadás szerint, 160 milliót meghaladó tiszta vagyont vett át. Az 1878. évi zárszámadás szerint, ezt már 79 millióra apasz­totta. Pedig az előre nem számított nagyobb kiadások, csak a 79-iki évben következtek be. Az 1878. év végével, még csak 120 millió név­értékű aranyjáradék volt forgalomban, ma van kerekszámban 400 millió. Tehát a 150 milliós államkölcsön beváltása után 127 millióval több, mint az 1878. év végén, Ennyivel szaporodván az államadósság, hasonló összeggel apadt az államvagyon, vagyis, minthogy az 1878. év végével már csak 79 milliót tett, 127 millió pedig a 79 millióból ki nem telik, államvagyo­nunk is 48 millió túlterheltetést mutat. A Tisza uralom tehát, a magyar államvagyont 214 millió­val apasztotta. Ezek tagadhatlan tények, ezeket nem én állítom, itt maguk a rideg számok be­szélnek. Valóban a kormány által beterjesztett s most tárgyalás alatt levő 1880-iki költségvetés­nél kedvezőtlenebb mérleget, még egyetlenegy költségvetés sem tüntetett fel. És elvitázhatlan s mcgczáfolhatlaii adatokkal bizonyítja ez, hogy a kormány addig űzött kül- és belügyi politikája, közgazdasági- és pénzügyi pazar gazdálkodása, a milliókkal emelt adók s megkétszerezett jöve­delmek mellett is a legnagyobb nyomorba sülyesz­tette s taszította a nemzetet. És ha nézzük e nyomort, melybe a magát szabadelvűnek és alkotmányosnak nevezett kor­mány által teremtett, pénzügyi és közgazdasági KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. miseri ánkkal szövetkezett többnemű elemi csapá­sok következtében a nemzet milliói jutottak, ha látjuk, mint vándorolnak ki, a néhány évtizeddel az előtt még jólétnek Örvendett s ma az elvisel­hetleu adóterhek, az irgalmat nem ismerő lelket­len uzsorások és elemi csapások miatt beállott nyomor következtében tőikre jutott szerencsétlen hazánkfiai, mint hideg ősszel a költöző mada­rak kellemesebb éghajlat alá, tehetetlenségünk s rajtunk segíteni nem tudásunk érzetében elszorul szivünk s akaratlanul is átokra nyílnak meg ajkaink! És ha van a világon testet-lelket felemésztő, egész valónkat gyötrő s elcsigázó foglalkozás, ugy a mi pártunké most az, midőn érezzük, hogy skorpiókkal kellene kikorbácsolni s a leg­kiméletlenebbül megbélyegezni azokat, kik közül többen egykor tiszteletünk tárgyai voltak, de minden államférfiúi eszélyt s hazafiságot nélkü­löző szerencsétlen politikájukkal, hazánkat csak­nem helyrehozhatlan bajok özönébe taszították. Ezen testet-lelket gyötrő és kínzó helyzetben, vigasztalást nékünk csak azon tudat nyújthat, hogy pártunk, mely Magyarország függetlensé­gét s önállóságát irta zászlójára, mindjárt a közösügyes állapot megteremtésekor 1867-ben megjósolta, hogy azon alapon, melyen országunk akkori irányadó férfiai elindultak, a hazát oly vészes s oly végzetes szerencsétlen irányba tere­lik, hol az eme elhibázott irány folytán, bizo­nyára zátonyra fog jutni. Rég óta húzzuk a vész­harangot, gyakran jeleztük a rettentő veszélyt, az életérdekeinkkel minden tekintetben ellentétes politika szomorú következményeit bebizonyítot­tuk, hogy az általunk eleitől fogva károsnak vallott és a tények által is rosznak s végzet­teljesnek bizonyult közösügycs alapon, midőn be­vételeink nem maradnak benn hazánkban, hanem kivitetnek és bedobatnak a bécsi Moloch soha jól nem tartható éh gyomrába, Magyarország pénzügyeinek rendezését mi lehetetlennek tartjuk — de hiában! És hogy bárki lépjen is ezen alapon a legtisztább hazafias szándékkal és akarattal a kormányra, Magyarország államház­tartásában az egyensúly helyreállítása teljes lehetetlenség, {ügy van! a szélső balon) És bár maga a jelenlegi kormány elnök ur, nemcsak ellenzéki vezér korában ostorozta a hazáinkra nézve szerinte is veszélyes és átkos közösügyet. hanem kormányra lépése alkalmával ki is jelen­tette, hogy ő hazánkra nézve károsnak és veszé­lyesnek tartja azt, mégis megkötötte 1878-ban az elsőnél is veszélyesebb és rosszabb közös­ügyi kiegyezést, mi által közgazdasági s keres­kedelmi és ipari fejlődésünket elzsibbasztva, hazánknak véghetetlen károkat okozóit. És habár e szomorú következményt ma már mindnyájan erezik és látják is, mert lehetetlen nem érezniök 9

Next

/
Thumbnails
Contents