Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

207. országos Ülés fefornár 23. 1880. m szenvednének. A legközelebbi jövőben meglehet, hogy már késő lesz. Ismétlem, t. ház, a mit már egyszer bátor voltam elmondani. Szerintem hibáztunk, midőn 1867-ben Magyarország államháztartását igen magas lábra helyeztük; de még nagyobb iábát követtünk el, hogy 1875 után, midőn az ország belátta már, hogy az állapotok tarthatatlanok, az akkori intézők nem fogtak hozzá gyökeresebben a bajok orvoslásához. De a legnagyobb hiba, t. ház, az volna, hogy ma, midőn még rosszabbul állunk, mint 1875-ben, még ma sem történt, semmi. (Helyeslés a balon.) Hiába appelláluuk mi, tisztelt ház, a társadalomra, hiába mondjuk, hogy a munka és a takarékosság elvét alkalmazza a magánháztartásban mindenki. A társadalom maga nem segíthet önmagán, nem segíthet a közgazdasági helyzeten mindaddig, snig az állam évekéi) át maga is a legnagyobb Ínséges, mig az állam a közvagyonosság emelésére és &z adóképesség fejlesztésére nem teszi meg mind azt, a mi az állam funetiójához tartozik. (Igaz! balfélb'l) Én, t. ház, melegen üdvözlöm azon mozgalmat, mely országszerte tapasztalható a mezőgazdaság terén és az ipar fejlesztése érdekében s azt hiszem, Magyarország minden fiának köszönetét és elismerését érdemli meg gr. Apponyi Albert képviselő nr, hogy ezen kérdéseknek oly meleg szóvivéjeül és támogatójául mutatta magát tegnapelőtti nagyszabású beszédjében. (Helyeslés.) De engedelmet kérek, én azt hiszem, annak mindnek meg kell történni, a mit a t. képviselő ur mondott, de meg kell történni azzal egyidejűleg és karöltve ezzel, az állam pénzügyi rendezésének is. Mert Magyarország saját pénzügyi bajai s saját pénzügyeinek rendezetlensége folytán, activ politikát nem folytathat, nem oldhatjuk meg sikeresen sem a közgazdasági nagy kérdéseket, sem a közigazgatási reform nagy kérdését, melyet Grünwald Béla t. képviselő ur tegnapelőtti jeles beszédében itt újra szóbahozott, mely beszédnek tartalmát, én is részemről tökéletesen osztom és helyeslem. Ma, t. h 75-ki fúzió utáni hatodik évet éljük. A fúzió czélja, mint azt mindenki tudja, az volt, hogy a fúzió által oly parlamenti állapotok teremtessenek, hogy az államháztartásban az egyensúly könnyebben helyreállítható legyen, hogy legyen itt egy rendezett háztartásu magyar állam, mely a jövő esélyeinek nyugodtan néz elébe. Amaz országgyűléshez, a mely hivatva volt a fúzió ezéljait megvalósítani, o Felsége 1875-ki legkegyelmesebb trón beszédében többek köztt ezeket mondta: (Halljuk!) „A közélet és a kormányzat majd minden ágában mélyen beható törvényhozási intézkedések szükségesek, hogy kedvelt Magyarországunk a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melynek elemeit birja gazdag természeti forrásaiban és melyre az országot emelni, atyai szivüuk forró óhajtása." Ennek első és nem mellőzhető feltétele az ország pénzügyeinek rendbe hozatala. Továbbá : „Magyarország tekintélye, hitele és állami létének biztosítása egyaránt parancsolja, hogy a szükséglet és a fedezet között, a súlyegyen minél elébb helyreállittassék." r Kérdem uraim, teljesült-e ez ? En úgy látom, hogy, fájdalom, nem teljesült. Megszaporítottuk tetemeseit állami tartozásainkat, neveltük óriási mértékbeli állami bevételeinket s önök a kívánt ez élt létrehozni még sem tudták. Ha a t. kormány, vagy esetleg egy új kormány az eddigi ösvényen haladva tovább menne, a nemzet, szellemi és anyagi visszaesésben érezve magát, attól tartok, t. ház, hogy az ország nagy része, vagy visszakívánja az 1867 előtti időket, vagy igazat fog adni a t. szélső balnak. (Csanády Sándor közbeszól: Önálló, független Magyarország.) Az 1867. előtti időket vissza fogja kívánni azért, mert akkor anyagilag az adófizető polgár jobban boldogult és az anyagi helyzet javulása, ha nem kedveltté, de legalább tűrhetővé teszi az emberi társadalomban a különben elkárhoztatandó institutiókat is; vagy a desperatió egy bizonyos fokán acceptálni fogja azon ezéljaiban koczkáztatotíabb politikát is, mely a t. függetlenségi párt politikai alapelveivel jár. Épp azért, t. ház, mert én sem az egyiket, sem a másikat nem óhajtom és mert az eddigi utón haladva, a t. kormány — felteszem és hiszem, nem akarva, — e két czólt mozdítja elő, én az előttünk fekvő költségvetést, habár általánosságban el is fogadom, járulok az gr. Apponyi Albert által beterjesztett határozati javaslathoz, (Helyeslés a baloldalon,) Turgonyi Lajos: Bocsánatot kérek t. ház, ha azon sok kitűnő és szakavatott beszéd után, melyek itt a házban elhangzottak, néhány perezre én is igénybe veszem a t. ház figyelmet. Mentsen ki az, hogy ezt nem csak a kö tségvetés elvetésére adandó szavazatom indokolásául teszem, hanem főleg azért is, mert szerintem a kormány évenkénti költségvetése előterjesztésénél épp úgy, mint a jó gazdának és reális kereskedőnek az ó-év végén, vagy az új év elején bevételi és kiadási mérlegét, ágy a lelkiismeretes képviselőnek is el kell készíteni a kormány költségvetése alkalmával, a kormány által követett kül- és belügyi, közgazdasági és pénzügyi politika mérlegét, mert szerintem csak ez a mérleg lehet minden képviselő előtt a kormány iránti bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak elöntő mérlege. (Helyeslés a szélső' halfelöl.) Nem akarok én, t. ház, a kormány által követett külügyi politikára ho szasan reflectálni Kimerítően megtették ezt, már előttem az c téré.