Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

207. országos ülés február 2ä. 1S80. ng beterjesztése alkalmával, elismerte államháztartásunk helyzetének rendkívül, súlyos voltát, de azt monda, azt hiszi, hogy „sokkal gyökeresebben és alaposabban jár el, a midőn a helyett,'; hogy általános szempontokat fejtegetne, igéri, hogy annak idején concret javaslatokkal fog előállani, melyekből meg lehet majd tüzetesen Ítélni, hogy mikép és mely időre lehet a rendezést keresztül vinni." A pénzügyi bizottság ezt tudomásul veszi jelentésében ezen szavakkal: „ A kormány elismerte az államháztartás körüli gyökeres rendszabályok szükségét és azokat a jövő évi költségvetésig elkészítendőknek jelenté ki." De kiemelte azt is, hogy az évnek egy nagy feladata van, az 1874 évi kincstári utalványok conversiója. Már most mit mond 1880-ra a pénzügyi minister ur? A pénzügyminister ur az í 880-iki budget benyújtása alkalmával azt felelte, hogy ő több évre szóló pénzügyi rendezésről nem tart helyesnek programmot mondani, igy tehát programmot a pénzügyi kibontakozásra nézve nem mond, hanem előterjesztett egy csomó új adójavaslatot, melyeket ő maga jónak látott, de melyeket, midőn a bizottságban tárgyalás alá kerültek, visszavont és azon hiány pótlására, mely még ezen adók által sem lett volna fedezhető, nem maradt más javaslata, mint a kölesönkötés. {Igaz! balfelöl.) Bátor vagyok kérdezni t. ház, vájjon nem joggal mondtam-e én is, hogy a kormány mai pénzügyi programmja most sem egyéb, mint ide-oda kapkodás, mely nélkülözi a pénzügyi miseriákból történhető rendszeres kibontakozásra vezető irányeszméket. {Ügy van! balfelöl) Már pedig egy rendszeres, helyes pénzügyi programúi felállítása nélkül, Magyarországnak szerintem sem állami létét nem biztosíthatjuk, sem Magyarország népeinek közgazdasági fejlődését nem emelhetjük, {ügy van! a baloldalon.) De nem történt meg az sem, a mire a pénzügyminister ur oly nagy súlyt fektetett, hogy t. i. szükségünk van államháztartásunk rendezésére, főképen már csak azért is, hogy a monarchia nemzetközi ügyekben, az őt megillető nagyobb befolyást elérje. Ez sem történhetik meg addig

v mig államháztartásunkat nem rendezzük. Én t. ház, egyébiránt annak kiszámításával, hogy a deficit tulajdonképen 30 vagy 35 millió, tüzetesen foglalkozni nem fogok. Az tény és azt hiszem, elismeri Magyarországon minden komolyan gondolkodó férfiú, hogy Magyarországnak állandó rendes deficitje 30 és 40 millió köztt váltakozik. Méltóztassék a pénzügyi bizottság előadója mást beszélni és irni erről, de azt hiszem, önmagában ő is elismeri, hogy súlyos a helyzet s hogy, daczára az adóemeléseknek, a deficit mégis 30 és 40 millió köztt fog váltakozni. És ezen deficit fedezésére szükséges kölcsönökkel ugy vagyunk t. ház, hogy azok kamataival ismét csak deficitünket szaporítjuk. {Igaz, ugy van! balfelöl) Ezen helyzet mellett tehát, egyrészt államadósságunk folyton növekvő kamatterhe fogyasztja az ország activ vagyonát, másrészt meg kell vonnunk az ország anyagi fejlődésétől minden állami támaszt. Tény tehát az, hogy Magyarország saját belszükségleteit, saját jövedelmeiből nem fedezheti, mert államadósságaink rohamos kamatnövekedése, a nemzet minden áldozatkészségét s a jövedelmek minden emelkedését, fölemészti. Ma előttünk van a zárszámadási bizottság 10 évi jelentése. E jelentés hű képét tükrözi vissza Magyarország állami, pénzügyi helyzetének a lefolyt időkben. E jelentésnek azonban, szerintem egyik főhibája az, hogy csak az 1877. év végéig terjed. A zárszámadási bizottság ennek nem oka, mert maga a ház utasította a bizottságot arra, hogy egy 10 évi mérleget készítsen s arról tegyen jelentést. De a ki a mai helyzetet meg akarja ítélni, ki a felett akar képet alkotni magának, hogy Magyarország pénzügyi helyzete minő ma, annak a zárszámadási bizottság jelentését tovább kell fűzni és a bilanezot meg kell az 1879. év végéig csinálni, annál is inkább, mert államunkra a legsúlyosabb terhek, éppen 1878—79-ben nehezedtek. Igen szomorú kép s igen szomorú táblázat az, melyet e tekintetben ma, a valódi helyzet felmutat. De én azt hiszem, hogy éppen annak ismerete szükséges arra, hogy állapotainkat meg ítéljük és láthassak, hogy a mióta a nemzet magának ura, eddigi gazdálkodásával, minő eredményekre vezette az állam pénzügyi helyzetét. {Halljuk! Halljuk!) Magyarország 1867-ben, az akkori kiegyezés alkalmával elvállalt 30 millió frt közüs államadóssági járulékot és elvállalta a föld tehermentesítési kötvények mintegy 15 millió forintnyi kamatát, mely összeg együtt tökében 5%-tólival kamatoztatva, megfelelt 850 millió tőkének és 45 millió frt évi kamat-tehernek. Méltóztassanak megengedni, habár nem igen épületes és nem örvendetes dolgok, hogy elmondjam, miként alakultak azóta államadóssági állapotaink és ezzel összefüggőleg kamattartozásaink. 1867-től kezdve 1875-ig, tehát 8 év alatt Magyarországnak szüksége volt államháztartásának fenntartására újabb 417 millió frt kölesönre. Itt az első nyolez évhez hozzá veszem az 1875. évet is, mert midőn a következő négy évről kívánok calculust csinálni, beismerem azt, hogy az 1875-iki pénztári kezelésnek eredményei, nem tudhatók be az az ótai aera politikájának. Tehát 1868-tól 1875 végéig felvett államadósságaink, azon összeg kivételével, a melylye] 1867-ben Ausztriának adósok maradtunk, tesznek 417 milliót. 1876-tól 1879-ig, tehát a legutolsó négy évben, az államélet fenntartása érdekében, újabban 293 8*