Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

60 20?. országos üíé* február 28, 1880. millió forint új kölcsönt kellett felvenni. Tehát Magyarország 1867-től 1872-ig, 12 év alatt 417 és 293, összesen 717 millió frt új kölcsönt vett fel. És igy évenkint, körülbelül 60 millió forint új kölcsön volt szükséges ahhoz, hogy az Ausztriával kiegyezett önálló Magyarország, prosperálhasson és fennállhasson. Ha azonban elválasztjuk ezen két időközt egymástól és megvizsgáljuk azt, hogy mily mértékben terhelik, ezen kölesönszaporodások az 1875-iki fuisió előtti és utáni időszakot, akkor azt találjuk, hogy Magyarországnak, a fusió előtt évenkint szüksége volt átlag 52 millió frtra, 1876-tól 1879-ig pedig, négy év alatt szüksége volt évenkint, átlag 73 millió frtra. Megengedem, hogy ez utóbbi nagy emelkedésben benne van a conversió költsége. De a conversió költsége, még sem szállíthatja le ezen aránytalan emelkedést, a mely az 1875 előtti és utáni időközben mutatkozik. Magától értetik, hogy ezen emelkedéseket a kamatkiadások folytonos és óriási szaporodása követte ugy, hogy, mig a kiegyezett Magyarország 1867-ben 45 millió állandósági kamattal kezdte meg alkotmányos működését, addig ma a költségvetésbe 977* millió forint van kamatteherként felvéve. Ehhez járul még a közel 11 milliónyi frt és ma is létező vasúti subventió. Ez oly nagy kamat-kiadás, mely a jövedelmekhez viszonyítva, olyan nagy, melynél nagyobb kamatteher Európa egyetlen államában sincs. Ausztria még egyszer oly nagy költségvetéssel és bevételekkel, alig költ 10—15 millióval többet kamatokra. Az egységes Ausztria, midőn 1867-ben a közjogi kiegyezés megtörtént, 1867-ben Magyarországgal együtt nem fizetett több kamatokat, mint a mennyit évenkint ma Magyarország maga fizet. Ennek oka pedig t. ház az, hogy öszszes tartozásaink ez idő szerint, bárki számítsa is, ha komolyan és valósággal vizsgálja, kitesznek I7s milliárd forintot nagyrészt aranyban. Arra kérem a t. házat, hogy ezzel szemben, ne méltóztassék félrevezettetni azon körülmény által, hogy ez idő szerint állampapírjainknak magasabb az árfolyama, mint volt a múlt esztendőben. Ezen áremelkedés a magyar értékpapíroknál, nem biztosítja Magyarország állami pénzügyeinek kedvező helyzetét. Ezen emelkedés onnan veszi eredetét, hogy egy bizonyos idő óta az európai piaezokon, minden államnak papírjai tetemesen emelkedtek és mondhatom, nem azon arányban, mint a minő arányban a magyar állampapírok, hanem sokkal tetemesebb arányban, ugy, hogy szemben azon papírokkal, a magyar államadósság eursusa ma is, fájdalom, nagyon alacsonynak mondható. Emelkedtek a papírok mondom, mert Európában minden állampapír, a mely megfizette kamatait, mi pedig megfizettük pontosan, emelkedtek. így emelkedtek például az angol consolsok oly magasra, mint ä minőn 1840 óta nem voltak. Az árfolyamnak ezen részben is mutatkozó emelkedése azonban, még nagyon messze van más hasonló államok állampapírjainak árfolyamától. De ezen emelkedés is, t. ház — és ezen nézetemet fenntartom, mondassák ez ellen bármi is — azt hiszem, e perezben szerencsétlenség Magyarországra nézve, mert módot és alkalmat nyújt újabb adósságcsinálásra ; szerencse a t. többségre, ha továbbra is többségnek megmarad, mert alkalma és módja lesz új kölcsönt kötni és az eddigi gazdálkodást folytatni. De arra is kérem a t. házat, ne méltóztassék magát a zárszámadási bizottságot, tíz éves jelentésének dicsekvő tartalmával sem félrevezettetni. En elismerem, hogy az a munka, melyet a zárszámadási bizottság készített, nagy munka és azért a t. ház teljes elismerését érdemli meg, főkép a zárszámadási bizottság t. előadója, ki ezen nagy munka készítésénél, a physikai munkát teljesíté és e mellett annyit fáradozott. Nem vonom kétségbe, t. ház, azt sem, hogy ezen tíz éves zárszámadási kimutatások, nem volnának tökéletesen helyesek. En magam meggyőződtem arról, hogy számszerinti tekintetben, az összeállítás tökéletesen korrekt. De egy hiányzik a kimutatásokban, t. ház s ez az, hogy midőn a zárszámadási bizottság bilanezot készít Magyarország activ és passiv vagyoni állapotáról, a zárszámadás számszerinti tételeit, nem reducálja még jelentésében sem azoknak valódi értékére. így azután, t. ház, olyanná válik ezen különben mondom hiteles jelentés, mint egy oly részvénytársaság évi kimutatása, a mely, hogy hatást gyakoroljon a nagy közönségre, nem veszi fel activáit saját értékökben, hanem felveszi azokit névleges, számszerinti csoportozatokkal, hogy ezen kimutatással azután hitelét továbbra is fenntartsa. Ha ezt az eljárást a társadalmi élet szabályai szerint lehetne az államoknál is megítélni, akkor azt hiszem, hogy a magyar kereskedelmi törvény értelmében, a bíróság által miránk is, t. i. a magyar államra ki volna mondandó a liquidatió, mert Magyarország activ fele vagyona a 12 év alatt teljesen elveszeti. {Halljuk!) Ismétlem, t. ház, hogy azon kiadások és bevételek, melyeket a zárszámadási bizottság mérlegében fölvett, tényleg megtörténtek, de oly activumot, mely bármily körülmények közit reali- _ sálható, oly értékben, mint a mérlegbe magába fel vannak véve, egyáltalában nem képezhetnek és nem képeznek. A zárszámadási bizottság felvesz, t. ház, mérlegébe, szemben Magyarországnak egy és fél milliárdot tevő passiváival 915 millió frt activ vagyont. Igen de miből áll, t. ház, ezen activ vagyon? (Halljuk!) Áll többek között 32 millió