Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-206
206. országos ülés február 21. 18&0. 5^ dést, a melyre irányozva kell lenni minden politikai actlónak, ha azt akarjuk, hogy a helyzet magaslatán álljon és a melynek sem egyikét, sem másikát kihagyni nem szabad. Ezen főkérdések alkotmányos életünk szilárdságának és nemzeti életünk erkölcsi tisztaságának magától érthető vaserélylyel való biztosításán kivül, pénzügyünk rendezése, a közgazdasági politika és a közigazgatási reform keresztülvitele. És ez részünkről a következő határozati javaslatban nyert kifejezést (olvassa): A képviselőház az 1880. évi költségvetés átalános tárgyalásának alkalmából kijelenti, hogy a jelenlegi kormányt, mely pénzügyeink rendezésére irányzott tervszerű működést kifejteni nem képes, mely a nemzet hanyatló gazdasági erejének fenntartására és emelésére rendszeres tevékenységet nem tanúsított, mely nemcsak nem kezdeményezi a közigazgatás szükséges átalakítását, de a közigazgatás körében meghozott törvények hatályos foganatosítását is elmulasztja, sőt a közélet erkölcsi tisztaságának megőrzése körül nem tudta a kormányzat felügyeleti kötelességét azon gondossággal és szigorral teljesíteni, melyet a közérdek kivan, a nemzet ügyeinek vezetésére hivatottnak nem taríja." Ajánlom ezt a t. háznak elfogadásra. (Hoszszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Baross Gábor jegyző (olvassa a határozati javaslatot, melyet aláirtak): gróf Apponyi Albert, Pulszky Ágost, Kubinyi Árpád, gr. Bercbtold László, Bittó István, Gombár Tivadar, Orosz Mihály, Hoffman Pál, Bessenyei Ernő, lírányi Imre, Szily László, Leskó István, Csapó Kálmán, Ernuszt Sándor, Yeszter Imre, Lázár Mihály, Szájbély Gyula, Takácsy Sándor, Hódossy Imre, Gaál Jenő (péeskai), Beöthy Ákos, Grünwald Béla, Szcitovszky János, Szilágyi Dezső, Dessewffy Kálmán, b. Simonyi Lajos, Beidczky Ferenez, b. Schmertzing Tádé. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Sokkal előbbre haladt már az idő,semmint—-miután ma különösen kérvények is fognak tárgy altatni. Csanády Sándor: Rangosabban! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha méltóztatnak megajándékozni avval, hogy csendesig legyen a házban, akkor lehetséges lesz meghallani; egyébiránt magam is azt óhajtom, hogy másokat hallhassak és azt^ hogy mások engem, ha beszélek, halljanak; de oly törvényt nem ismerek, mely akár egyfelől lehetetlenné tenné, vagy megtiltsa nekem, hogy bármely körülmények köztt egy perezre — és beszéljen akár Apponyi gróf — a házból ki ne mehessek, sem ! másfelől azt parancsolná, hogy nagyobb bangón beszéljek, mint a minővel Isten megáldott, (Derültség jobbfelöl.) Mondom, az idő sokkal előbbre haladt s a mai ülésnek más tárgya is van, semhogy a ma hallott beszédekre most tüzetesen válaszolni akarnók. Egy pár dolgot azonban kötelességemnek tartok már ma nyilvánítani. (Halljuk!) Az egyik, a mit nyilvánítani akarok az, hogy teljes elismeréssel, sőt köszönettel veszem a ház túlsó oldalának részéről, hogy elválasztva a bizalmi kérdést a költségvetés megszavazásának kérdésétől, lehetővé tette, a mit magam is óhajtottam provocálni, az ő provocatiójukra elfogadni a bizalmi kérdésnek, most, ezen vita folyamán való eldöntését. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni az, hogy tökéletesen osztom a képviselő ur azon szavait, melylyel a közös hadügyminister irányában, a magyar ipar szempontjából nyilatkozott. De vissza kell utasítanom azt a vádat, mintha ezen kormány részéről ugyanaz, sokkal nagyobb mértékben, évek óta meg nem történt volna. Ha a képviselő ur, ha én leszek ott, hozzám, ha nem én leszek ott, utódomhoz fárad a belügyministeriumba, meg fog róla győződni, hogy mindennemű szállításoknál döntő súlyt fektetnek arra, hogy a mennyire csak lehetséges, a magyar ipar részesüljön előnyben. Ezt a vádat tehát, a kormánytól határozottan vissza kell utasítanom, mint a valóságnak még esak látszatával sem birót. (Igaz ! ügy van! jobbfelöl.) A harmadik, miről szólni akarok, vonatkozik a képviselő urnák a közerkölesiségről mondott szavaira. sElsó'ben is megjegyzem, hogy abban tökéletesen egyetértek a képviselő úrral, de csakis abban, hogy igenis ott, hol nem szabados közérdekű dolgok történnek és másként orvoslás nem szerezhető, —• ezek saját szavai -— nem csak nem hiba, de kötelesség a sajtó részéről, mint utolsó eszköz, azon dolgoknak a nyilvánosság elé hozatala. Ebben tökéletesen egyetértek vele; banem, hogy ezen az utón haladtak e azok, a kiket ő implicite védelme alá vett, meggyőződhetik mindenki, a ki az ügyek menetét ismeri. De nem érthetek egyet abban a képviselő úrral, mintha, bármely sajnosak legyenek is egyes esetek, oly valami történt volna, a mi, mint másutt elő nem fordulható, Magyarország tekintélyének és becsületének káromolhatnék kárára. (^Helyeslés jobbfelöl) Nemrég történtek, pedig ugyancsak eentralistikus, ugyancsak jó — már legalább a menynyiben a centralistikus gépezet jó lehet — kormányzat mellett Francziaországban, de minden államában a világnak fordulnak elő, mindenütt sajnos, de sohasem a nemzetet, hanem csak az 7*
