Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

206. országos ülés febrnár 21. 1SS0. 4! vájjon csakugyan a resignáló contemplázásnak szerepére vagyunk-e kárhoztatva. Ha a termelésre nehezedő terhekről szólok, most e pillanatban nem foglalkozom az állami adózási terhekkel, melyeknek lényeges könnyebbítését, pénzügyeink jelenlegi viszonyai köztt nem igen várhatjuk s ha ezt igérnők, hamis Ígéretekkel és illúziók keltésével vétenénk a nemzet ellen; de beszélek főleg azon teherről, mely a hitel túldräga volta által, igen sok egyes termelésre nehezedik s állítom, hogy vannak a kormányzatnak és a törvényhozásnak nagy feladatai és van kilátás a sikerre is <igy oly működésben, melynek ezélja volna a hitelnek olcsóbbá tétele az egész vonalon. Először is, ha a jelzálogi hitelt tekintem, lehetetlen, hogy mindenki, a ki e kérdésekkel foglalkozik és az előforduló tüneményeket figyelmére méltatja, ne tapasztalná, hogy a kamatlábnak apasztására irányuló bizonyos tendentia vonul most át az egész világnak közgazdasági organismusán. Ezen tendentiának jótékony hatása már észlelhető ma — hogy egy példát említsek — a jelzálogi hitel kielégítésére szolgáló intézeteink Jegfőbbikénél, a magyar földhitel-intézetnél, melynek 5 százalékos záloglevelei ma oly árfolyamot élveznek, minőt 5'A százalékos záloglevelei éveken át elérni képesek előbb sohasem voltak. Ugy hogy lehet mondani, hogy a magyar földhitelintézet által ma nyújtott hitel, nem túldrága s megfelel annak, a mit e téren rendezetlen valutaviszonyaink mellett várhatunk. De a helyzetnek ezen javulását csak azok élvezhetik, a kik szűz hitellel bírnak, a kik kikölcsönzött tőke segélyezését csak most veszik igénybe ; s nem élvezhetik azon sokkal nagyobb számú földbirtokosok, kik már eladósodva lévén, régebben kötött kölcsönök magas kamatlába alatt, magas annuitásai alatt roskadoznak. Itt az államnak mellőzhetlen feladata, kezet nyújtani és minden könnyebbséget megadni arra, hogy azok, a kik drága régi kölcsönök terhei alatt szenvednek, ezen kölcsönöket, újabb, kedvezőbb conjuncturák között kötött kölcsönökkel, cserélhessék fel. S ezt előmozdíthatja az állam az által, ha ily új kölcsönök kötésénél, a fiscalitási szempontokat félre téve; a méregdrága átiratási díjakról és mindenféle illetékekről lemond, ha a conversiót ingyenessé teszi. A lucrum cessans, mely itt az államra háramlik, talán ilyennek nem is mondató, mert egy oly művelet megtételét segíti elő, mely ezen concessió megadása nélkül, a legtöbb esetben meg sem történnék, tehát egy oly jövedelemről mond le, a melyet nem is élvezne. De, t. ház, a kölcsönök conversiójának ily módon való megkönnyítésétől és az ebből várható s nem kételkedhetni, hogy csakugyan beállandó tömegesebb conversióktól, még egy más KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. X. KÖTET. indirect eredményt is várok és ez átvezet engem személyes hitelintézeteink legfőbbikének, takarékpénztáraink helyzetének megbeszéléséhez. (Halljuk!) Takarékpénztáraink forgalmi eszközeinek egy igen nagy része jelzálogos hitel nyújtása utján van lekötve. Én nem akarok arra nézve theoreticus fejtegetésbe bocsátkozni, hogy vájjon takarékpénztárainknak, — melyek talajdonkép letéti bankok, — természetével a hitelnyújtás ily módja megegyezik-e vagy nem, tényleg sok jó történt ezen, talán incorrect hitelnyújtás foganatosítása által, de ha mód nyujtatik arra, hogy fölszabaduljon a személyes hitelnek szolgálni hivatott bankok forgalmi eszközeinek nagy része az által, hogy arra hivatott intézetektől jöjjön a hypothecarius hiteladás, ezen forgalmi eszközök tulajdonképeni czélukra, az iparos-, kereskedő- és földbirtokos osztály személyes hitelének kielégítésére, fognak rendelkezésre állni. De t. ház, a személyes hitelt közvetítő ezen intézetek egész szervezetében —- a vidéki takarékpénztárokról szólok itt — egy igen nagy baj, egy valóságos betegség létezik, úgy hogy lehet mondani, hogy a forgalmi eszközöknek azon vérkeringése, mely ezen intézetek által a nemzet közgazdasági organismusában eszközöltetik, alapjaiban beteg és hamis. Betéti bankjaink, illetőleg takarékpénztáraink semminemu, különös törvényes rendelés alatt nem állanak s ennek folytán kifejlődött a vidéki takarékpénztáraknál egy, — hogy úgy mondjam — őrült verseny a betétek elnyerésére. Hat-hét, sőt 8 százalék is adatott betétekért. Mi volt ennek következménye?Kettő. Az első az, hogy a rendelkezésre álló, úgyis igen csekély tőke-készletek Magyarországon, kerülték a sokkal kevesebbet kamatozó vállalatokba való befektetést, kerülték a kevesebb bizalomnak örvendő állami titresekbe való elhelyezést, hanem mindannyian rohantak a nekik ily módon nyújtott fáradság nélküli, igen dúsan gyümölcsöző befektetés felé. A másik következése pedig ennek az volt, hogy a vidéki takarékpénztárak, miután igen nagy betéti kamatot fizettek, kölcsöneiket is természetesen csak igen magas kamatláb mellett adhatták tovább, úgy hogy az a sajnos jelenség keletkezett, hogy e tőkeszegény országban — s evvel néha dicsekedni is szoktak — a takarékbetétek száma aránylag óriási, de az előbb jelzett visszás helyzet folytán az a kevés tőke, mely az országban van, gyümölcsöző befektetés helyett, ily utón tulajdonkép a_ rendszeresen űzött uzsora felé szorittatott. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Itt, t. ház, egy gyökeresen beteg szervezettel van dolgunk és ezen véleményem szerint 6