Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-220

220. országos ttlí's Egyiknek sincs semmiféle konfessziója, vallási tanaik forrásául mindegyik ugyanazon Thorát és Thalmudot tartja (a gemarával és mischnaval) s ezek kivonatát a Schulcl.an Aruch-ot. A különbség csak az, hogy az egyik nagyobb szigorusággal ragaszkodik az azokban kiszabott szertartásokhoz és életmódhoz, mint a másik; az igazság pedig az, hogy azokat egyik sem tartja meg teljesen. (Derültség.) Bárki olvassa el az azon vallási könyvekben rendelt szabályokat és azután nézze meg, hogy élnek és viselkednek, akár egyik, akár a másik párt hivei; hogyan viselkedik s él maga Reich ur, ki az orthodoxok elnöke, sok dolgot egyik sem tart meg s meg sem tarthat a mi viszonyaink köztt, hanem a praeczeptumok bizonyos mennyiségét kiválogatja az egyik és azt obszerválja és a másik kiválogat bizonyos másik mennyiséget és azt obszerválja. Mindez nagyon váltakozik az egyes egyéneknél, az egyes testületeknél, de az összeségre nem megy át. Teljesen megvagyok győződve, hogy itt nincs dolgunk két különböző hitvallással és az orthodoxok kérvénye már abban is igazságtalan, hogy csak két félről, t. i. ő magukról, meg a kougresszistákról szól s egészen ignorálja p. o. a status-quo^ ante-í:si dókat és a többi elvált töredéket, már ma is 4 vagy 5 külön párt van, mint felekezet, sőt figyelmeztetem a t. házat, (Halljuk!) hogy ha a dolog komolyan osztozkodásra kerülne, lesz még több felekezet is, mihelyest reménylhetnek külön felekezetekül, külön összeget kaphatni. (Derültség). De hát az a kérdés, hogy egyáltalában lehető-e akár az alapnak, akár a jövedelemnek ilyen megosztása? Ez már azért sem lehetséges, mert a felosztási arány kiszámíthatlan, miután sem az egyének, sem a községek számát megállapítani nem lehet, mert azok száma folyvást változik. {Helyeslés.) Egy mód lehetne a felosztásra, ha t. i. visszamennénk az alap eredetére. {Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, azért kell kiadni a zsidóknak ez alapot, mert az, mint hadi-sarcz törvénytelenül zsaroltatott tőle. T. ház, ez alap, vagy alapítvány és akkor azt az alapítónak intenciója értelmében kell kezelni, vagy pedig törvénytelen hadi sarcz és akkor vissza lehet követelni, de akkor is csak azoknak, kiktől az elvétetett. {Helyeslés.) 1848/9-ben sok olyan dolog történt az akkori hatalom részéről, a mit mi törvényszerűnek nem ismerhettünk el. Jószágok és pénzek vétettek el egyes hazafiaktól és testületektől, sok vagyon később vissza is adatott az illetőknek, vagy családainak, vagy jogutódainak. Ha tehát itt is a visszaadásról és ezen alapon való osztozkodásról volna szó, csakis azok kérhetnék vissza a pénzt, a kiktől az elvétetett, mert hiszen p. o. hogy a mi tizünktől, vagy húszunktól vés márczins 9. 1880. 391 tetett el, hogy azt más 300 ember követelje vissza, ezt jogosnak el nem ismerhetem. {Helyeslés.) A mit tehát akkor a zsidók egy részével fizettettek, azt most az összes zsidóság követelje vissza, mint tulajdonos, ezt igazságos jogalapul el nem fogadhatom. És hogy áll a kérdés? (Halljuk!) Haynau 1849-ben kivetett egy nagy sarezot csizma, nadrág s egyéb ruhánemüekben, de csakis a pesti és az ó-budai zsidókra. Ezen hadisarcz később 2 millió 300 ezer frt pénzértékre lett átváltoztatva. Később hasonló hadisarcz még két községre lett kivetve, t. i. az aradi és szegedi zsidó hitközségre, tehát összesen csakis ezen négyre. Ezek tagjaitól a sarcz egy része be is hajtatott, utóbb a sarezot ő Felsége elengedte s egy milliót rendelt befizettetni az országos iskolai alapul. De ezen egy milliónak is nagy részét, mondhatom oroszlán részét a pesti zsidók fizették. Ez kitűnik a befizetések ezen eredeti jegyzékéből, (Felmutatja.) a mely a fizetők névsorát és befizetésük összegét is mutatja s a mely szerint a pesti vagyonosabb zsidók 166,854Vä forintot fizettek. Az egy millió többi részét a pesti bízottság reparciálta a vidéki vagyonosabb községekre, de jól megjegyzendő, nem az összes zsidóságnak, vagy az egyes hitközségeknek, mint olyanoknak, a vagyona vétetett el, a mit az összes zsidóság, vagy az egyes hitközségek visszakövetelhetnének, hanem megsarczoltattak az egyes egyének és családok, a hitközségek csak exequálták a pénz beszedését, igy pl. fizettek a pesti zsidók 166,854 frtot az első execució alkalmával. Később ezen hadisarcz el engedtetett ő Felsége által s ugyanazon rendeletben, mely által ez történt, ő Felsége megrendelte egy millió frt befizetését iskola-alapra, ugy hogy ezen összeget az egyes hitközségekre reparciálhassák. De ezen egy milliót sem az összes zsidóság fizette be. Nevezetesen felmentettek ez alól a pozsonyi, ma orthodox hitközség tagjai, kik az akkori osztrák kormány iránti loyalis magukviselete miatt, sem az iskola-alaphoz nem járultak, most azonban osztozkodni kivannak belőle. Felmentettek továbbá hasonló indokból a temesvári zsidók, valamint a szegényebb hitközségek. Az erdélyi zsidóság pedig, egyáltalán egy krajczárral sem járult hozzá. Már, t. ház, hogy azon összeget, melyet legnagyobb részben Budapest, Arad, Szeged hitközségei fizettek, most visszaköveteljék, vagy akár a tőkében, akár a jövedelemben osztozást igényeljenek azok is, a kik ahhoz nem járultak, ezt én jogosnak el nem fogadhatom. {Elénk helyeslés több oldalon.) Az tehát, hogy ezen alap, mivel mint sarcz kezdődött, ezért mä visszaköveteltetik, vagy a lélekszám, vagy községek