Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-220

390 220. országos ülés niáreüíus 9. 1880. Oly kérdés fölött van hivatva a t. ház határozni, melyben évek óta a különböző pártok nemcsak a pártszenvedélylyel, de egyszersmind vallásos zelositással küzdöttek s a melyben, őszintén megvallva — s nem mint a jelen t. kormány ellenzéke mondom ezt — a különböző kormányok sem mindig correcte jártak el. (Helyeslések.) Ez által lett a kérdés mindennap bonyodalmasabb, úgy, hogy minél többet informálták a törvényhozó testület tagjait, majdnem annál kevésbbé jöttek vele tisztába, (Igaz! Ügy van!) Midőn e kérdésben felszólalok, ugyanaz az álláspontom, melyet előadni bátor voltam a t. liáznak 1874-ben. Előre kijelentem, hogy sem az úgynevezett neológok, sem a magukat helyteleiiül úgynevezett orthodoxok, sem a sefard, sem pedig a „statusquo ante", sem a neutralisták álláspontjára nem helyezkedem, hanem sine ira et studio és mint a magyar országos érdekek képviselője, igyekezem a tárgyat megvilágítani komolyan és tárgyilagosan. (Helyeslés. Halljuk!) Kérem a t. házat is, méltóztassék ugyanezen álláspontra helyezkedni és nem mint az egyik, vagy a másik zsidófelekezet protektora, hanem mint a magyar közművelődési érdekek és egyszersmind az igazság védője, e tárgyban határozni. (H lyeslések.) Mocsáry Lajos (közbeszól): Csakis az igazság szerint ! Molnár Aladár: Mocsáry Lajos t. képviselőtársam azt mondja, hogy az igazság itt az egyedüli szempont. Engedje meg, hogy ismételjem ugyanazt, a mit 1874-ben ugyané tárgyban mondottam: hogy azt még értem, bár nem helyeslem, ha valaki, mint politikus még az igazság rovására is, egyedül az állami közérdeket tartja mérvadónak; de azt még érteni is alig tudom, hogy a politikus, vagy a törvényhozó testület, mikor az igazság megenged olyat, melyet az ország érdeke s culturája követel, ne azt tegye, hanem elméletek, vagy mellékes tekintetekből induljon ki és olyat határozzon, a mi az egyik, vagy másik párt érdekével, de nem a közjóval egyezik meg. így a jelen esetben meggyőződésem az, hogy az igazság is azt engedi meg, sőt azt követeli, a mit ez ügyben az általános nemzeti közérdek igényel. (Helyeslések.) Előttem szólott Hegedűs László t. képviselőtársam határozati javaslatának tulajdonképeni czélzata oda megy ki, hogy ezen országos alap az izraelita hitfelekezetek köztt megosztassék. (Közbeszólás a szélső halon: Nem alap, hanem a, jövedelem!) Bocsánatot kérek, sem az alapot, sem annak jövedelmét megoszthafónak nem taitom. A megosztást gyakorlatilag kivehetetlennek, jogilag követelhetetlennek, különben pedig egyáltalában czélszerütleiinek tartom. (Helyeslések) Mindenekelőtt azt mondottam, gyakorlatilag kivihetetlen. Ugyanis mi alapon méltóztatnék megosztani? a lélekszám szerint, vagy a községek száma szerint? Tessék emlékezni az úgynevezett orthodoxoknak különböző időközökben beadott kérvényeire, azok egyikében beszélnek 700 orthodox hitközségről, azután egy másik kérvényben beszélnek 300-ról, azután megint beszélnek 200-ról. Már ez egy kissé igen nagy különkbség 700— 200 és ismét 300 között. Ennek oka vagy az, hogy azon adatok akkor sem voltak igazak, mikor előadattak, vagy pedig, hogyha igazak voltak, legalább bizonyos tekintetben a hitközségek számarányát igen nuktuálónak mutatják. Aminek van is igen természetes oka. Az t. i., hogy a zsidók köztt a különbség nem hitfelekezeti, hanem pártkülönbség. Azért igen gyakori eset, hogy a mely hitközség a múlt évben úgynevezett orthodox volt, az idén neológ, esztendőre lesz statusquoante és azután isten tudja miféle, a szerint, a mint a hitközség tagjai többségének véleménye fordul egyik, vagy másik szempontból. Csanády Sándor (közbeszól). Hát a polikai hitehagyottság! (Derültség.) Molnár Aladár: Hegedűs t. képviselő ur hangsúlyozta azt, hogy itt a felekezetekről, nem pedig — mint a minister ur monda —- pártokról van szó. Az a kérdés, mit értünk a felekezet alatt. Ha azon hitfelekezetek értetnek, a melyek dokmatikus különbségen alapulnak: ezt határozottan tagadom. Az lehető, hogy hitelvi alapon álló vallásos közönség egyéb tekintetekből két, vagy több testületben szervezi magát. így történt csak néhány év előtt hazánkban a görög-keleti egyház kebelében. Ott minden dogmatikus különbség nélkül, tisztán a nyelv különbsége alapján, elváltak görög-keleti román és görög-keleti szerb egyházzá. Holott ma is egyiknek vallása teljesen ugyanaz, mint a másiké és papjaikat képezhetik akár az egyik, akár a másik egyház növeldéjében. Hasonlóan nem hitelvi nálunk reformátusoknál p. o az anglikán, vagy a praesbiterián egyházak különbsége. A zsidók között is a kongresszus óta kifejtett szakadás csak olyan, a minőt történetünkben sokat ismerhetünk már a rómaiak kora óta, a mit az ő históri áj okból tudunk, hogy már a rómaiak idejében is meg volt. Tudjuk, hogy már a római prokuratorok féltek, mikor a zsidó pártok villongásaikkal és panaszaikkal mentek eléjük. Sokkal nagyobb különbség vau a magyarországi zsidók és például a spanyol zsidók között rituális és község szezvezeti tekintetben, mint van idehaza az úgynevezett orthodox és neológok között. Azért mondom „úgynevezett", mert minden hitfelekczet orthodoxnak tartja magát, jelentvén ez az „igaz hitüt" s épp oly joggal mondhatják magukat orthodoxoknak a kongresszus pártiak, mint a somarohdaszak, vagy a statusquo-antek. —