Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-220
388 2áftt országos ülés márczius 9.1880. fogadta volna és ha most egy szervezett autonomicus felekezet állana fenn, ezen izraelita iskolai alappal szemben egészen más álláspontot foglalhatott és foglalt volna el. De miután világosságra jött az, hogy az országgyűlés többé nem egy felekezettel áll szemben e kérdésben: a valódi álláspont, a melyet e kérdésben el lehetett foglalni, az volt, a melyet a képviselőház 1870. márczius 18 iki határozatában e kérdéssel szemben elfoglalt; mert a vallás és lelkiismereti szabadság nagy elvéből indult ki e kérdés megiíelesében. Kimondotta akkor a képviselőház e határozatában, hogy a congressus határozatai kényszerítőleg nem hathatnak és nem kötelezhetik az orthodox izraeliták felekezetét; egyszersmind biztosította részökre a közös iskolai alap jövedelméből való részesedést, kimondván, hogy azt, hogy miképen, minő arányban, vagy egyességileg döntessék el, vagy bíróságilag; de egyszersmind lehetővé tette azt, hogy mindkét felekzet külön-külön szabályok szerint szerveze magát s ezen 1870-ik évi határozat nem csak végrehajtatott, hanem az ennek alapján történt szervezés meg is erősíttetett. Hogy ezen felekezeti szervezés megerősítése elég-e, vagy nem államjogilag, azt most nem fejtegetem, mert igen messze vezetne, hanem csak azt vagyok bátor mondani : hogy ha általános vallásszabadság szempontjából Ítélem meg azokat, a miket az előadó ur mondott, nem vagyunk és nem is leszünk soha egy véleményen. Csak azt kérdem most már, nem volt-e a ház ezen határozatával az illető ministernek a mód megadva, hogy azon zsákutczából, melybe e kérdés jutott, — mint az akkori kormányelnök magát kifejezte —- e kérdés kivezettessék? Igen, csakhogy az illető minister elfelejtette a képviselőház határozatát s azt nem vette figyelembe, nem respeetálva magát a már bevégzett tényt, melyet maga a kormány helybenhagyott: az alap természetét ismét kérdés alá helyezte és sok oly önkényes intézkedést tett, melyre nem lett volna feljogosítva még akkor sem, ha egyetlen izr. felekezettel állott volna szemben. Ennek megvilágosítására bátor vagyok csak egy pár tárgyat felemlíteni igen röviden. (Halljuk!) Maga az orthodox felekezet sem tehet kifogást az izr. tanítóképezde ellen, mert, mint ők maguk az országgyűléshez benyújtott kérvényökben elismerték, akkor, midőn ők a helytartótanács által véleményadásra felszólittaítak, az összes községek megegyeztek, hogy ezen iskolai alap részint tanítóképezde felállítására, részint izr. népiskolák szervezésére, részint vakok és siketnémák segélyezésére fordittassék. A mi ellen ők felszólaltak és a mi ellen fel is szólalhattak, az az volt, hogy az intézet vezetése egészen és kizárólag a congressusiak számára van fenntartva. Es mivel indokolja a minister ur ezen eljárását ? Azt mondja, hogy a képezdei bizottságban vegyes párt nem lehet, mert ez annyit tenne, hogy az igazgatásba a pártszenvedély bevitessék. Én ez okoskodást teljességgel nem birom megérteni s ugy látom, hogy a minister ur két dolgot elfelejtett. Egyik az, hogy itt nem pártokkal, hanem felekezetekkel áll szemben, melyek közül mindegyiknek joga van az intézethez; a másik pedig az, hogy a minister ur elfelejtette az analógiát, mert kérdem, ninesenek-e állami tänítóképezdék, melyekben az igazgató-tanács különböző felekezetű férfiakból van alkotva? s történt-e__ olyasmi, mi ez intézkedést elitélte volna? En nem tudom, legalább az én tapasztalásom a mellett szól, hogy nem történhetett. Nem hallottam soha, hogy valaki az igazgatótanács emberei közül megkísértette volna a képezdére a felekzet jellegét rányomni, vagy a tantárgyakat felekezeti szellemben kívánta volna taníttatni. Az ilyen képezdében a felekezeti szempont csak annyiban jő tekintetbe, hogy a képezdei ifjak felekezetök vallásoktatójától nyernek vallási kiképzést. A mire nézve kérdést lehetne tenni és a mire nézve maguk az orthodox felekezetűek is kérdést tettek, az az, nem volna-e czélszerübb ugy culturalis, mint magyar nemzeti és állami szempontból — és én hozzáteszem — nem volna - e czélszerübb az annyira ellenszenvet keltő zsidó particularismusnak, ha nem egész megszüntetése, legalább mérséklése szempontjából is, ugy intézkedni, hogy a leendő zsidó tanítók állami képezdékben nyerjenek oktatást? De ha mindent kérdésbe lehet is tenni, egy van, a mi kérdésen felül áll és ez az: hogy Magyarországon és az orthodox felekezeteiknek is mindenekelőtt jól szervezett népiskolákra van szükségtik; ide kellett volna fordítani az alap jövedelmének tekintélyes részét, a mióta ezen alap kezelése az alkotmányos kormány kezébe ment át. Ezt követelték és követelik maguk az orthodox felekezetbeli községek ugy culturalis, mint a magyar állami és nemzetiségi szempontból. Én nem tehetem fel róluk, hogy e szó náluk üres hang, vagy éppen ürügy lenne. A minister ur az általa kiosztott statistikai kimutatásban, ha jól emlékezem, panaszkodik az iránt, hogy talmudista zugiskolák vannak és hogy azok a politikai igazgatóságoknak sok bajt okoznak, mert ha egy helyen beszüntetik, másikon megnyitják. Tudom, t. ház, hogy ez igy van; de tudom azt is, hogy ez akkor és csak ott szüntethető meg, a hol az izraeliták számára jól rendezett népiskolák állíttatnak fel, a melyekben a vallás a törvény által kiszabott órákban taníttatik. De hogy ezen zugiskolák nem ily. csekély számban vannak, a mint azt a statistíka 1