Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-220
220. országos ülés mftrezlus 9. 1880. 387 nem lehetett embert találni, a ki stricte orthodox szellemben képes lett volna a talmudot előadni. (Egy hang: Tessék!) A második közös feladat: a praeparandia és gyakorló iskola felállítása. Ez közös intézet. Méltóztassanak odamenni és meggyőződni róla, hogy legalább fele a növendékeknek nem congressusi községekből való. Az orthodox pártnak fellépését és kívánságait ezen intézet ellenében valóban nem vagyok képes megérteni. Ok azt állítják, hogy az izraelita-alap összes jövedelmeit, az elemi — természetesen a eonfessionalis elemi — iskolák felsegélésére kellene felhasználni. Ámde minők lesznek azok az elemi iskolák, ha nincs tanítóképezde? (Élénk helyeslés a jobboldalon és a baloldalon.) Honnan fogják venni ezen elemi iskolák tanítóikat? Vásárolni fogják úgy, mint ma teszik? (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A harmadik czél humanitorius : a siket-néma és vak gyermekek elhelyezése. (Elénk felkiáltások a szélső balon: Bécsben! Nyugtalanság.) S én biztosíthatom a t. házat róla, hogy a felvételnél soha sem voltunk tekintettel arra, minő párthoz tartozik az a szerencsétlen gyermek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hanem felküldtek Bécsbe /) A mi az e czélokra fordított összegek fedezése után fennmarad, az elemi iskolák felsegélyezésére fordittatik s jó lélekkel mondhatom, hogy itt sem vezéreltetem sem antipathiák, sem sympathiák által, hanem ott segélyeztem, a hol a segítség szüksége fennforgott. De ezeken felül méltóztassék a t. háznak mindig szem előtt tartani, hogy ezen alap bizonyos czélokhoz van kötve s hogy e czélok elérése végett teremtetett, hogy ki van mondva azon legfelsőbb elhatározásokban, a melyek ez alap jogi természetét megállapíthatják, hogy ezen alap feloszthatatlan, valaminthogy kezelésének az államnál, illetőleg a kormánynál kell maradnia. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) De erre nem is tekintve, nem lehetne felosztani már csak azért sem, mivel nem találhatnánk arithmetikus kulcsot reá, mert hiszen Magyarországon nem léteznek külön izraelita egyházak, vagy felekezetek, hanem léteznek csak pártok és a különbség tisztán a hitközségek szervezése körül forog, itt pedig oly fejlődési processussal állunk szemben, a mely ma még nincs befejezve. Méltóztatnak a t. képviselő urak tudni, hogy 1874-ben alig létezett még csak egy pár község is, a mely magát statusquo községnek nevezte; ellenben ma ezen községek tetemesen megszaporodtak, sőt van még egy negyedik párt, a sefardinok pártja. Mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát Apáthy István képviselő ur módosításával elfogadni. Reményiem, hogy a t. ház nem fogja helyteleníteni eljárásomat, a mely szerint gazdagítottam az országot egy kulturális intézettel és nem fogja helyteleníteni, hogy ez alap kezelésénél mindig szemmel tartottam annak rendeltetését és követtem azon legfőbb elhatározás szellemét, a mely ezen iskolai alap jogi természetét megállapítja. (Helyeslés.) Hegedüs László: T. ház! Én nem fogadhatom el a kérvényi bizottság javaslatát még azon indokolás után sem, a melyet a t. előadó ur e javaslat támogatására tett, a mely javaslat szerintem nem egyéb, mint a kérdés megoldásának bizonytalan időre elnapolása és másrészről a t. minister ur azon eljárásának helyeslése, vagy legalább elnézése, a melyet az országos izraelita alap kezelésénél és jövedelmének felhasználásánál követett. Én nem fogom az országos izraelita iskolaalap eredetét, természetét mélyebben fejtegetni; ezt bőven kifejtette előttünk az igen t. előadó ur, de másrészről elfogadom azon álláspontot, a melyet a minister e tekintetben elfoglal. Azt mondta nevezetesen azon átiratában, a melyet a kérvényi bizottság elnökéhez intézett s mely a képviselők köztt kiosztatott s a mit mostam beszédében is hangsúlyozott, hogy ezen országos israelita iskola-alap úgy kezelésére,mint alkalmazására nézve állami alap. Mondom, elfogadom ezt egyelőre, hogy éppen a t. minister ur eljárása által elfoglalt álláspontból ítélhessem meg a kérdést. De kérdem viszont, ha én ezt elfogadom, vájjon ez felhatalmazta-e és felhatalmazhatta-e a minister urat azon független, szabad és mondhatni önkényes eljárásra, a melyet ezen izraelita közös iskolai alap kezelése és jövedelmének felhasználása tekintetében követett. Ha az igen t. minister ur gondolkozik azon álláspont felett, melyet elfoglalt, azt hiszem kénytelen magában bevallani, elismerni azt, hogy eljárása valóban ellenkezik az alkotmányos kormányzat természetével, praejudicál a képviselőtestület jogának és oly praecedens alkotását kísérli meg úgy általában, mint a kérvényi bizottság jelentésében is hangsúlyozott közös alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálása és hováfordításának kérdésére nézve, mely ellen most eleve is tiltakoznunk kell. (Helyeslés a szélső balfelől.) Ne vegye a minister ur beszédemet sértésnek. Én elismerem, nem vonom kétségbe a t. minister ur jó szándékát, de kénytelen voltam kimondani és éppen a minister ur álláspontjánál fogva, hogy eljárása nem volt alkotmányos, (ügy van ! a szélső balfelől) Ha annak idejében az izraelita congressus határozatait a magyarországi összes izraelita községek megnyugvással elfogadlak és magokat ezen alapon szervezték volna, azt hiszem, hogy a ház annak idejében azt teljes megnyugvással 49*
