Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

219. országos ülés márczins 8. 1880. 375 tek. E mellett fizetjük a jelenlegi nagy kamatokat, e mellett majdnem minden új kölcsön megszavazásnál kellett az országnak még egy külön terhet is rendesen vállalni. Ennélfogva, t. ház, én hibának tartanám — ismétlem, — hogy azon egy módot, a mely még kibontakozásra vezethetne, esetleg mi kihasználnánk pillanatnyi kétes előnyök kedveért. Azért kérem a t. pénzügyminister urat, ne méltóztassék ezen törvényjavaslat elfogadását forcirozni. Azon kis előny, mely ennek elfogadásával jár, vélekedésem szerint egyáltalában nem ér fel azon nagy veszteséggel, a mely annak elfogadásából következik. A pénzügyminister urnák nem is eredeti és régebbi megállapodása ezen törvényjavaslat; mert hisz méltóztatik a t. ház tudni, hogy a földtehermentesítési kötvények törlesztésére volt a pénzügyminister urnák egy más indítványa. Ez a pénzügyminister urnák egy későbbi nézete és megoldási módja, azt hiszem tehát, hogy nem is ragaszkodik oly igen szigorúan annak elfogadásához. Az elmondottaknál fogva bátor vagyok tehát a t. háznak kijelenteni, hogy én a törvényjavaslatot el nem fogadom. Elnök: Szólásra több senki feljegyezve nem lévén, a vitát berekesztem. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Az előttem szólt t. képviselő ur azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat czéltalan; mert ennek financiális eredménye nincs. Hát, t. ház, senki, sem a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban, sem bárki itteni felszólalásában nem mondta azt, hogy ezen törvény keresztülvitelének financiális eredménye lesz és hogy ez által a deficit csekélyebb lesz. Ez tisztán elszámolási kérdés, a mely nézetem szerint helyes és indokolt. Helyes és indokolt pedig azért, mert ha egyrészt nem indokolható az, hogy mi költségvetésünket és egyáltalában pénzügyi helyzetünket kedvezőbben állítsuk elő, mint valóban van, másfelől nincs érdekünkben és nincs is igazolva, hogy azt roszabb színben tüntessük fel, hogy rendes kiadásaink közé soroljuk'a beruházásokat, adósságtörlesztéseket, vasúti kamat garantiákat stb. És ezért azon eljárás, mely e törvényjavaslatban ajánltatik és más államokban gyakorlatban van, teljesen indokolt. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a kamatteher úgyis nagy és mostan szaporulni fog ezen újabb kamatteherrel. Méltóztassék megengedni, mivel szaporodik azon eljárás által, mely most javaslatba hozatik, a deficit fedezésének eddigi elszámolásával szemben? Hisz az által, hogy ezentúl 5%-os papirjáradékkal szereztetik be a fedezet egy része, mig előbb az egész deficit fedezésére más rente bocsáttatott ki, még nem következik egyáltalában, hogy a kamatteher növekszik. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem helyes ezen eljárás, mert ez által megfosztjuk az államot attól, a mit későbbre kellene fennhagyni, t. i. hogy idővel az aranyjáradék kötvények 5%-os papirkötvényekre convertáltassanak. Én természetesen a t. képviselő ur felszólalását ugy fogom fel, hogy önkénytes conversióra gondol minden kényszer nélkül. De ez esetben nem látok a tervezett kibocsátásban ily conversió ellen akadályt, sőt ellenkezőleg e művelet esetleg a jövőben annál könnyebben lesz keresztülvihető, ha az 5%-os rente a pénzpiaczon már meghonosítva lesz. Azt mondja a t. képviselő ur az általam benyújtott törvényjavaslatra vonatkozólag, hogy ez egészen új javaslat és nem az én eredeti eszmém és azért azt hiszi, hogy nem is fogok elfogadásához szorosan ragaszkodni. Hát, t. képviselő ur, annyiban, a mennyiben a földtehermentesítési kötvények törlesztési módjának átváltoztatására vonatkozik, annyiban nem ez volt az eredeti javaslatom ; de hogy egyátalában nem foglalkoztam ezzel a megoldással, az nem áll. Én helyesnek s czélszerűnek tartom a papirrente-nek kibocsátását és ez a mód mások előtt sem valami új dolog. Helyesnek és czélszerűnek tartom ezt pedig azért, mert midőn már most is nagy terheket kell viselnünk az aranyban való fizetés következtében, hogyha egy adósságnak átalakítására, mely 240.000,000-re megy, ezen 240.000,000 után újra aranyban fizetendő kamatot vállalunk, ez igen nagy teher lenne, a melyet, ha lehet, kívánatos, hogy aranyban leendő fizetését elkerüljük. Azt mindenki tudja és én is tudom, hogy ha 5 százalékkal kamatozó papirt bocsátunk ki, ez a cursusban kifejezést fog nyerni; azt tudja mindenki, hogy oly papírnak, a mely 5 százalékot kamatoz, nem lehet olyan árfolyama, mint pl. annak, mely aranyban 6-ot, az agióval együtt tehát papírban 7 kamatot hoz, természetesen kisebb cursixsának kell lennie; de ebből nem következik, hogy annak az 5 százalékosnak kamatozása terhesebb legyen az államra nézve, mint a másik, vagy hogy kevésbbé keresett lesz a pénzpiaczon, mert mindenki kiszámíthatja magának a két rente köztti különbséget. Egy igen nagy fontosságú körülmény késztetett arra, hogy benyújtsam és hogy éppen most nyújtsam be e törvényjavaslatot és ez az, hogy kívánatosnak találtam azt, hogy deficitünk fedezése végett ne csak mindig a külföldre legyünk utalva, hanem bocsássunk ki oly papírokat, a melyek éppen itthon az országban bírjanak kelettel és erre én e papirt alkalmasnak találtam, mert az évenkénti kibocsátás nem fog oly nagy öszszeget képezni s alkalmas arra. hogy itt meghonosittassék. Ismétlem, ezt nagy fontosságú körülménynek tartottam s kérem a t. házat,