Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

200, országos ülés fefcru&r 21. 1880. 33 nemes harczban. Előttünk lebeg a nagy, a ma­gasztos czél, mely felé ernyedetlen szívóssággal törünk mindaddig, mig élnem érjük. Mi nem keres­tünk és nem keresünk más jutalmat, miut a mit az öntudat s a nemzet elismerése nyújt; s mivel ezt birni szerencsések vagyunk, a siker iránt soha kétségbe nem estünk, mert tudjuk a törté­nelemből, hogy a mit egy nemzet erősen akar s mihez az örök igazság törvényei szerint joga van, azt minden akadályokkal szemben, ki szokta vinni. Már pedig a magyar nemzetnek velünk tartó színe-java, megelégelte a 10 évi ala­koskodást, az önök rémletes gazdálkodását — mely a társadalmi sülyedést is előidézte. — Közéig az idő, a midőn a jóhiszeműségében is túlságosan nagylelkű nemzet, felriadand közö­nyösségéből s felszabadítandja a hazát, önök vészthozó hatalmaskodásától. Ezt tennie kell és tenni fogja, ha csak saját végpusztulását előidéz­tetni nem akarja. Történelmünk igazolja azon iránymondatot, hogy a hol a veszély legnagyobb, ott van leg­közelebb a segély ; mert nemzetünk mindig közel találta a segélyt, a midőn veszély fenyegette a nemzeti léteit és szabadságot. Közel találta pedig azért, mert azt mindig önmagában keresete. Voltak a magyar nemzetnek sok oly szo­morú korszakai, midőn a megsemmisülés örvé­nyéhez sodortatott, midőn a minket 300 év óta gyötrő politika, eléggé elaltatottnak és kimerült­nek hitte e nemeetet arra, hogy álnok terveit létesítse. És e nemzet hősiességének, legyőzhet­lenségének, szívós életképességének mindig ilyen­kor adta legfényesebb bizonyítványait. Mi nem semmisültünk meg, hanem Ausztria összetörte magát a mi alkotmányunk erősen védett szikláin oly annyira, hogy világuralma magaslatáról, kis provinciává sülyedt alá, melynek tovább tengő­dést — legalább egy időre — a mi nagylelkű­ségünk engedett. Az a politika, mely századokon át ellenünk tört s melyet a königrätzi és sadovai véres tanúságok után, örökre feladottnak hittünk, ma is folytatja üzelmeit ellenünk s fájdalom, kormá­nyaink mindent elkövettek arra, hogy a lefegy­verzett és elszegényített nemzetet, könnyű zsák­mányává tegyék; de éppen azért mert, a meste­rileg előkészített veszély oly nagy és oly közel van, a segély sem késhetik soká. Az önérzetre ébredő nemzet kiveendi önök kezéből a hatalmat, melyet megrontására használtak és használnak. A nem­zet ez ébredésének megadták önök a vérkereszt­séget s ez sietteti önök bukását, mert a ki vért vetett, az halált fog aratni. A jelen évi költségvetés áll előttünk, mely­nek ily időben való tárgyalása, már önmagában is a legérzékenyebb alkotmánysértést és a nem­KÉPVH. NAPLÓ 1878 —81. X. KÖTET. zeti méltóság és hatalom rút kigúnyolását képezi. A mit a kormány 5 év óta a költségvetésekkel tesz, az valódi alkotmányparodia, valódi merény­let a nemzeti souverainitás ellen, valódi Isten­kísértés. A törvény szigorúan elrendeli a költség­vetés új év előtti letárgyalását; s immár ötödik éve, hogy költségvetés nélkül kezdjük és foly­tatjuk az évet. Az utólagos költségvetések és zárszámadások nem egyébre, mint annak kitün­tetésére szolgálnak, hogy költségvetéseiknek mind bevételi, mint kiadásai tételei hamisak s hogy a kormány oly gazdálkodást követ, mintha az országos kisbirtokosok hitelintézeténél szerezné mintázatait. Ily visszás helyzetben, ily megkésett időben a költségvetés beható és lelkiismeretes tárgya­lása, azok tételeinek bonczolása, czéltévesztett munka lenne. Oly taposó malom az, melyen a kormány őrli a nemzet értékét azért, hogy liszt­jét Bécsbe szállítsa s a nemzetnek csak a leg­selejtesebb korpáját hagyja meg. Uraim! Ha mi elővesszük e költségvetést s s egybevetve annak tételeit, elkülönítjük annak e hazára nézve elveszett, vagy gyümölcstelen kiadásait; és számításba vészük azt, hogy mi marad ezek leütése után e haza szükségleteire, ugy fogjuk találni, hogy a gyümölcstelen, vagyis Ausztriáért kiadott költségek teszik a tőkét, még a gyümölcsöző kiadások alig teszik ki ama tőkének kamatját. Az adósságkamat, közös­ügy, udvartartás, vasúti biztosítás, honvédelem — mint közösügyes hadsereg, kiegészítő része, — Hor­vátország 8 Boszniára, tehát Ausztria nagyhatalmi ábrándjáért, kiad Magyarország évente 100 millió frtot, nekünk vagy 27 millió forint maradna bei­szükségleteinkre, ba befolynának a kivetett, de beltajthatlan nagy adók s más előirányzott, de a kimutatott mérvben soha be nem folyó állam­jövedelmek, így azonban mi minden felcsikar­ható jövedelmét ez országnak, kiadjuk Ausztriának és külföldi hitelezőinknek, szintén Austriáért csi­nált és elvállalt adósságaink kamatjaira; nekünk aztán marad semmi s éltünk eddig kölcsönből, és adósságcsinálásból, úgy, hogy tulajdonképei! a mi kormányunk, Ausztria pénzliferánsánál nem más. Hasonlít önök gazdálkodása a tékozló fiúé­hoz azon különbséggel, hogy az saját örökségét dorbézolta el, mig önök a nemzet örökségét téko­zolták el s most még a jövőben várható örökségét is, előre elalkudják a könyörtelen uzsorásoknak. A kormány költségvetése 18 millióra, a pénzügyi bizottság 27 millióra teszi a jelen évi deficitet, a valóságban azonban ennél is jóval többre fog menni, először azért, mert az inség­sújtotta vidékeken, tehát 40 megyében az adók nem fognak befolyni és másodszor azért, mert 5

Next

/
Thumbnails
Contents