Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-206

u 206. országéi ülés február 21. 1880. a költségvetésbe nincsenek felvéve a Tisza-Dunaszabályozás és Szeged újraépítése és biztosításánál kikerülhetlenné vált kiadások, melyek sok millióval fogják előreláthatólag még a pénzügyi bizottság által előirányzott deficitet is fokozni. A pénzügyi bizottság e deficit fedezésére, semminemű positiv módot ajánlani nem tud, kimondja jelentésében az egyenes adók emelésének lehetetlenségét, kilátásba helyezi azonbaa,a fogyasztási adóknak bizonyos mérvű fokozását. Mintha bizony e művelettel, már a lehetőség határáig kisérletet nem tett volna a mi kormányunk; aztán elvégre is, a fogyasztási adók is csak hazánk népét terhelik, a kikre nézve egyre megy, hogy egyik, vagy másik zsebéből veszik-e ki pénzét, melynek megszerzésére a módokat és eszközöket megvonta a kormány, a bank- és vámszerződés által és az által, hogy az adókból és más állami jövedelmekből befolyó roppant összegek, a közösügyes rendszer következtében nem itt az országban jönnek forgalomba, hanem háromnegyed részben kivitetnek az országból s nem a mi, hanem idegenek adóképességének emelésére szolgálnak. Az évente gyarapodó deficitek fedezésére, ily körülmények között újabb adósság-csinálásnál más mód nem kinálkozik. Úgyde, ez ismét csak fokozása az államadósságok máris 100 milliót megközelítő évi kamatjának, a mi utolsó fillérig ismét kivándorol e hazából. Az ily kiszivattyúaási rendszer uraim, elvégre is a nemzet végelszegényedéséhez és az állam fizetésképtelenségéhez vezet el végzetszerűleg és elkeriilhetlentll. Mert uraim I nehogy azt higyjék, hogy 40 megyénkben mutatkozó éhínség és nyomor, egy évi rósz termés következménye. Nem! az a közösügyes rendszer logicai eredménye, azt előidézte fokozatosan, a kifosztásra állapított adóvégrehajtási rendszer, mely a nép munka eszközeit, igavonó marháit, vetőmagját, utolsó bútor és öltöny darabját elexequálta a fizetésképtelen adófizető polgároktól, mi által azok, a legnélkülözhetlenebb befektetések megtételére s belterjes gazdászat folytathatására képtelenittetvén, ennek elmaradhatlan következményeként, be kellett következni a termőföld és az adóképesség végkimerülésének s népünk véginségre jutásának. Igen, mert a föld termőképessége és az adózók értéke nem oly kimeríthetlen, mint önök pénzcsikarási szenvedélye. Mindez pedig, természetszerűleg ered a ministerelnök úr által egykor átkosnak nevezett közösügyes intézményekből, melyeknek alapján mindenki, ily gyászos eredményhez jutott volna; és a melyet ministerelnök ár nem előszeretetből tart fenn, hanem fenntartja hatalmának megtarthatása indokából^ mert ez idő szerint, nálunk a kormány nem eszköz az állam boldogítására, hanem önczél, melynek mindent, még a haza lételét is feláldozni készek. Kormányunknak rémletes gazdálkodását, maga a pénzügyi bizottság általános jelentése itéli el leginkább, a midőn kimondja, hogy költségvetéseink tételeiből törölni nem tudott, mivel azok legnagyobb része, szerződésszerű kötelezettségből származik. lm itt van az elalkudoít jövő és a megteremtett kényszerhelyzet. Továbbá azt mondja e jelentés, hogy a fedezetbe oly tételek, oly újabb adójövedelmek vétettek fel, a melyek a törvényhozás szentesítését még nem nyerték meg. Tehát a kormány már előre lekötni akarja a törvényhozás elhatározási szabadságát. Ilyet ismét csak ezen hatalombálványzó kormány merészelhet. lm ezek csak egyes kiragadott árny-, mondhatnám rémképei a mi pénzügyi helyzetünknek: de röviden refleetálni kívánok a kormány politikai bűneire is. a melyeket, a nemzet érdekeivel és akaratjával ellentétbe helyezve magát, követett el. Nem akarom én itt számba kérni Bosznia mészárszékére vitt fiaink ezreinek életét és vérét. nem azon 50—60 millió frtot, a mit ez agyrémpolitika következtében elpazaroltak, hisz erre bírálatunkat már megmondottuk; a többség meg adta, a fölmentvényt, legyenek ők ezért felelősek isten és & nemzet előtt; hanem egy rövid megjegyzést koczkáztatni bátor vagyok a delegatió legújabb cselekményeire, mert habár önök a delegatió határozatait olyan ne bántsd virágnak tartják is, melyhez az ország törvényhozásának bírálata nem férhet, én e felfogást nem oszthatom, mert valóban alkotmányos országban, az országtörvényhozása felett semmi sem állhat, még a koronás király is hatalomtársa, de nem fölébe rendeltje s így a delegatió, mely a törvényhozásnak egyszerű kiküldött bizottsága, nem állhat küldői felett, hisz akkor, a rész uralná az egészet. Én a törvényhozás ezen eminens jogát hangsúlyozni kívánom főleg most, a midőn a delegatió hatáskörének kitágítását akarják alkotmányjogaink és szabadságunk kelepczéjeül felhasználni. T. ház! A jelenlegi delegatió, mely oly szenteskedő pompával végezte be működését, Bécsnek, a mi nyomorunkon táplálkozó fénypompäja közepette, úgy látszik egészen megfeledkezett arról, hogy itt e hazában, a nép milliói éhínséggel küzdenek; pazar nagylelkűséggel megszavaztak mindent, a mit tőlük kértek s nem volt egyetlen hang is, mely legalább proforma igyekezett volna a roppant hadi költségeket és boszniai póthiteleket alábbszállítani, nem volt, a ki hangoztatta volna, hogy Magyarország népének nyomorát és ínségét éppen ezen felcsigázott