Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

364 219, országos ülés márczius 8, 1SS©. váltóhamis voltára az esküt letette, ez indokoknál fogva a mentelmi bizottság panaszos feljelentésében egyszerű zaklatást látván, véleményezi, hogy az illető képviselő ur mentelmi joga ne fiiggesztessék fel. Kérem a t. házat, hogy e jelentést elfogadni méltóztassék. [Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a bizottság jelentését ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik s erről a megkereső törvényszék értesíttetni fog. Következik Hermann Ottó képviselő mentelmi ügye. Szalay Imre előadó : Nem szándékozom t. ház, a múlt január hónapban lezajlott vitákat a t. képviselőház emlékébe visszaidézni, a mely ékből meggyőződhetett a t. ház azon eseményekről, melyek akkoriban lefolytak. De ha különbözők voltak is azon felszólalások, a melyek a ház különböző oldalán tartattak, nem hagyhatom említés nélkül, hogy mindnyájan megegyeztek abban, hogy vizsgálat indittassék a végből, hogy kipuhatoltassék, hogy kik idézték elő azon sajnálatra méltó eseményt és kik hibáztak akarva, vagy akaratlanul azokban. De midőn a képviselőház ebbe bele nyugodott, nem teheti a ház, hogy oly egyének, a kik azon eseményekkel semminemű összefüggésben nem voltak, zaklaítassanak és oly dolgokért, a melyeknél hiányzik a tényálladék, felelősségre vonattassanak. A mentelmi bizottság azon meggyőződésben van, hogy azon incrinimált passusban, a melyért Hermann Ottó képviselő ur kikéretik, sem felhívás, sem lázítás, sem pedig olyasmi nincsen, a mire nézve a sajtótörvény határozatai volnának alkalmazandók. Ha már ezen incrinimált passus büntetésre méltó cselekményt képezne, akkor nem létezik a világon oly hírlapi czikk, a melyben ilyest találni ne lehetne. És ha a t, ház csak egy pár szóval előbb kezdi meg az incriniminált passust olvasni, meggyőződhetik róla, hogy abban lázítás nem foglaltatik. Ez ugyanis igy hangzik : „minél brutáiisabban bánnak a néppel, annál bizonyosabb, hogy a nép kiveszi az események sorozatából a magának való boszú részét. Ha a kir. ügyészség ezeo egész passust incriminálta volna, akkor ezen eljárása sokkal nevetségesebb lett volna, mint ugy. Azonban ezt nem tette, hanem ennek a passusnak csak azon részét incriminálta, a mely igy hangzik: „annál bizonyosabb, hogy a nép kiveszi az események sorozatából a magának való boszú részét." Ennek pedig t. ház. még csak értelme sincsen. Ezt a mentelmi bizottság megfontolva, a bíróság részéről zaklatást lát és ezért nem ajánlja Hermann Ottó mentelmi jogának felfüggesztését. Elnök: Méltóztassanak azok, a kik a mentelmi bizottság véleményét elfogadják, felállani. (Megtörténik) A többség elfogadja és igy Hermann Ottó képviselő ur mentelmi joga nem függesztetik fel. Következik a képviselőház gazdasági bizottságának jelentése, a testületeknek a képviselőház nyomtatványaiban való részesittetése tárgyában. Kazy János előadó: T. ház! A gazdasági bizottságnak szőnyegen forgó jelentését indokolni előadói kötelességemnek tartom. Ezen helyről tehát a t. ház elé terjesztem azon két fő indokot, mely a bizottságot ezen javaslat hozatalánál vezérelte. Ezen indokok egyike az, hogy maga a ház, ugyancsak ezen bizottságnak javaslata folytán, már 1876. évi január hó 17-én elhatározta, illetőleg körvonalozta azon intézeteket és hatóságokat , a melyeknek a képviselőházi irományok megküldendők. A másik indok pedig az ország jelenlegi pénzügyi helyzete, melyet a bizottság ezen irományok előállítási költségével, vagyis 8700 írttal terhelni nem tartotta magát illetékesnek. Miután pedig ezen két indokkal szemben Nógrádmegye nemfképezhet kivételt, kérem a t. házat, méltóztassék ezen javaslatot elfogadni. (Helyeslés,) Simonyi Ernő: T. ház! Én jelenleg ugyan nem olvastam a bizottság ezen jelentését, hanem úgy emlékszem, hogy megtagadja Nógrád vármegye azon kérelmét, hogy neki az országgyűlési irományok megküldessenek. Én azt tartom, hogy senkinek nincs annyira érdekében , mint magának az országgyűlésnek, hogy az ő teendői, viselt dolgai mentől nagyobb körben ismerve legyenek. Örvendenünk kell tehát, midőn azt látjuk, hogy a törvényhatóságok — melyekre nézve általában áll azon vád, hogy az emberek annyira közönyösök a közérdek iránt, hogy senki sem megy már a törvényhatósági ülésekbe — még érdeklődnek az országgyűlési intézmények iránt; én azt hiszem, hogy ez csak örvendetes jel lehet. Ennek előtte a törvényhatóságok gyakran igen magas áron szerezték meg ezeket az országgyűlési irományokat. Voltak törvényhatóságok 48 előtt, melyek 12, sőt több fiatal embert küldöttek az országgyűlésre, azokat ellátták minden szükségessel, hogy azok dictaturában leírják az országgyűlési irományokat, hogy azok Írásban meglegyenek. Most, uraim, igen könnyű volna azt mondani, hogy utasíttatik a törvényhatóság, hogy hát fizessen elő; hogy az előfizetés nyitva áll bármily irományra. Igen, de saját magunk intézkedtünk — azaz hogy én nem, de a képviselőház többsége — hogy a szegény vármegye egyetlenegy krajezár felett ne rendelkezzék, tehát nincs miből megvegye, miből az előfizetést megtegye. Azt hiszem, hogy oly czél folytatására, melyre néhány évvel ezelőtt a törvényhatóságok