Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-219
362 219. országos ülés mlrczias 8.1880. azok méltóztassanak felállani* {Megtörténik.) Elfogadtatott. A határozati javaslat másik részében a pénzügyi bizottság azon óhajt fejezi ki, hogy a kormány foglalkozzék egy országház építése tervének előkészítésével, hogy ez a különben is hosszabb időre terjedő építkezés, idejében létesüljön. Ezzel szemben Helfy képviselő ur határozati javaslata így szól: „Küldjön ki a képviselőház egy bizottságot egy új országház építésének előkészítése czéljából." Kérem azon képviselő urakat, kik elfogada pénzügyi bizottság által javaslatba hozott határozati javaslatot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja és igy Helfy Ignácz képviselő ur módosítványa elesett. Következik a napirend második tárgya: a Majoros István képviselő ur által benyújtott határozati javaslat kifejtése. (Fölkiáltások! fölolvasottnak veszszük !) A t. ház azt felolvasottnak tekinti. {Helyeslés.) Majoros István. T. ház! (Halljuk!) A hazai iparnövények, vagyis egyáltalában a hazai termesztmények köztt, egyik legkiválóbb helyet foglalja el a kender és len; de azt is tudjuk, t. ház, hogy nálunk — legalább azon vidékeken, a hol én ismerős vagyok — annyira primitív állapotban van és az ósdi szokás szerint kezeltetik a magszerzés, az ápolás, az áztatás, hogy valóban emberi munkát meghaladónak nevezhető a kender előállítása. Hosszasabban kellene beszélnem, t. ház, hogy statisztikai adatokkal is szolgáljak arra nézve, hogy hazánkban mily gyönyörű eredményeket lehetne elérni az által, ha a szakszerű kendertermelés, a népiskolákban való betanítás által annyira honos lenne, hogy a kifejtett szorgalom és fáradság megérdemlett jutalomban is részesüljön. Én a t. háznak becses idejét nem akarom sokáig igénybe venni, csak azért is, mert a figyelem kellőleg nem méltányolja előadásomat. (Halljuk!) És ezért statisztikai adatokba nem kívánok bocsátkozni. Csupán csak arra kérném fel a t. házat, méltóztassanak a kormányt oda utasítani, hogy törvényjavaslatot adjon be a tekintetben, hogy a községekben, a hol a kender- és lentermelés cultiváltatik, oly szakszerű előadásokat tartassanak, hogy a megkönnyebbített munka által nagyobb és szebb eredmény állittassék elő. Miután a kender kiváló értelemben kiviteli czikket is képez, oly annyira, hogy elmondhatjuk, hogy Európában egyetlen ország vagyunk, mely a piaezon megjelenve, kenderével mindenütt az elsőséget ekkoráig kivívta. Azért, t. ház, igen kérem ismételten, hogy, a mint határozati javaslatomba foglaltam, a melyet a t. ház felolvasottnak méltóztatik tekinteni, mert nem kívánom újabbi felolvasás által becses figyelmüket fárasztani, méltóztatnék azt elfogadni és ez által eszközölni azt, hogy a kender- és lentermelés és gyártásnál részint embererő kiméltessék meg, részint a kigőzöl gés megakadályozása által támadható betegségek terjedése meggátoltassák. Ismételve kérem iiatározati javaslatom elfogadását a hozzá melékelt indokolás alapján. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Kemény Gábor földmívelés, ipar- és kereskedelmi minister: T. ház! Ugy látom, hogy a t. háznak jelenleg hivatása határozni azt illetőleg, vájjon tárgyalni kívánja-e az indítványt, vagy pedig ha nem kívánja tárgyalni, azt a napirendről levenni. Bátor vagyok tehát a határozati javaslatra vonatkozólag néhány szót mondani. Tagadhatatlan az, hogy ugy a kender, mint a lentermelésnek kérdése igen fontos. A határozati javaslat azonban két oly növényről szól, a melynek ugy termelési, mint gyártási viszonyai nagyon különbözők, valamint a kereskedelemben is mindkettőnek a legkülönbözőbb helyzete van. Méltóztatnak tudni, hogy Sziléziában s a baltitenger partjain termesztetik a leghíresebb len, mig a leghíresebb kender Olaszországban gyártatik. Nálunk a lentermelés igen fontos az ország északi hegyes vidékeire nézve, mig a kender az alsó vidéken termeltetik, főleg Bács és Bodrogmegyében. Kétséget nem szenved, hogy a dolog magában igen fontos, de csak azért, mert fontos a dolog, ebből nem következik, hogy a törvényhozási intézkedés szükséges erre. Például gazdasági czikkeink köztt legfontosabb a búza. Vájjon helyes volna-e az, hogy ha törvényesen állapíttatnék meg az országgyűlés által az, hogy hol vettessék búza, mily módon szántsák neki a földet, mi módon csépeltessék ki, minő magot válaszszauak vetésre, vájjon helyes volna-e az, ha hasonnemtí határozatok hozatnának a repczére, szőlőre, vagy más gazdasági czikkekre? Hisz ez messze túlhaladná az országgyűlés hatáskörét. Méltóztassanak egy kissé emlékezni reá, hogy volt már erre példa a XVIII. században Francziaországban, midőn az állami nagyon centralisált kormány, a mely a valódi egyéni szabadságnak éppen nem volt valami nagy istápolója, mely az önigazgatást mindenütt elnyomta, ilynemű törvényeket hozott több gazdasági czikkre nézve, főleg a dohányra és a szőlőre és mindez nem vezetett czélhoz. Azon kérdéseknek egy része, mely a határozati javaslatban meg van említve, közigazgatási, hatósági utón intézendő el, más része a kormány intézkedéséhez tartozik; harmadik és igen jelentékeny része maga által az érdekelt nagy közönség által. Hivatali elődeim a tárgy fontosságát érezvén, — most különösen