Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

360 219. országos Ülés mirezius 8 1880. Különösen adóügyben az állampolgárok érdekének megóvása szempontjából elkerülhetetlenül szükséges, hogy e tekintetben, ha a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó előterjesztés késik is, legalább a pénzügyi bíráskodás oldassák meg. Ha én a t. képviselő ur azon felhívására akarnék válaszolni, hogy mi történt erre nézve irányadásképen a pénzügyi bizottság kebelében, a történeti hűséghez való ragaszkodás kötelességénél fogva, azt kellene mondanom, hogy sok nem történt, mert annyira általánosan érzett szükséget képez ezen pénzügyi bíráskodás megoldása, de annak másrészről megoldási módozatai annyira különbözők, hogy mi e tekintetben sem jobbra, sem balra nem akartunk a kormánynak utasítást adni. De miután az országban pártkülönbség nélkül elismeri mindenki, hogy a mi az adó- és illetékügyekben gyakran történik az országban, az már nem tűrhető, ennek következtében nem akartuk praeoccupálni sem a tisztelt házat, sem a kormányt valamely megoldási módozatnak indítványozásával, hanem egyszerűen rámutatva a nélkülözhetkn, az elhalaszthatlan szükségre, kívántok, hogy az eszme, hogy esetleg ezen két dolog egymástól elválasztassék, érvényre jusson a házban és a kormánynál. Abban igaza van a képviselő urnák, előttünk legalább nem lebegett azon kérdésnek olyforma megoldása, a milyen már egyszer megkísérelve volt az országban, hanem azt, hogy mily módozatot tartsunk szemünk előtt, ha csak individuális nézeteket nem akarok tolmácsolni, el nem mondhatom, mert az általános szükségnek különösebb indokolását a bizottság szükségesnek nem tartotta s így nekem, mini előadónak, alkalmam nem volt a bizottság egyes tagjainak erre vonatkozó nézeteiről felvilágosítást nyerni és igy azokat nem is tolmácsolhatom. Mint előadó pedig saját nézeteimet előadni nem vagyok hivatva, annál fogva kérem a t. háztól, hogy méltóztassék elfogadni a bizottság javaslatát. Csak azt akarom még mondani, hogy ílelfy Ignácz t. képviselő ur azon indítványát, hogy ezen szó „esetleg" hagyassék ki, ennem fogadhatom el. Es megmondom miért? Ha egyszer a kormány elfogadta ezen határozati javaslatot és a t. ház elfogadja azt úgy, a mint a bizottság akarja, ezzel már kimondja, hogy a pénzügyi bíráskodás kérdésének megoldását a közigazgatási bíráskodás kérdésétől függővé tenni nem akarja s erre nézve ezen javaslat által már czélt érünk, mert ha e tekintetben mulasztás történnék a kormány részéről, ezt tőle teljes joggal számon kérhetnők. De hogy e kérdés megoldása párhuzamosan vezettessék és esetleg egyik a másiknak kezére játszék, ennek a lehetőségét sem akartuk kizárni és azért tettük be a határozati javaslatba azt a szót „esetleg". És azt hiszem, hogy Helfy Ignácz t. képviselő ur sokkal jobban ismeri az ország administrativ viszonyait, semhogy ha egy csapással két dolgot elérhetünk, ezt kívánatosnak ne tartaná. Neki e tekintetben csak egy érdeke és joga van, a melyet fenn kell tartani és a mely ezen szó kihagyása nélkül is meg van óva számára, t. i. az, hogy a kormány a közigazgatás reformjától ne függeszsze fel a pénzügyi bíráskodás kérdésének megoldását. Szederkényi Nándor: Méltóztassék megengedni, hogy azok után, a miket a t. előadó ur elmondott, néhány szóval feleljek. Azért tartottam szükségesnek a felszólalást és azért intéztem a t. előadó úrhoz kérésemet, mert részemről a határozati javaslatot oly egyoldalúnak tartottam és azt tartom jelenleg is, hogy abból könnyen következtetések lennének levonhatók. Én a«on meggyőződésben vagyok, hogy ilyen irányban és ilyen kiindulással, a mint az itt elő vau terjesztve, nincs kormánya a világnak és nincs közigazgatási tudománya a világnak, mely képes lenne a viszonyoknak és szükségnek megfelelő rendszert javaslatba hozni. Nehogy tehát akkor, midőn az majd előterjesztetik és az, — a mint már előre látom és tudom, — nem fog megfelelni a kívánalomnak és akkor majd felszólalunk, nehogy akkor azt mondják, hogy mi már hozzájárultunk, hogy a kormányt annak előterjesztésére utasítottuk, hogy mi éppen csak ellenzékieskedünk, hogy mi csak bírálni akarunk mindent; nehogy ily következtetés vonassék, azért tartottam szükségesnek felszólalni és hogy ha az ez iránti javaslat előterjesztetik, a mely meggyőződésem szerint oly kiindulásokból készülve, helyes nem lehet, részemről teljesen szabadon nyilatkozhassam. Elnök: Felírva nem lévén senki, fel teszem a kérdést: méltóztatik-e a t. ház, a pénzügyi bizottság által javasolt határozatot elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Antal Gyula jegyző (olvassa a pénzügyi bizottság javaslatát): „A bizottság kebelében többször felmerült, a f. évi költségvetés tárgyalásánál pedig több izben megpendittetvén s a költségvetés általános megbeszélése alkalmával tüzetesebben is megvitatva lőn az a kérdés, hogy tekintettel a pénzpiacz kedvező helyzetére és a közmunkák szükségére is, nem kellene-e azon ministeriumok, hivatalok és intézetek állandó elhelyezéséről gondoskodni: melyek most czélszeríítlenül, aránylag drága bérházakban vannak elhelyezve; sőt fölmerült egy országháznak, hoszszú időre különben sem halasztható, építésének szüksége is; a bizottság beható eszmecsere után abban állapodott meg, hogy kérje a t. képviselő-