Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-219
356 210. országos ülés márczius 8. 1880. jenek reformok általában közvetett adózásunk jelen rendszerére nézve, erre nézve a ház kimerítő tárgyalása szükséges. Én, ha a t. háznak türelme engedné, még ezen budget-tárgyalás folytán, én részemről szükségesnek tartanám, hogy a kérdés kimerítően megvilágittassék. A mint az előttem szólott képviselő ur előterjesztette, ezen határozati javaslat története az, hogy ugy véletlenül a pénzügyi bizottság ülésén, a nagy deficit nyomása alatt t. képviselőtársam azon gondolatra jött, hogy a nagy deficit apasztására, miután az egyenes adókhoz nyúlni már nem lehet, vájjon nem lehelne-e a fogyasztási, tehát a közvetett adózásnál, valami forrást találni, mely újabb terheltetéssel, újabb jövedelmet nyújtana kiaknázásra. Én a pénzügyi bizottságban részt nem vévén, az ottani tárgyalásról természetesen behatóbb ismerettel nem birok és tisztán csak a mai felszólalásokra alapítom véleményemet, tisztán arra, a mit az előttem szólottak előterjesztettek És a benyomás reám nézve az, hogy a pénzügyi bizottság ez előterjesztéssel egyoldalúlag, tisztán fiscális szempontból indult ki, (Ugy van! a szélső balon) hogy t. i., miután az egyenes adózás már ki van merítve, menjünk most a közvetett adózásra, (Egy hang a szélső balon: Srófoljunk, a wág lehet!) nem azért, hogy a közvetett adózás jelen rendszerét czélszerüen a magyar közgazdasági viszonyokhoz alkalmazzuk, hanem azért, hogy ezen terrénumot használjuk fel újabb jövedelemre. (Ugy van 1 , a szélső baloldalon.) Ezt, én részemről, a mint beszédem elején jeleztem, igy nem fogadhatom el és nem fogadhatjuk el. (Ugy van! a, szélsőbalon.) Ezen egyoldalú utasítás folytán, a kormány örömmel fogja megragadni az alkalmat, mert, minthogy minden áron csak a deficit elenyésztete'sére törekszik, ha a háztól még egy ilyen egyoldalú utasítást fog kapni, kétségtelenül fog találni módot arra, hogy a fogyasztási adók kérdésének tömkelegében újabb terheket hozzoii a nép vállaira; és a kérdésnek nagy tömkelegében a közgazdaság érdekei ismét el fognak enyészni. A kormány elér annyit, hogy egy pár milliót fog az általa tisztán fiscális szempontból felfogott rendszer nyomán beszerezni. A fogyasztási adók egynémelyikének súlyossága ma olyan, hogy nemzetgazdaságunkra valódi csapás. Csak egyet említek meg. (Halljuk!) Például azt, hogy mikép áll Budapest fővárosában a fogyasztási adók kérdése, Magyarország gazdaságának egyik jelentékeny czikkére a borra nézve? Ötven liter után, mint egy előttem levő kimutatás mondja, körülbelül 1 fit 75 kr. megy a fogyasztási adóra. (Egy hang a szélső balon: Sőt még több is!) Nohát, mi panaszkodunk, hogy Magyarországon a boripar hanyatlásban van, nagyon természetes, ilyen óriási összegek csak nyomják az egyenes-adó útján különben is igen súlyosan terhelt bortermelő vidékeket. A bortermő vidékek már az egyenes-adó által rendkivül sújtva vannak, ha azonkívül még produetmnaik is igy sújtatnak, lehetetlen, hogy munkájuk árát fedezhessék a földből, mely ilyen súlyosan van részint egyenes, részint közvetett adózással terhelve. Mindezek a pénzügyi bizottságot aggodalommal nem töltötték el, e kérdésekkel nem foglalkozott a pénzügyi bizottság, nem foglalkozott Wahrmann képviselő ur. Wahrmann Mór: De igenis foglalkozott! Szederkényi Nándor: Hanem tisztán a fiscalitás kérdésével, azzal, hogy kutattassék át a fogyasztási adók rendszere, mikép lehetne abból a deficit fedezésére újabb jövedelmeket állítani elő. Minthogy e kiindulási pont egyoldalú s nem általános reformra vezetne, hanem arra, hogy most már ez a terrénum is a deficit fedezésére jövedelmi forrásul felhasználtassák és igy közgazdasági reformról szó se legyen, én részemről ilyen határozati javaslathoz nem járulhatok s kérem a t. házat, ne méltóztassék azt elfogadni. Lukács Béla: Az nem szenved kétséget, hogy az eljárás, mely a határozati javaslat benyújtásánál követtetett, szokatlan, még eddig a házban alig fordult elő. Azonban én csak azért szólaltam fel, hogy határozottan tiltakozzam az ellen, hogy e határozati javaslat esetleges elfogadása, már egyszersmind adóemelést is involváljon s hogy e határozati javaslat oly értelemben fogadtassék el, mintha a kormány felhatalmaztatnék, vagy utasíttatnék arra, hogy a közvetett-adók körül adóemelést létesítsen. Én e határozati javaslatot egyszerűen azon szempontból tárgyalom, hogy ez legvilágosabb bizonyítéka a kormány programmtalanságának a pénzügyi téren (Ugy van! balfelöl) s legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy a kormány a pénzügyi rendezkedés terén a jövőre még irányt sem képes megjelölni; s igy a pénzügyi bizottság kénytelen volt pótolni a kormány ebbeli mulasztását. Szükséges volt ez a pénzügyminister exposéjával s az abban foglalt programmal szemben, melyből tudjuk, hogy a pénzügyi rendezkedésre nézve tulajdonképen a kormány a dhect-adók emelésére fektette a fősúlyt, midőn határozottan hangsúlyozta az általános jövedelmi pótadó felemelését A dolog egyszerű. A deficit megvan s nagy. Látjuk előre, hogy a legközelebbi években körülbelül 30 millió deficittel kell számolni. Lehet ezt más utakon is apasztani, de a deficit apasztósának egyik eszköze, az adójövedelmek
