Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

218. országos ülés márczíns 8. 1880. 355 hogy pénzügyi eredménye olyan-e, a milyet követelnünk kell. Ha tehát itt e határozati javaslatnak elfogadását ajánlom, ellentétbe nem jutok azzal, a mit a pénzügyi bizottságban mondottam. Fenntartom ma is nézetemet — csakhogy nem tartom e perczet egészen arra valónak, hogy itt bővebben fejtegessem — határozottan fenntartom ma is azon nézetemet, hogy a közvetett adók Magyarországon —• mondhatnók — semmit sem hoznak, hogy oly keveset hoznak, hogy nincs állam Európában, de nincs civilisált állam a világon — az Egyesült-Államokat is ide számítva — a hol a közvetett adóból, az ország oly kevés pénzügyi eredményt tudna magának szerezni, mint nálunk. Másrészről hozzáteszem azt, hogy azon egyesség, melyet a lajthán-túli tartományokkal kötöttünk, nem egyedül oka ennek a csekély eredménynek, mert ha ezt sújtanám azzal a váddal, akkor azt kellene bebizonyítanom, hogy csak nálunk hoz keveset és Lajthán túl sokat és mi fizetjük meg azt is; de határozottan azt állítom és be merném bizonyítani, hogy a czukoradónál senki sem fizet, sem az itteniek, sem az ottaniak, mert a restitutiók által az egész adó elenyésztetik és semmivé válik. Tehát itt nemcsak lehet keresni jövedelmi forrást; de az igazságos felosztása az adónak követeli a rendszer megváltoztatását ; mert ha pl. a szeszadó Magyarországon 6—7 millió tiszta jövedelmet hoz, nincs ok arra, hogy a czukoradó legalább is oly öszszeget ne hozzon, mert nem fogja senki sem tagadhatni, hogy a czukorfogyasztók határozottabban vagyonosabb emberek, mint a szeszfogyasztók. Ezen tehát segíteni lehet és kell is. Az a nehézsége volt Helfy Ignácz képviselő urnák, hogy — mint mondja, — a kormány felkarolta az eszmének egyik részét s biztosítni akarja magának azt, hogy felemelheti az adókat; de nem fogadta el a másikat s igy abba a helyzetbe jutunk, hogy a termelési adó terhe megmarad tovább is az országnak, míg az általam proponált fogyasztási adónak, a tisztán eonsumptionális adónak terhe, újólag hozzá fog még jönni. Ezt az ellenvetést nem fogadhatom el, mert ha egyáltalában nem módosittatík is azon törvény, a mely ma létezik, a termelési adó azért mégis megváltozik, még pedig a technicai haladás folytán. Hisz már ma is azt tapasztaljuk, hogy a czukoradóra nézve mindkét kormány részéről történnek lépések, hogy az megváltoztattassék, történnek azért, mert már azon rövid idő óta is, hogy e törvény életben van, azon eredményét látjuk, hogy az a termelési adó, mery most másféléve befolyt, ma nem folyik be s éppen a czukorgyárosok maguk is hajlandók már a 6.500,000 frt helyett, a melyet ma kell nekik fizetniök, 10.000,000-t is fizetni. Tudjuk a lapokból, hogy Prágában összejővén a czukorgyárosok, megállapodtak abban, hogy ezt az összeget felajánlják a kormánynak. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a termelési adó terhe nem marad meg abban a mértékben, a melyben volt, hanem apad évről évre, hónapról hónapra, sőt napról napra, úgy, a mint e téren a technika halad. így tehát igen könnyen pótolhatjuk ezt a terhet, a nélkül, hogy nagyobb mértékben megterhelnők a fogyasztókat, mint a hogy meg voltak terhel v e —- elméletileg csak — a törvény keletkezésekor. Mint mondám tehát, most nincs idő arra, hogy mindezt bővebben fejtegessem; csak fárasztanám vele a ház türelmét. (Halljuk!) Ez oly fontos, annyi megbeszélést, meggondolást és komoly megfontolást igénylő kérdés, hogy én e perczben teljesen meg vagyok elégedve azzal, ha az országban általában az a nézet emelkedik érvényre, hogy itt van oly forrás, a melyet az adózók újabb, nagyobb megterheltetése nélkül czélszerűen kiaknázni lehet. Ha ezt a nézetet a kormány is magáévá teszi, ha megígéri, hogy időközben a jövő költségvetés beterjesztéséig komolyan fog e kérdéssel foglalkozni és majd javaslatokat tesz, mikép lehetne egyrészt az adózás ferdeségeit orvosolni, másrészről egyúttal pénzügyi súlyos helyzetünkön némileg segíteni: én czélomat elértem. Ha majd a kormány által annak idején beterjesztendő javaslat nem fog a fölvetett eszmének megfelelni, vagy nem felel meg az én, vagy egyik, vagy másik képviselő nézetének, akkor nekem, valamint a t. ház többi tagjának módjában lesz ellenvetéseinket megtenni s a javaslatot visszavetni, vagy módosítani. Kérem ennélfogva a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottság határozati javaslatát elfogadni. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Azok után, a miket Wahrmann t. képviselőtársam mondott, még inkább meggyőződtem arról, hogy én részemről azon határozati javaslatot, ugy, a mint előterjesztve van, nem fogadhatom el. Éppen t. képviselőtársam hangsúlyozta igen alaposan azt, hogy ez igen meggondolandó lágy kérdés, én is azt mondom, meggondolandó nagy kérdés És mert ezt csak igy egyszerűen, egy négysoros határozati javaslatban odadobva tárgyalni, tisztán fiscalitási szempontból én lehetetlennek tartom, legyen szabad a következőket megjegyeznem. A fogyasztási adók kérdése, általában a közvetett adók kérdése, Magyarországra nézve r nagy fontosságú. Én elismerem, sőt szükségesnek tartom azt, hogy a kérdéssel a ház behatólag foglalkozzék s annak reformálására nézve megtegye a kellő szükséges lépést. Hogy mily irányban történ45*