Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

354 219- országos ülés márczius S. 1880. T. ház! Magam is meg vagyok győződve arról, hogy a mi fennálló fogyasztási adórendszerünket reformálni kell addig is, mig nem lehet azon értelemben, mint mi az egész rendszert reformálni akarjuk ; reformálni kell akként, hogy változtassuk meg a termelési adót, könnyítsük meg az adóterhet s akkor lehet emelni a fogyasztási adót. De meghagyni a nehéz adóterhet, a mint van és emelni a fogyasztási adókat, mint a pénzügyminister ur szándékozik tenni, ehhez semmikép sem járulhatnék. Ezek alapján kérem a t. házat, ne méltóztassék ezen határozati javaslatot elfogadni. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Wahrmann Mór: Kötelességemnek tartom azokra, a miket Helfy t. képviselőtársam és barátom elmondott, észrevételeimet megtenni. Helfy t. képviselőtársam nem fogadja el a pénzügyi bizottságnak ezen határozati javaslatát két oknál fogva. Az egyik ok az, hogy szerinte nem szokásos, hogy a pénzügyi bizottság csak általánosságban érintsen bizonyos módozatokat, hanem kötelessége mindjárt kész tervvel a ház elé lépni, a mellett itt küzdeni és annak létesítésén itt iparkodni. Szerintem ellenkezőleg áll a dolog. Sem a szokás, sem a dolog érdeme nem hozza magával, hogy a pénzügyi bizottság rendkívüli körülmények köztt ott, a hol egészen új eszmékről van szó, mindjárt a plenumban kész tervvel lépjen elő és azt itt a házban a saját^ inieiativája folytán keresztülvinni iparkodjék. Éppen az ellenkező áll. Vannak bizonyos kérdések, melyeknél az első dolog az, hogy megpendittessenek. Bizonyos idő okvetetlenül szükséges arra, hogy a közvélemény ugy ezen t. házban, mint a sajtóban, valamint az egész országban is foglalkozzék velük. Szükséges, hogy az eszme érleltessék tágabb körökben s csak miután ez megtörtént, van itt az ideje annak, hogy megbeszéltessék, miként lehet ezen eszmét, mely a közvéleményben már megérlelődött, helyesen és czélszerííen, a jogosult érdekek megsértése nélkül, keresztül vinni. Én bizonyos körülmények köztt a pénzügyi bizottságnak egyik missióját éppen abban találom, hogy figyelmeztesse a házat és a kormányt az itt, vagy ott létező visszaélésekre, eme, vagy amaz eljárás ferdeségeire és figyelmeztesse a törvényhozást és általa a kormányt arra, hogy iparkodjék ezen bajokon segíteni. Ezen missiót teljesíti a pénzügyi bizottság a tárgyalás alatt lévő határozati javaslattal s a t. háznak dolga, azt vagy elfogadni, vagy elvetni. A másik ok, a melyet t. barátom felhozott, a következő: Azt mondja, hogy a pénzügyi bizottságnak most tárgyalt határozati javaslata eltér attól, a melyet én a pénzügyi bizottságban tettem. Megengedem. He én azok közé a politikusok közé tartozom, a kik gyakorlati czélo-. kat iparkodnak elérni. Midőn a pénzügyi bizottságban körvonal óztam az általam ott felvetett eszmét, nem ringattam magam abban az illusióban, hogy a pénzügyi bizottság rögtön, félórai, vagy két órai meggondolás után, javaslatomat el fogja fogadni. A felvetett eszme és az ez irányban tett javaslatom oly mélyre ható változtatásokat von maga után, a gazdasági életnek minden körét annyira érinti, hogy egy perczig sem várhattam , hogy bölcs törvényhozó testület azt rögtön el fogja fogadni. Én csak az eszmét akartam megpendíteni; figyelmessé akartam tenni mind a pénzügyi bizottságot és közvetve általa a törvényhozást arra, hogy ez az eszmém, ez az út és mód, melyen nézetem szerint, pénzügyi bajainkon némileg segíteni lehet. S én czélomat elértem, mert mind a t. pénzügyi bizottság minden tagja határozottan azt mondta, hogy igazam van — és itt a házban a 16 napon keresztül folytatott költségvetési vita alkalmával nem volt egy szónok, a kormány padjaitól kezdve egészen az ellenzék padjaiig, Helfy Ignácz t. barátom ma is úgy nyilatkozott, ki ne vallotta volna, hogy a közvetett adók oly források, a honnan merítni lehet, ki ne vallotta, volna, hogy az adó igazságosabb elosztása tekintetéből eszmém pártolásra érdemes. — Ha a bizottság javaslata elfogadtatik, a kormánynak lesz feladata, hogy iparkodjék a czélra vezető utat és módot keresni és megtalálni. Én nem mondtam azt a pénzügyi bizottságban sem, hogy a fogyasztási adóvonal felállítása, az egyedüli mód eszmém keresztülvitelére; hanem mondtam, hogy vau arra egynéhány út és mód, hogy az kereszíülvitessék. Azt mondottam, hogy talán leghelyesebben vezetne czélhoz a fogyasztási adóvonal; hozzá tettem azt, hogy én a magam szempontjából még ettől sem riadnék vissza, daczára annak, hogy tudom, hogy e részben sok ellenszenv mutatkozik. A kormány máskép gondolkozott; a kormány szintén elfogadta szükségét a fogyasztási adórendszer módosításának, meg is Ígérte, hogy ezzel a kérdéssel hajlandó foglalkozni; de kinyilatkoztatta, hogy ezen egy módját a megoldásnak, melyet én is csak facultative állítottam oda, elfogadni nem hajlandó. Ha a kormány képes e kérdést megoldani abban az irányban, melyben én óhajtom, azzal az eredménynyel és sikerrel, a melyet én kivánok, a nélkül, hogy ezen végső eszközhöz nyúlna, az ellen sem nekem nincs kifogásom, sem a ház t. tagjainak nem lehet kifogásuk. A törvényhozásnak lesz majd feladata megbírálni, vájjon az a terv, mely a kormány által be fog nyújtatni — föltéve — hogy e határozati javaslat elfogadtatik — megfelel-e annak a czélnak, hogy az adózási rendszer czélszerübben és helyesebben megváltoztassák s