Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

219. országos ülés márczius 8. 1880. 353 vagy nem. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen tárgyat a holnapi ülés napirendére kitűzni. Elnök: T. ház! Az ellen, hogy ezen tárgy napirendre tűzessék, nem lehet észrevételem. Azt tehát ha a t. ház beleegyezik, a holnapi ülés napirendére tűzöm ki. (Helyeslés). Az irományok kinyomatása, azt hiszem nem szükséges. (Felkiáltások: Nem!) Báró Kemény Gábor közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a holnapi napon a t. ház engedelmével, két hozzám intézett interpellatióra szándékozom felelni. Az egyiket Ugrón Gábor képviselő ur intézte hozzám az erdélyi birtokviszonyok rendezésére vonatkozólag, a másikat Berrtáth Dezső képviselő ur intézte hozzám a forgalmi statistikára vonatkozólag. Elnök: A t. ház tudomásul veszi. Következik a napirenden, az állandó pénzügyi bizottság általános jelentésében foglalt határozati javaslatok tárgyalása. Baross Gábor jegyző: Az első határozat, melyet a pénzügyi bizottság elfogadásra ajánl, a köyetkező: „a bizottság kívánatosnak tartja, miszerint az államháztartási hiány kisebbítése czéljából, a fogyasztási adók teljesebb kihasználására figyelem fordíttassák; miért is szükségesnek véli azt, hogy a kormány mielőbb foglalkozzék azon kérdéssel: lehet-e s mi módon eszközölni azt, hogy a fogyasztási adók, esetleg az adózási rendszer módosítása ulján is, jövedelmezőbbekké tétessenek." Helfy Ignácz: Én bátor vagyok arra kérni a t. házat, hogy a pénzügyi bizottságnak ezen javaslatát ne méltóztassék elfogadni és pedig először azért, mert az egyáltalában nem szokás, hogy a pénzügyi bizottság a maga részéről oly utasításokat tanácsoljon a kormány számára adatni, hogy új adókat hozzon be, vagy adókat emeljen. Vagy belátja a kormány annak szükségét és lehetőségét és akkor az ő feladata a kezdeményezés és a ház azon helyzetben lesz, hogy megítélvén a módozatokat, melyeket a kormány proponál és fontolóra véve a lehetőséget is, elhatározza, hogy elfogadja-e a kormány javaslatait, igen vagy nem. De ily általános utasítással buzdítani a kormányt arra, hogy bátorságot merítsen az úgyis terhes adók emelésére, ezen eljárást egy parlament sem követi, ezen szempontból kérem a t. házat, hogy azt elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van ennél egy sokkal fontosabb ok is. Kötelességemnek tartom röviden érinteni ezen határozati javaslat keletkezési módját. (Halljuk! a szélső báloldalon.). A pénzügyi bizottságban Wahrmann Mór képviselő ur egy propositiót tett, melynek léKÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. X. KÖTET. nyege az, hogy igaz ugyan, hogy az Ausztriával megkötött kiegyezés szerint a termelési adót, mi Ausztria nélkül nem változtathatjuk; de miután a kiegyezésben érintetlenül maradt ezen adónemek fogyasztási része, ő azon véleménynek adott kifejezést, hogy e tekintetben Magyarország önállóan rendelkezhetik s ő erre oly nagy súlyt helyez, hogy nem riadna vissza attól sem, hogy e czélból fogyasztási vonal állittassék föl Ausztria és Magyarország köztt. Ezen javaslat, melynek nagy fontosságát be nem látni lehetetlen —- és ez a pénzügyi bizottság összes tagjai által elismertetvén — külön tárgyalásra lett kitűzve. A kormány mit cselekedett azonnal? Elfogadta az alapeszmét, hogy mód nyujtassék neki arra, hogy a fogyasztási adók emelésére nézve előterjesztést tehessen, de rögtön kinyilatkoztatta, hogy arról, miszerint a fogyasztási vonal felállításával legyen összekötve, véleménye szerint beszélni sem lehet. így azután előbb a t. ministerelnök ur, azután a pénzügyi bizottság t. előadója talált egy módust, hogy ezeu dolog megérintessék. A Wahrmannféle javaslat lelke ki lett dobva, de el lett fogadva az, a mi a kormányra nézve kedvező, mely összhangzik egyszerűen azzal, a mit ä pénzügyminister ur exposéjában, mit az általános budgetvita alkalmával jelzett, t. i. hogy szándéka egyszerűen a fogyasztási adókat a mai rendszer keretén belül fokozni. De, t. ház, a mi t. képviselőtársamat Wahrmannt illeti, megvallom, hogy két dolgon csodálkozom. Csodálkozom először is azon, hogy ő, a ki meg van győződve arról, hogy a fogyasztási adórendszer nálunk oly hiányos és hogy ott van még egy forrás, melyet a deficit kisebbítésére felhasználni lehetne, ha az ország önállóan rendelkeznék, mily módon volt képes, midőn a kiegyezési tárgyalás alkalmával, miután az általános vitánál a közös A'ámrendszer el lett fogadva, Simonyi Ernő t. képviselőtársam javasolta, hogy legalább a fogyasztási adókra nézve tartsuk fenn önrendelkezési jogunkat, mondom, miként volt képes ezt oly határozottan ellenezni? Nem hallgathatom el másodszor azt sem, hogy ha most már azon meggyőződésre jutott, hogy itt van egy tér, melyeo cselekedni lehet s melyen a nemzet közgazdasági bajain nagy részben segíteni lehet, miként tudott belenyugodni legalább a pénzügyi bizottságban — nem tudom, itt is hajlandó lesz-e elfogadni —- hogy olyasmi vétessék be pláne utasításkép, a mi csaknem ellentétét képezi annak, a mit ő mond, a mi a helyett, hogy az ország javára szolgálna, nem szolgál egyébre, mint hogy új eszközöket adjon a kormány kezébe, hogy az eddigi rendszert folytassa. 45