Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

348 218 országos ülés márezins 6, 1880. egyéb, mint rhetoricai phrasis lenni és higyje el a képviselő ur, én nem tudom, hogy fog kiütni itt a szavazás, még kevésbbé tudom, hogy ha az egész országot a sorompók előtt meg lehetne szavaztatni, hogy mikép ütne ki rám nézve; meg lehet az itteni szavazás és ama másik szavazás eredménye különböző volna, de egyben biztos vagyok, hogy egyirányban az itteni és azon a sorompón kivüli szavazás egyforma volna (Halljuk!) és ez az egyik irány az: meglehet, hogy ezen szavazás a házban el fogja vetni az ellenem intézett bizalmatlansági szavazatot és a szavazat a sorompónál azt elfogadná; de azután, ha felvetnők azon kérdést itt a házban és ott a sorompónál, hogy kik azok, kik a képviselő úrban bíznak, abban egyformán nemet mondana mindkettő. (Elénk derültség a jobboldalon.) Én, t. ház, bocsánatot kérve, hogy az időt ily sokáig igénybe vettem, bezárom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Csak is az van még hátra, hogy kérjem a t. háznak minden oldalát, hogy midőn mindnyájan beszélünk a reformok szükségéről, méltóztassanak odahatni, hogy bármi legyen is a mai szavazás eredménye, legyen bár hivatva a reformok előkészítésére ezen, vagy más kormány, adassék meg neki az idő az előkészítésre, mert másképen reformokat keresztül vinni nem lehet és a reformok lassú keresztülviteléért akkor, ha az országgyűlés 10 hónapig ül együtt, sem ezen, sem más kormányt tenni nem lehet felelőssé. (Hosszas élénk éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások. Szavazzunk! Zaj.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Arra akarom a t, házat felkérni. (Zaj. Elnök csenget.) Ha a t. képviselő urak nem méltóztatnak csendben lenni, az idő eltelik és a szavazás ma nem fog megtörténni. (Halljuk!) Kénytelen vagyok a t. képviselőháznak jelenteni, hogy három képviselő kivan személyes kérdésben és félremagyarázott szavainak helyreigazítása czéljából szót emelni. Én ezen jogot a t. képviselő uraktól nem tagadhatom meg. (Halljuk! Zaj.) Én ismételve kérem, méltóztassanak az elnökség iránti tekintetből figyelemmel lenni. (Elénk helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Kérem azon képviselő urakat, a kik személyes kérdésben, vagy szavaik elferdítése miatt szót kértek, méltóztassanak azon rendben szólni, a mint fel fognak szólittatni. Egyébiránt azon kérést vagyok bátor hozzájuk intézni, hogy illő keretben méltóztassanak maradni és lehetőleg röviden szólni. Helfy Ignácz: T. képviselőház! Nem mondom, hogy elferdített szavaim, hanem tisztán csak szavaim helyreigazítása czéljából vagyok bátor egy perezre szót kérni. (Halljuk!) A tegnapi napon beszélve arról, hogy a t. kormány milyen könnyedén nyúlt jogokhoz és intézményekhez, idéztem egy episodot Cavour életéből. Egyetlenegy szóval sem állítottam azt, hogy azon episod után más irányban azon a téren valami nem történt volna. A t. ministerelnök ur azzal vádol engem, hogy elfelejtettem idézni azt a törvényt, melyet ő ma idézett; a mi más szóval annyit jelent, hogy nem híven, nem teljesen idéztem. Bocsánatot kérek, én híven, teljesen idéztem, nem feledkeztem meg azon törvényről, nem is feledkezhettem meg róla, mert ugyanazon lapon melyen azon episodot olvastam, megvan ez is. Nem idéztem azért, mert először nem akartam visszaélni a ház türelmével, (Nyugtalanság a jobboldalon) másodszor mert ez nem változtat azon állításon, melyet tegnap fejtegettem, hogy t. i. Cavour nem engedett Napóleon azon kívánságának, hogy az esküdtszék jogköréből kivegyen bizonyos ügyeket. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés!) S végre nem idéztem azért, mert — méltóztassanak utána nézni — ez nem Cavour törvénye; benyújtotta nem 1848-ban, hanem 1856-ban De Foresta és Cavour vitte keresztül. Ezeket kívántam megjegyezni. Pulszky Ágost: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítására kérek szót. (Halljuk!) Sem azt nem mondtam, hogy azt kívánom, hogy a községi jegyző a község által, vagy kérelmére elmozdítható ne legyen, sem azt nem mondtam, hogy a szolgabíró, vagy bármely közigazgatási hivatalnok tökéletesen független legyen. Én egészen mást mondtam. Mondtam nevezetesen azt, hogy a községi jegyző helyzete anomália két szempontból. Anomália azért, mert annyi teendője van, hogy ha a leglelkiismeretesebben iparkodik is teljesíteni azokat, a szolgabíró és az alispán, a kik kortesnek akarják őt felhasználni, ha nem hagyja magát felhasználni, eljárásában mindig találhatnak hibát. Másrészt pedig azon szellemmel, melyben közigazgatásunk vezettetik és azon szervezet mellett, mely a fegyelmi ügyekre nézve fennáll, a szolgabíró és az alispán, ha fenn akarják tartani a községi jegyzőt, bármi panasz intéztethetik ellene a lakosok részéről, a község daczára is ott a nyakán fogják őt tartani. (Helyeslés balfelöl. Nyugtalanság a jobboldalon.) Különben t. ház, mind ebből, mind abból, a mit arra, a mit a közigazgatásra vonatkozólag én és t. barátaira mondottunk, a t. ministerelnök ur megjegyzett, az tűnik ki, hogy itt nem a mi részünkről való kimagyarázásokról van szó, (Felkiáltások jobb felöl: Ez nem személyes Mrdés!) hanem félreértésekről, hogy itt tehát nem azt lehet nekünk szemünkre vetni, hogy mi kimagyarázzuk magunkat, hanem inkább a t. ministerelnök úr részéről való elmagyarázás forog fenn.