Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

218. országos ülés márczius 6. 1880. 331 betéteket gyáralapításokra akarom felhasználni. Bocsánatot kérek t. ház, czáfoljuk egymást, a mily erős érvekkei csak tudjuk; de a discussióban való loyalitás szabályaitól oly teljesen ne térjünk el, hogy minden ok nélkül egymásnak Lipótmezőre való eszméket tulajdonítsunk (Halljuk!) és aztán azok czáfolata után kiirassuk lapjainkban magyar és német nyelven, hogy ezt és ezt a képviselőt, a ministerelnök ur diadalmasan tönkre tette, tönkre téve azt, a mit azon szegény képviselőnek mondani soha eszébe nem jutott. A mit mondtam, az : hogy törekedni kell arra, hogy a tőke befolyásának kizárólagossága a letét bankintézetek felé megszüntettessék és nem azt mondtam, hogy ha egyszer betétekké váltak, hanem mielőtt ilyen természetet vettek volna fel, az üzleti vállalkozás felé fordíttassanak. Ez pedig egy bár conceptiojában tüzetesen ki nem dolgozott, de egészséges gondolat; a másik egyszerűen őrültség. A másikat czáfolta agyán a ministernök ur és nemkülönben Kautz képviselő ur; az elsőt nem is érintették. Aztán van a t. ministerelnök urnák és vele Kautz képviselő urnák, egy kedvenczthemája, a mi nagy hiláritásra szolgált és tetszésre talált jobbra és balra is, t. i. a talajjavítási bank. Ezt méltóztatott a t. ministerelnök úr, mint valami véghetetlenül nevetséges dolgot odaállítani. Megvallom, meg vagyok akadva ezen argumentatióval szemben, mert a tudományban és a praxisban is elismert intézmények felett, itt e házban tisztán theoretikus elődásokat tartani még sem volna helyén. Nem akarom nagy literaturával terhelni a t. ministerelnök urat, melynek átolvasását bokros teendői nem engedik meg. De itt van a képviselőház könyvtárában a porosz földmívelési ministernek jelentése, a porosz földmívelés fejlődéséről. A vízszabályozási társulatok szervezésével együtt véve, a talajjavítási bank eszméjét indokolva és kifejtve megtalálhatja ott. Nagyobb kényelem szempontjából — még csak idegen forráshoz sem kell utasítanom — nézze át a ministerelnök ur a Nemzetgazdasági Szemle utolsó füzetét, melyben az 1879. május 13-án Poroszországban, a talajjavítási bankokról meghozott törvény szövege közöltetik. És ha majd ezen tárgynak theoretikus momentumairól a kellő tájékozást ez utou megszerezte, akkor az itt való keresztülvitelnek módozatairól szívesen fogok vitatkozni. L>e bocsánatot kérek, addig, míg egy, a theoriában és a praxisban keresztülvibetőnek és elfogadhatónak elismeri eszme egyszerűen, mint valami absurdum akar odaálliítatni; addig, míg a gyakorlatiasság megtagadtatik oly intézménytől, mely után több, mint 900,000 belvizes hold magyar föld égetően kiabál, addig, t, ház, megvallom, ily tárgyakról komolyan még csak vitatkozni sem akarok. (Elénk helyeslés balfeläl.) De a ministerelnök urnák ezen átvett inventariumán kivttl, Kautz Gyula t. képviselő ur a sajátjából is méltatott engem — és ezt csak megtiszteltetésnek vehetem — igen beható és terjedelmes czáfolatra. Sajnos, hogy még a czáfolatuak azon részében, mely az ő sajátja, sem látom elkerülve azon ferdítéseket, melyeket ha mi a tudománynak egész magistralis és kérlelhetlen komolyságával akarunk valakivel szembe lépni, leginkább kellene kerülnünk. A t. képviselő ur ugyanis, forgalmi politikánkról elmondott nézeteimet félszegeknek és hibásaknak tartja és ezt indokolja a többek köztt avval is: hogy én egyoldalú félszegséggel, Ausztria és Németország felé keresem kiviteli kereskedelmünknek súlypontját, egészen megfeledkezvén az angol és franczia piaczról, mely pedig ő szerinte — én szerintem is — szintén igen fontos. A t. képviselő ur, a ki nem restellette a fáradságot, hogy az én beszédemet egy fényes szónoklatban, pontról pontra czáfolui igyekeznék, talán azt a fáradságot is vehette volna magának, hogy azt vagy meghallgatni, vagy figyelmesen elolvasni méltóztatott volna, mert akkor lehetetlen lett volna reá nem bukkannia; hogy a legsürgősebb teendők köztt én és éppen én, azon vizi útnak helyreállítását sürgettem, a mely Fiúméhoz, adriai kikötőnkhöz visz bennünket, a mit pedig világosan csak az angol és franczia piaczra való tekintettel tehettem. (Ugy van! baloldalon.) Tehát nem én voltam az, a kinek a figyelmét ezen piaezok fontossága kikerülte, mert én azt nemcsak megneveztem, de — és ebben különbözöm a t. képviselő úrtól — azt a teendőt is kijelöltem, a melynek teljesítése által, ezen piaczoknak nemcsak theoreticus fogalmát, de azoknak gyakorlati és valóságos elérését is biztosítjuk számunkra. (Élénk helyeslés balfelöl.) Továbbá azt a szándékot tulajdonította nekem a t. képviselő ur, hogy én a németországi gabona és lisztvámokkal szemben, a retorsiok terére akarnék lépni. Bocsánatot kérek tőle, egy szóval sem mondottam. Tiltakoznom kell az ily feltevés ellen; azokat a bajokat, melyek a retorsionalis vámpolitikából következnek s a melyeket ő ecsetel, azokat az én szerényebb ismeretkörömben szintén ismerem. De én a retorsio alatt — és gondolom, mindenki — nem azt értem, hogy ha idegen államok vámpolitikájának alakulása folytán valamely állam, vagy valamely gazdasági terület maga is vámtarifáját mindenkivel szemben egyenlően megváltoztatja; mert ez lehet a védvám-politika felé hajlás, lehet helytelen kereskedelmi politika, de ez nem retorsio. A retorsio, kivételes rendszabály alkalmazása egy állam iránt specialiter, mely azt 42*