Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

332 21$. országos ülés márczins 6. 1880. hátrányosabb helyzetbe hozza a többi államoknál. S mindazon szörnyű következtetések, melyeket a t. képviselő ur élőnkbe rajzol, azok igenis beállnak és következnek a retorsióból abban az értelemben, a melyben azt én s alkalmasint ő is értelmezi, de nem következhetnek be az általános vámemelésekből. Az egész czáfolat, melyet ö erre fordított, az ékesszólás egész consumja, melyre ő magát indittatva érezte, tisztán kárbament, mert én azt, a mit ő czáfolt, sem nem állítottam, sem nem érintettem. (Helyeslés balfelöl.) De a t. képviselő ur azt is lobbantja szememre, hogy nemcsak a franczia és angol piaczot, de a keleti piaczot is ignorálom. T. ház, minden esetre, ha nem is ezen alkalommal, de más alkalommal szükséges leend egyszer tisztába jönnünk az iránt, hogy mit jelent számunkra az annyiszor emlegetett keleti piacz? (Halljuk!) Ma az jelszó, a kiadott parola, melynek igaz jelentőségét közelebbről megnézni, legalább az eddigi discussiók folyamában, senki magának fáradságot nem vett. Apponyi Albert gr.: Azzal, a mivel lehet. És hogy ha a németországi piaezokat meg nem tarthatjuk, akkor az ottani kieső kivitelért, semmi más kárpótlást nem nyújt, mint legalább a közös vámterület piaczai feletti teljes uralom. (Helyeslés balfelöl.) Ezen thema felett, t. ház, sokat gondolkoztam, talán többet foglalkoztam, mint bármi mással hónapok óta; mert az a kérdés mindig előttem áll: mivé leszünk, mivé lesz mezőgazdaságunk, ha elvesztjük külföldi nyugati piaczaink legfőbbikét. Hiszen a franczia, az angol piacz, a melynek fontosságát ugyan én is elismerem, mégis azért, a mit Németországban elvesztünk, kárpótlást nekünk sohasem szolgáltat. Nyerstermékeink kivitel-képességének van egy, a dolog természete által körülirt rónája. És na én ezt nagy vonásokban jelezni akarnám, olyannak azt a geographiai területet tekinteném, a hová az amerikai és az orosz nyerstermény sem juthat el tisztán vizi utón, a hová annak is a hosszasabb vasúti utat kell megtenni, hogy a piaczra eljuthasson. És ez jellemzi Németország egy részét, Svajczot és a Lajthántúli tartományokat, mint nyersterményeink azon piaezait, a melyeknek elvesztéséért semmi a világon nekünk kárpótlást nem szolgáltathat. Ennek folytán a logika teljes rigorositásával oda kell jutnom,—- tetszik vagy nem tetszik a t. tudománynak, — hogy abban a pillanatban, a melyben kivitelünk bizonyos mennyisége, a melyért másutt kárpótlást nem szervezhetünk, Németországból kiszorult, abban a pillanatban, midőn a Vaskapu szabályozása folytán a Duna az orosz nyersterményeknek megnyílik. Móricz Pál: Gönyő! Apponyi Albert gr.: Gönyőn át nem az orosz gabona jön hozzánk, hanem a miénk megy ki. (Elénk derültség balfelöl.) Én legalább igy tanultam a geographiát. Abban a pillanatban mondom, kérlelhetetlen kényszerrel előttünk fog állni azon alternatíva: vagy megint, mint hajdanában, megfuladni saját zsírunkban és termelésünknek rohamos hanyatlását tapasztállá, vagy legalább biztosítani számunkra azt, a mit biztosíthatunk, — igaz, hogy csak Ausztriával egyetértőleg —• az ausztriai piaczot, a melyen ma is nagy mértékben coneurrálnak velünk idegen termények, a mi nem baj addig, mig azért, a mi itt befoly, kárpótlást nyerünk az által, a mit kiviszünk, de a mi megfojtó tényezővé válik azon perczben, a melyben az említett kárpótlás megszűnik. (Helyeslés balfelöl.) Ez kérlelhetetlen kényszerűséggel áll előttem s azért nem tudok eltérni azon alapeszmétől, hogy azon esetben, hogy ha Németországgal nem sikerül érdekeinknek megfelelő kereskedelmi szerződést megkötnünk, általános vámtarifánk revisiója kényszerű szükséggé vált és pedig azon irányban, hogy nemcsak az osztrák termékek, de a magyarA keleti piacz, t. ház, az jelenthet igen sokat a fejlődött osztrák ipar részére s ennek folytán, az ennek megnyitására szolgáló könyebbségek, a mi részünkről első sorban eoncessiók, a melyeket mi elleneoneessiók fejében, a monarchia túlsó feléuek teszünk. A keleti piacz azon jövőben, a melyre mi mindnyájan törekszünk, midőn Magyarországnak virágzó ipara leend, sokat jelenthet Magyarországra nézve is. Többet mondok, hozzájárulhat a keleti összeköttetésnek létesítése, azon ipari jövő gyorsításához is. De, t. ház, azt mondani, hogy mi az elvesztett nyugati piaczért, a keleten keressünk kárpótlást, azt mondani, hogy mi azon mérvben, a melyben a mi búzánk, a mi lisztünk, állati termékeink, szóval a mi agriculturális terményeink a nyugat ról kiszorulnak, a keleten keressünk compensatiót: ez uraim játék a szavakkal és semmi egyéb. (Helyeslés balfelöl. Igaz! ügy van!) Ha nem azt értette a t. képviselő ur ez alatt, akkor nem értem, mit czáfolt előadásomban, mert én az ily másodrendű jelentőségét a keleti piaezuak számunkra és annak nagy politikai jelentőségét, annak a jövőben fejlődhető közgazdasági jelentőségét, soha sem tagadtam. Én csak azt mondom: hogy ha mi a jövőért nem akarjuk feláldozni a jelent, hogy ha gazdaságunk összeroskadását megakadályozni akarjuk, akkor azatán ne nézzünk első sorban keletre, akkor ne keressünk | ott compensatiókaí, a melyek ott nincsenek; I häíféml legyünk arról meggyőződve, hogy meg keli | tartanunk nyugati piaczainkat, meg kell tartanuk azoknak legfőbbikét, Németországot. Kautz Gyula; De nem védváaiokkal!