Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
217. országos ülés márczius. 5. 1880, 325 eredményéről másként vagyok meggyőződve és igenis hiszem, hogy ezen időköznek igen nagy pénzügyi eredményei vannak. Ott van nevezetesen jövedelmi forrásaink emelése; ott van az adó kezelésnél behozott nagyobb rend és pontosság; [Mozgás a szélső' baloldalon) ott van azon eredmény, hogy az admiuistrativ költségeknél 4 millió forintnyi megtakarítás éretett el; végre ezen években vettetett meg alapja annak, hogy lehetséges volt nagy függő adósságunk convertálása. Mindezek oly eredmények, melyeket eltagadni nem lehet s melyek mind az 1874-től 1878-ig terjedő időköz eredményei. (Helyeslés a jobboldalon). De mint előbb mondtam, szerintem nem az a kérdés, hogy ezen számításokban kinek van igaza; hanem főkérdés az, hogy ha a helyzet olyan, milyennek jelezve van, rósz és komoly, mi a teendő. Erre nézve semmi egyebet nem hallottam, bármily hangzatos programmokat hallottunk is több oldalról, mint hogy folytatni kell azon irányt, melyet nemcsak most inaugurált a törvényhozás, hanem melyet 1875 óta fokozatosan követett. Ezen irány nem lehet más, mint óvatosnak lenni kiadásainkban, de azokat nem szorítani meg ugy, hogy befektetéseink teljes megszüntetése által megbénítsuk az ország fejlődését; a bevételeket lehetőleg növelni, de nem úgy, hogy az adóképesség hátrányára váljanak; a deficitet lehetőleg leszállítani, de nem szorítkozni arra, hogy külföldi kölcsönökkel s külföldön elhelyezett értékpapírok eladásával szerezzük be a szükséges pénzt, hanem iparkodni az értékpapírokat a belföldön elhelyezni. Iparkodjunk deficitünk elenyésztetésére más forrásokat is nyitni, igy különösen államjószágok eladása utján. {Helyeslés a jobboldalon.) Ez azon politika, melyet követni kell és melyet a törvényhozás eddig is követett; ez azon politika, melyet úgy lehet jellemezni, hogy szolid, reális politika. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezen utón méltóztatnak haladni, meg vagyok győződve, hogy eljutunk a kibontakozáshoz, a melyhez nézetem szerint ma közelebb állunk, mint álltunk akkor, midőn a kincstári utalványok nagy terhe, mint lebegő adósság állott felettünk. De t. ház, szerintem nem is az a kérdés, hogy a képviselőház egyik oldalán ki iránt van bizalom és ki iránt nincs s szerintem nem is az a kérdés, (Halljuk!) hogy Szilágyi képviselő urnák ki iránt van bizalma. A t. képviselő úrral már volt alkalmam egy párton lenni, sőt tagja voltam azon kormánynak, melynek a t. képviselő ur egyik tisztviselője volt. S azon időben volt alkalmam tapasztalni azon nagy támogatást, melyet a t. képviselő ur a pártnak és a kormánynak nyújtott. De tapasztaltam azt is, hogy azon pártegyesülésnél, melyet ő említett s melyet én magam is az akkori viszonyok köztt elkerülhetlennek tartottam , mondom, tapasztaltam, hogy ő azon egyesülésnek igen nagy előmozdítója volt (Tetszés a jobboldalon) és mégis mily kicsiuyléssel beszél most azon pártegyesülésről, melynek élén a ministerelnök ur áll. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur előáll egy programmal a közigazgatás reformja kérdésében. Részemről nincs okom ellenezni, hogy e kérdés felvettetett, mely azóta ékes beszédekre adott alkalmat; de kénytelen vagyok bevallani, hogy ha a t. képviselő ur engem a pénzügyek vezetésében a komolyság hiányával és könnyelműséggel vádol, én részemről viszont azon eljárást, melyet önök e kérdésében követtek, nem tarthatom komolynak. (Élénk helyeslés jobbjdöl.) Ily nagyfontosságú kérdést, milyen hazánkban a közigazgatás reformja, néhány nap alatti tanácskozással eldönteni nem lehet (Elénk helyeslés jobbfelöl) és nem is helyes az ilyen kérdést akkor kitűzni, mikor tüzetesen különben sem lehet hozzászólni. Ezt én részemről valami nagyon komoly eljárásnak nem tartom. (Zajos helyeslés jobbfelb'l.) A nélkül, hogy a felállított közigazgatási programm egyes részleteihez kívánnék szólni, a t. képviselő ur programmjának főpontjait a következőkben vonhatom össze: állami igazgatás kinevezett tisztviselőkkel, azoknak független helyzetbe való állítása, nehogy túlságos függésben legyenek a kormáuytól és ellenőrzésük az autonómiának széles körben való kiterjesztése által. Azt hiszem, hogy erre reducálható a t. képviselő urnák a közigazgatás reformja iránt elmondott programmja. Ha ez az ő programmja, méltóztassanak megengedni, hogy visszamenjek azon nézetekre, melyeket a t. képviselő ur éppen e kérdésre nézve néhány évvel ezelőtt e házban előterjesztett. (Halljuk! Halljuk!) 1876. január havában, midőn a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, a jobboldalnak vezére határozati javaslatot nyújtott be, mely igy hangzott: „Határozza el a ház, hogy a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot el nem fogadja, de egyúttal közigazgatásunk reformjának szükségét elismerve, felhívja a ministeriumot, hogy a közigazgatási tisztviselők állami kinevezésének és a helyhatósági érdekű ügyekre nézve az önkormányzat biztosításának elvére fektetett törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé." Ez volt lényegében a határozati javaslat, melyet 10 képviselő aláirt, kik közül hatan jelenleg is itt foglalnak helyet, mint a politikai következetesség tiszteletreméltó példái.
