Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

326 217. országos ülés márczins ő. 1880. Ezen határozati javaslat ellen állást foglalt Szilágyi Dezső t. képviselő ur, a ki a tiszt­viselők kinevezésére vonatkozólag a következőket mondta: „Beismerem, hogy a kinevezés intéz­ménye által oly organismus nyeretik, mely fel­tűnően alkalmas arra, hogy a központi kormány akarata ezen biztosított állással ellátott, előmene­telre kilátással biró, nyugdíjjal biztosított, a köz­ponttól függő, magát a kormánynyal rokonnak érző szakértő elem által megvalósuljon. Beismerem azt is, hogy ezen rendszer inkább alkalmas arra, hogy a szakképzést a hivatalnokoknál előmoz dítsa. Hogy még sem fogadom el ezen állás­pontot, ennek oka az, hogy meggyőződésem szerint a jó közigazgatás csupán kinevezett hiva­talnokok intézménye által nincs biztosítva és másodszor nem fogadhatom el, mert a kineve­zett hivatalnoki rendszer károsan hat." Szilágyi Dezső' (közbeszól) : Kizáróla­gossága ! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Erre vissza fogok térni. „Sőt veszedelmes az országra nézve nemcsak az administratio, de politikai tekintetben is." A t. képviselő úr figyelmeztet arra, hogy ott van a „kizárólagos" szó; de méltóztassék megengedni, hogy emlékébe hozzam azon bizto­sítékokat, melyeket most felemlített s melyek ellen akkor felszólalt. Áz egyik biztosíték, melyet most is követel, az volt, hogy a tisztviselők a kormánytól függetlenekké tétessenek. Erre nézve azt mondja: „ A szolgálati ] rag­matica?! Ugyan kérem, ki fog ebben találni biztosítékot? Hiszen, ha a politikai tisztviselő­nek oly független állást biztosítanánk is, miut a minőt bíróságoknak, a minő állást én a köz­igazgatási hivatalnokra nézve helytelennek, sőt kivihetetlennek tartok: még akkor is állítom, ez komoly garantiául nem szolgálna. További fejtegetésében mondja azt is, hogy nem elég ezen garantia, mert a tisztviselő még is sok tekintetben függvén fellebbvalójától és előmenetelét óhajtván, mindig függő állásban lesz az illeíő kormánytól. Ugyanezt mondta a t. képviselő ur akkor, midőn az autonómia ki­terjesztéséről volt szó, mondván: lehet-e erről komolyan szólni, midőn az autonómia mostani körét sem töltik be a megyei elemek? s végül azt mondja: „hogy ezen rendszer a parlamen­talismus alapjait és államunk megszilárdulásának életerős tényezőit elvágja, ha ezen szervezet életbe lépne: egy bizonyos idő lefolyása után a nemzet ezen rendszert elvetné, ezen törvényt megváltoztatná és kénytelen lenne visszatérni azon útra, melyen mi haladunk és következe­tesen haladunk." T. ház! Hogy mily nagyon következetesen halad ezen utón a t. képviselő ur, azt ezekből méltóztatnak látni (Élénk de­rültség jóbbfdbí) s épp azért én részemről nem hogy rósz néven venném, hogy irántam bizal­matlansággal viseltetik, de sőt inkább szerencsét kívánok azon férfiaknak, a kik iránt ő ma biza­lommal viseltetik. (Derültség jobbfelöl.) T. ház! Igen gyakran fel említtetett itt, hogy a közgazdasági kérdés ma azon kérdés, mely leginkább kell, hogy előtérbe álljon és melyre úgy a kormánynak, mint a törvényhozásnak fő gondját kell fordítani. Én, t. ház, elismerem ezen állítás helyességét, de arra kérem azon t. kép­viselő urakat, kik ezt eddig nem akarták el­ismerni, méltóztassanak majd figyelembe venni azon előterjesztéseket, melyeket a kormány ezek megoldására teend és azok előterjesztése után mondani véleményt. Ezen előterjesztésekből fogják látni, vájjon ezen kérdések legfontosabbika, a nyerstermények olcsóbb szállítására és kivi­telére nézve nem történt-e a kormány részéről intézkedés. Én reménylem, az ellenkezőről győz­hetem meg a törvényhozást és biztosíthatom, hogy erről rövid idő alatt előterjesztések fog­nak tétetni a t. háznak. (Elénk helyeslés jobb­felöl.) Felemlittetett az is, hogy vannak olyanok, a kik nem bánják az ingatlanok nagymérvű eladását, mely történik, mert ha az egyik el­adja, megveszi a másik és az csak olyan adó­fizető polgára a hazának, mint amaz. Én, t. ház, ezen nézetet nem vallottam és nem tehetsm magamévá, mert igenis nagy baj­nak tartom a magyar elem nagymérvű pusztu­lását, melyet tapasztalok. De, t. ház, ha a köz­igazgatási bajokról szólunk, azt hiszem, méltá­nyos, hogy megállapítsuk azok okait is s én, t. ház, egyrészről elismerem azt, hogy az állam által támasztott nagy igények okozzák azt, hogy kénytelen nagy követeléseket támasztani a pol­gárok iránt és hogy nem képes másrészt azon befektetéseket megtenni, melyeket tennie kellene gazdasági viszonyaink emelésére. De midőn ezt teljes készséggel elismerem, kénytelen vagyok bevallani, hogy ez nem a bajnak egyedüli oka, hanem a baj oka saját életmódunkban is rejlik, társadalmi viszonyainkban igen nagy baj rej­lik, melyet nem lehet gyorsan orvosolni s mely­nek orvoslása nem lehet a kormány feladata. De van e bajnak egy harmadik oka is, az, hogy politikai kérdéseinkkel miként foglalkozunk. Mily szokást vettünk fel azok elintézésére? Mél­tóztassék szétnézni a törvényhatóságok termei­ben. Addig, mig nagy politikai kérdés van fel­színen, addig mig tisztújítás van, telve, zsú­folva vannak, (ügy van! a jobboldalon.) Ha ezek elzajlottak, lehetnek a napirenden a legfontosabb kérdések, az egyeseket és a vidéket érdeklő anyagi kérdések megoldása: s ezek elintézésé­nél, kik vesznek részt? Majdnem kizárólag a

Next

/
Thumbnails
Contents