Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
310 217. országos ülés márczins ő 1880 úgy vannak csoportosítva, mint önök szokták csoportosítani, midőn elpalástolni igyekeznek az eredményt. Nagyon jellemző a jelen kormányra az is, milyen arányban áll a tényleges eredmény az előirányzattal. 1875-ben 27 Ys millió volt az előirányzat. Lett belőle 30 millió. 1876-ban volt az előirányzat 29 millió. Lett belőle 357a. 1877-ben csekély volt a különbség, az előirányzat volt 34.500,000, a tényleges eredmény 34.857,000. 1878-ban elő volt'irányozva 34 m. lett 67.982,000, tehát csaknem 70 millió. Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak könnyelműen irányoz elő a kormány, hanem mikor az előirányzat már az országgyűlés által el van fogadva, még akkor sem képes ellenállni a közös hadügyministerium túlkapásainak és fokról fokra belebb megy a költségekbe, úgy hogy az év végével az előirányzaton felül, még tetemes összeg tűnik fel. Azt mondja a t. előadó ur, hogy az egyenes adók nem emelkedtek nálunk oly rettenetesen. Mi túlzunk. Beszélünk mindig 30 millióról és ő kiszámította, hogy az összes adóemelkedés tulajdpnképen 11—16 millió. En nem tudom, micsoda adatokból veszi a t. előadó ur a maga számait. Én megnevezem az én forrásaimat, én csak egyetlen forrást ismerek : a zárszámadásokat. Ezek bizonyítják azt, hogy kezdtük 1868-ban 58 millió frt egyenes adóval és ma van 87V* m. frt jövedelmünk az egyenes adóból. Ez szerintem annyit tesz, mint 29V* millió adóemelés tiz év alatt. Igen fogok örvendeni, hogy ha a t. pénzügyminister ur, vagy az előadó ur meg fogja ezen állításomat czáfolni. Méltóztassanak ehhez hozzávenni azt, hogy a bélyegilleték 372 milliónyi jövedelemről tiz év alatt 8 millióra, a jogilletékek és a díjak pedig 6Y» millióról csaknem 15 millióra emelkedtek,és ekkor méltóztassanak a számadást megcsinálni és arra felelni, hogy honnan jött és hova lett ez a sok pénz ? Azt mondja a t. előadó ur, hogy más országok rendezkednek, mert nagy erőfeszítéseket tesznek. Elhiszem, hogy rendezkednek addig, a mig bírják — és mellékesen megjegyzem, hogy tévesen idézte a t. képviselő ur a számokat Francziaországra vonatkozólag, mert Franeziaországban nem 700 millió frankkal emelték az egyenes adókat. Hegedűs Sándor: Nem beszéltem egyenes adókról. Helfy Ignáez: Engedelmet kérek, az egyenes adók közül csakis a kereseti adót emelték. És ha a t. képviselő ur hivatkozott a szigorú, de igazságos biró.ra, Irányi Dániel t. képviselőtársamra, akkor a t. képviselő ur idézze őt szó szerint, mert 8 felhozta azt is, hogy a Francziaországi földadó oly arányban áll a miénkhez, mint 8 : 60. A kérdés az, t. ház, hogy mennyit bir egy nemzet, mennyit nem? Arra pedig, hogy menynyit bir, ismét csak számokkal felelek. Nézzük meg és hasonlítsuk össze az egyenes adók hátralékainak növekedését ezen tiz év alatt. Az egyenes adóhátralékok, — a melyeket az absolut kormánytól átvettünk és a melyek inkább hadisarczok voltak, — mint tudni méltóztatnak, 32 millió frtot tettek. Ezen összeg 1868-ban nem változott, sőt a rákövetkezett három évben, t. i. 1869, 1870, 1871-ben, midőn jó termés volt, ezen összeg csökkent is, a mi azt bizonyítja, hogy e nép, e nemzet, a mikor birja, nemcsak évi rendes adóját, hanem adóhátralékait is fizeti. Azonban mit látunk ezután? Azt, hogy az 1873-ki 25 milliót tevő adóhátralék 1874-ben 37—38, 1875-ben pedig, — tehát a Tisza-aera kezdetekor, — 417«, 1876-ban 44 millió lett, a mi 1877-ben ismét csökkent azon bizottsági működések folytán, a melyek akkor Széli Kálmán pénzügyminister ur kezdeményezése folytán összehivattak; de 1878-ban megint felmentek a hátralékok 417* millióra. Hogy mennyire mentek 1879-ben, nem tudhatom, de a t. pénzügyminister ur előadása szerint kétségtelen, hogy 1879-ben újból nagyobbá lett. Mit bizonyít ez ? nem bizonyítja-e ez világosan, hogy a nemzet adóképessége, fizetési tehetsége évről évre csökkent ezen rendszer alatt? S még egy adatot kell ennek kiegészítésére felhoznom: hogy mennyit tesznek a késedelmi és végrehajtási illetékeknek összegei, melyeknek egyike jelzi, mennyire nem képesek az adózók fizetni, másika pedig jelzi, hogy a kormány mily eszközökhöz nyúl, hogy daczára a fizetési képtelenségnek, az adókat mégis behajtsa. Ez a két összeg együtt 1878-ban kitett 98 ezer forintot és felment lassan-lassan 2 1 /* millióra évenkint. Ennyit tesz ki a késedelmi és adóvégrehajtási illetékeknek összege. Hát kellenek-e ennél ékesebb, vagyis helyesebben szólva ékteíenebbül szóló bizonyítékok arra, hogy minálunk az adóalap ki van merítve és hogy igy folytatni nem lehet! {ügy van! a szélső baloldalon.) Én abba az érdekes vitába, mely ezen első felvonás két protagonistai köztt fejlődött, nem szándékozom beavatkozni, értem azt az érdekes harczot, mely a jelenlegi és a volt pénzügyminister ur köztt keletkezett. Nekem nincs jogom, nincs érdekemben védelem alá venni akár az egyiket, akár a másikat, ellenfelem az egyik is, a másik is. Azonban az igazság követeli tőlem, hogy legalább is annyi igazságot szolgáltassak
