Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

217. országos ülés márczius S. 1880. 309 t ház, csak gróf Apponyi Albert ur bizalmatlansági javaslata marad fenn. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam — és ezzel végzem szavaimat — a kormányéinöknek subputált egy bizalmi szavazatot és apostrophát adott a kormányelnök ur szájába, a mely oda megy ki: nem tettem semmit, szavazzatok bizalmat. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, azt hiszem, a tényeknek megfelelőbben fogom travestálni apostropháját. 0 azt mondja: azt látom, t. képviselő urak, a többségen, hogy a keleti bonyodalmak, a kiegyezés és a conversio nehéz feladatai után, az egész vonalon megindították a hangya-munkát, azt látom, hogy a vasúti csoportosításra, a marhatenyésztés emelésére, a kultur-mémöki intézmények terjesztésére, az ipari szakoktatás fejlesztésére, a vizszabályozások, az igazságügyi törvények javítására oly mérvben és oly alakban tétettek intézkedések, hogy nekem alig is van kifogásom ellene; de nekem vannak ötleteim, a takarékpénztárnak mi módon való rendezésére nézve, vannak sejtelmeim a pénzügyek terén, vannak ötleteim a mezőgazdasági egyesületeknek a kormáuynyal való viszonyára nézve, vannak ötleteim a talajjavítási bank iránt, különösen pedig fontos terveim vannak a közigazgatásra nézve, hanem ezeket részletesen, konkrét alakban, sőt pártommal egyetértelmüleg sem vagyok képes most előterjeszteni, de azért csak akasszátok meg a hangya-munkát, csináljatok válságot, szavazzatok bizalmatlanságot a kormánynak, a többit majd meglátjátok. No tisztelt képviselőház, ha ezt tennők, akkor árulnék el, hogy nem fogjuk fel komolyan a helyzetet. Éppen ezért, mert én igy akarom felfogni, bizalommal ajánlom a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés jobb felül.) Helfy Ignácz: T. ház! Beszédem folyamán lesz alkalmam a pénzügyi bizottság t. előadója által most mondott jeles beszédre is imittamott reflectálni. Nem akarom ezt külön tenni, miután úgy is rendkívül nagy és terjedelmes az anyag, a melylyel foglalkoznom kell, de czélszeríínek találom, hogy azt oda bele szőjjem. Azt hiszem, nem sértem meg a ház tekintélyét, méltóságát, ha a lefolyt 13 napi vitát egy drámához hasonlítom. A dráma a legcultiváltabb irodalmi formák egyike, tehát sértés abban nem lehet. Négy felvonásos drámáról van szó, a melynek 3 felvonása már lefolyt. Az első felvonásban szerepelt első sorban, legalább praedominált a pénzügyi kérdés, mellékesen a közgazdasági kérdés is. Ezen felvonás végén volt egy jelenet, a mely előkészítette a talajt a jövő cselekvényre; felvettetett a bizalmi kérdés. A második felvonás czíme: közigazgatási rendszer; csaknem kizárólag ennek volt szánva. Következett a harmadik felvonás, melyben a cselekvény fonalai összebonyolódtak, beszéltek közgazdaságról, közközigazgatásról, közigazgatási külön rendszerről, esküdtszékről, sajtószabadságról, bizalmatlanságról, sőt imitt-amott még az 1880-iki költségvetésről is. Ezek lefolytak, következik ma, vagy holnap a negyedik felvonás, melynek hivatása lesz a csomót ketté fejteni és lebonyolítani a drámát. Engedje meg a t. ház, hogy ugyanazon sorrendben tegyem meg észrevételeimet, (Halljuk!) Tehát első sorban a költségvetésre vonatkozólag véghetetlenül sajnálom, hogy az isten nem áldott meg oly derült kedélylyel, hogy én is úgy láthassam a mi pénzügyi helyzetünket, mint a minőnek azt most a pénzügyi bizottság előadója festette. Helyesen említette tegnap Pulszky Ágost képviselőtársam, hogy nagyon nehéz a házban a pénzügyminister s a pénzügyi bizottsággal szemben számokkal küzdeni, mert számoknak számokat tesznek eléjök s igen kevés ember veszi magának azt a fáradságot, hogy a kettőt összehasonlítsa és megállapítsa, melyik a helyes, melyik a helytelen. Én tehát nem fogok a jelen költségvetés számaival külön foglalkozni, de azt hiszem, hogy maga az előadó ur is meghajlik azon számok előtt, melyeket beszédem folyamán előadni szándékozom és a melyek feleletül szolgálnak azon kérdésre, vájjon az önkormányzás óta Magyarország pénzügyi helyzete javult-e, vagy rosszabbult ? felelni fognak arra, vájjon melyik rosszabb, a régi vagy az új kiegyezés-e? felelni fognak arra, vájjon lehet-e oly összehasonlítást tenni, mint a minőket az előbb az előadó úrtól hallottunk Magyar- és Francziaország adóképességi forrásaira vonatkozólag. Első felszólalásom alkalmával általánosságban constatáltam, hogy azon rendszer, melynek alapján önök állnak, lehetetlenné teszi Magyarország pénzügyeinek rendezését, mert jövedelmeink nagy részét az emészti fel. Másrészről pedig lehetetlenné teszi új források teremtését. Ezt önök tagadták. Állítani továbbá, hogy a jelen kormány alatt nemcsak maguk a közösügyek szaporittattak, de emelkedtek a közösügyi költségek is. Mit mondanak erre a számok? Röviden menjünk keresztül a 10, illetőleg 11 éven. 1868-ban az összes közösügyi költségek tettek 28Vs milliót, ebbe bele van számítva a 28 mill. activais, 1869-ben szintén 28V» milliót, 1870-ben 30-ra emelkedtek és igy variáltak 30-—39 köztt 1875-ig, 1875-ben közeledtek a 32-hez, 1876-ban lett 32, 1877-ben 35, 1878-ban 677*. Ezek oly számok, melyeket sem a t. bizottsági előadó ur, sem Prileszky képviselő ur megczáfolni nem képesek, mert ezek a zárszámadási bizottság kimutatásaiból vannak merítve, s nem