Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
217. országos ülés márcznss 5. 1880 307 dás 6—7 milliót tesz. S ha egyébre sem hivatkozhatott volna a pénzügyi bizottság, csak ezen ruganyosságra, a mint legsolidabb pénzügyministereink is sokszor hivatkoztak reá, azt hiszem, akkor is megfelelt volna feladatának és jogosítva volt azt mondani: hogy nem oly sötét a jövő képe, mint a minőnek Széli Kálmán t. képviselő ur feltüntette. Annyival kevésbbé áll ez, mert hisz azon teher, melyet a boszniai kiadások czímén a t. képviselő ur kiszámít, csak a dohányés só-regie, valamint a postajövedék természetes emelkedése által fedezve van. Nem hagyhatok azonban itt szó nélkül egy számítást. (Halljuk!) Igen gyakran mondatott e házban — és ez a közönségre nagy hatással van, — hogy az adóemelések 30 millió frtot tesznek. (Halljuk!) Igen nehéz t. ház, e tekintetben pontos számításokat tenni. Én részben az állami számszéktől nyert adatok alapján, részben a dolog természete szerinti saját adataim alapján iparkodtam erre nézve lehetőleg pontos számításokat tenni. Különösen Széli Kálmán t. képviselőtársam az, kinek figyelmét, mint biróét, e kérdésnél felhívom. Iparkodtam lehetőleg pontosan kiszámítani, mennyit tesz a tulajdonképeni adóemelés; mert adóemelés alatt értem azt , midőn ugyanazon adóalap procentja, kulcsa, bizonyos mértékben emeltetik, mert az egyes egyénre, vagy adóálladékra a teher csak ezen arányban növekszik. Ezen emelkedés az egyenes adóknál 11.605,000 forintot tesz. Mocsáry Lajos [közbeszól): Még mindig szép összeg. Hegedűs Sándor előadó: Sajnos, még mindig szép összeg. A fogyasztási adóknál pedig az emelkedés 3V2 millió frtot tesz, tehát összesen legfelebb 15—16 millió forint adóemelésről lehet szó. (Mozgás a szélsőbalon Halljuk!) Nem azt akarom mondani, hogy ez nem roppant nagy teher. De tekintetbe kell venni a pénzügyek természetes fejlődését és én iparkodtam a határvonalat lehetőleg positive megvonni, hogy tudja a nép, miben erősödött meg az állam financiális ereje. Mert pénzügyi politikánkat erre kell basiroznunk. Nemcsak arra, hogy az egyenes adókat emeljük, hanem arra is, hogy miben fokozódik az állam financiális ereje. E tekintetben pedig ugy áll a tény, hogy ha a kiegyezés eredményét is beszámítjuk, az összes teheremel kedés 15—16 millió frtot tesz. Ha tehát 10 év alatt 1877 végéig az állam bevételei 72 millióval emelkedtek és ha 1877 óta az emelkedés 1880-ig 20—23 milliót tesz, ne méltóztassanak a bevételek ezen emelkedését mind adóemelésnek, srófnak, a szegény ember váukosa elexequálásának tulajdonítani; (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk!) hanem ez az állam pénzügyi erejének fejlődése, a mi biztosíték a jövőre nézve is. (Helyeslés a jobboldalon.) S midőn a pénzügyi bizottság igy fogta fel a dolgot, azt hiszem, hogy eleget tett ugyan kötelességének, de ezzel még nem érte be. Nem mondta, hogy bízzuk az istenre a további fejlődést, hogy ne tegyünk semmit; sőt ellenkezőleg positiv rendszabályokat proponált, melyek a ház legtöbb oldalán tetszéssel találkoztak. Ugy a pénzügyi adminisíratióra, valamint a fogyasztási adókra vonatkozó határozati javaslatok általában és a legtöbb oldalról, bár nem mondom, hogy minden részről, helyeslésre találtak. S mégis a pénzügyi bizottság „nem fogta fel komolyan a helyzetet", „nem áll a helyzet magaslatán". E vád, a mennyire súlyos, nézetem szerint épp oly igazságtalan. Azonban, t. ház, nem szabad megfeledkeznünk a mérleg azon részéről, melyet Széli Kálmán t. képviselő ur positiv számokban fejezett ki, de melyet positiv számokban mi kifejezni képesek nem voltunk. A rendkívüli munkálatok tekintetében, melyeket a vizszabälyozás és Szeged reconstructiója körül az ország elkölt, positiv számokat mondani nem lehet. Lesz talán 4 vagy 5 millió, mint Széli Kálmán t. képviselő ur kiszámítja; de egyet lehet állítani és ezt, azt hiszem, minden túlzás nélkül lehet. Ha ily nagy catastrófa helyreállítása és nagymérvű vizszabályozások által a polgárok anyagi jóléte részben kelyreállittatik, részben pedig a jövő veszélyei ellen az eddiginél sokkal nagyobb mértékben biztosíttatik, ez igen is tekinthető oly beruházásnak, melynek fejében a mérleg másik részében, az adóság törlesztésére vonatkozó összegek tekintetbe jöhetnek és ez nem insolid eljárás, meri például Ausztriában 12 év óta, a 67-iki egyesség óta gyakorolják azon praxist, hogy a mérleget nem ugy zárják be, mint a pénzügyi bizottság teszi, hogy a mi megvan, bevétel és kiadást összeadva, hanem a költségvetési törvény 5. §-ában hozzá veszik a törlesztési fedezetre kibocsátott összegeket és a mi megmarad, azt feltüntetik deficitnek. Nem azért hozom ezt fel, mintha e tekintetben azt állítanám, bogy a törlesztésnek ezen úgyszólván prolougatiója tökéletesen a mérlegnek azon részében valóságos fedezet; de ha rendkívüli, nemzedékekre kiható nagy munkálatokat tesz egy nemzet, ha ily munkálatoknak megfelelőleg legalább beruházási adósságai törlesztéseit prolongálja, azt tartom, ez még a legsolidabb államháztartási szabályokkal is tökéletesen megegyez. De Széli Kálmán t. képviselő ur azt mondja, hogy nem is a számok ellen van kifogása, hanem a conclusió ellen s ezt ő aggályosnak s szemlátásának tisztaságára nézve, veszedelmesnek tünteti fel. T. ház! Ez már impressió dolga. Annyira impressió dolga, hogy e felett vitatkozni alig 39*
