Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

B04 217. országos ülés márczins 5. 1880. nyaink kö2tt aggályosnak tartom. A dolgoknak ilyetén feltüntetéséhez szoktatott szem végre láterejének tisztaságát és élét veszíti el." T. ház! Nagyon súlyos vád, ha a pénzügyi bizottságra nézve azt mondja a t. képviselő ur, hogy rectificatiót igényel e bizottság azon állítása: „hogy meg van téve a költségvetésben minden, a mi ma megtehető és hogy az annak, hogy évről évre javítsuk a helyzetet és csökkentsük a hiányokat, teljesen megfelel". Valóságos értelme a pénzügyi bizottság jelentése ide vonatkozó tételének körülbelül ez, de kénytelen vagyok mégis szó szerint felolvasni azon néhány szót magából a jelentésből, hogy a tisztelt ház annál objeetivebben Ítélhessen. A pénzügyi bizottság jelentésének ide vonatkozó része ekképen szól: (Halljuk! Ealljukl) „Lehetőleg összehúzni kiadásainkat; megtenni a fejlődésre nélkülözhetetleneket és iparkodni évről évre csökkenteni a hiányt, ez az, mit most tehetünk és ennek, a mennyire most lehetséges, az 1880. évi előirányzat, a pénzügyi bizottság nézete szerint, megfelel." Ha már most a rectificatiót a t. képviselő ur elő akarja adni és ha a t. képviselő ur az ítéletet akarja indokolni, a melyet a bizottságra kimond, akkor kettő szükséges. Szükséges az, hogy a rectificatió annak kimutatásából álljon, hogy mit lehet ma még tenni és hogy mi hagyandó ki a pénzügyi bizottság jelentéséből, intézkedéseiből és előirányzatából. De a t. képviselő ur ezt nem tette, pedig vádja, a mely e tekintetben igen súlyos, mert nagyon illetékes és alapos férfiutói jött, ekkor lett volna teljesen igaz. Azonban a t. képviselő ur tovább megy és azt mondja, hogy elfogadja a mérleget, a melyet a pénzügyi bizottság felállít és a mely szerint a deficit 277* millió, azonban figyelmezteti a pénzügyi bizottságot a numantiai törvényre, a mely a határkövet kimozdítókra súlyos büntetést szabott. Mi itt a határkő, hogy képlet nélkül beszéljünk? A deficit. Van-e közttönk és a t. képviselő ur köztt e tekintetben különbség? Nincs. Hogy áll tehát a dolog? A t. képviselő ur azt mondja, hogy deficitünk 277* millió, de hozzá kell még számítanunk a soroksári Dunagátra, a Dunaszabályozásra és Szeged reconstructiójára szükséges költségeket és ezekkel együtt circa 30-—32 millió írtra megy a deficit. Ha, t. ház, ezeket a pénzügyi bizottság elhallgatta volna, akkor kimozdította volna helyéből a határkövet és akkor a munantiai törvényt igenis kellene alkalmazni rá. De a pénzügyi bizottság nem hallgatta ezt el, hanem azt mondja: én számokban kifejezni ezen költségeket, a melyekről törvényhozási intézkedések még nincsenek, nem tudom, hanem figyelmeztetem a t. házat, hogy a 277a millió deficiten kivül még ezen és ezen költségek lesznek. Tehát a határköre felirt egy positiv számot és hozzá tett négy megjegyzést. Széli Kálmán t. képviselő ur azonban ezen négy megjegyzés helyett felirt még egy meg nem állapított positiv számot és közttünk a különbség csak ez. Erre mondja ő, hogy eljárásunkkal a határkövet kimozdítottuk. Ha azon munantiai törvény szigorú büntetést szab arra, a ki a határkövet kimozdította, vájjon mit mondjunk arról az utvezetőről, a ki hazafias indokokból elhomályosodott szemével észre nem véve a határkövet, elkiáltja magát, hogy ki van mozdítva a határkő és az ut nem biztos. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De lássuk, t. ház, a számokat. E tekintetben azonban egy rectificatióval tartozom a t. háznak és a t. képviselő urnák. Ez abban áll, hogy az egész vita folyamán Széli Kálmán képviselő ur kezdeményezésére, összehasonlítás történt az 1877. évi zárszámadások eredménye és az 1880. évre előirányzott mérleg köztt. A pénzügyi bizottság, t. ház, ezt még csak meg sem érintette, hanem azt mondotta, hogy javult a helyzet időlegesen és viszonylag a múlthoz képest, a mit lehet érteni 1878-ra és 1879-re, mikor a deficit a boszniai kiadásokkal együtt 53 és 42 millió frtot tett. De mert a vita alapját és a pénzügyi kérdés sarkpontját ez az összehasonlítás képezte, kötelességem ezzel foglalkozni. Es azért foglalkozom különösen ezzel, mert Széli Kálmán t. képviselő ur egyetlen kiadási tétel által állítja a mérleget annyira megromlottnak, hogy ebből a helyzet iránt csaknem —- nem egészen — desparatiót merít s másfelől abból meríti az indokot a bizalmatlansági szavazatra és a pénzügyi bizottságra vonatkozólag azon kemény ítéletére: hogy a közönségben téves benyomást akar felkelteni pénzügyi helyzetünk tekintetében. Előre bocsátok egy politikai reflexiót. T. ház! A mennyiben valaki elvileg egy politikai actióval egyet nem ért, akkor természetesen — és ha ez történetesen ez esetben Széli Kálmán, állításom ő rá absolute nem vonatkozik, —• de az tény, ha egy monarchia elhatározza magát egy actióra és ezen actió kezdeményezésére a szükséges eszközök folyóvá tétele megtörtént, akkor ez a monarchia, hogy ha az actió közepette sokkal nagyobb nehézségekre talál, mint előre lehetett számítani, sokkal nagyobb pénzügyi hátrányokat vesz észre, mint előre gondolhatta, nem mondhatja azt, hogy menjünk haza, mert lőnek, hanem azt kell mondania: — „jy suis, j'y resté". — Ebben az esetben pénzügyi tekintetben visszaesés, hátrányok keletkezhetnek, de még abból a szempontból is a monarchia nemzetközi állása s tekintélye sokkal nagyobb befolyással van még az ország hitelére is, mint a momentán helyzet-