Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

217. országos ülés márezins 5. 1880. 3Q3 intézményt behozza, a marhatenyésztés fejlesztését, a vízszabályozási erélyesebben kezébe veszi, ezt a t. gróf ignorálja, vagy legalább is programmnak nem tekinti. De azt már programmnak tekinti, ha vannak közgazdasági ötletei, mert hiszen egyébnek nem nevezhetem azt, hogy pl. a takarékpénztáraknál a tőke és a betét köztt bizonyos arányt kivan behozni, vagy hogy a talaj-javitási bankot említi fel, a melyre vonatkozó memorandumnak nyomdafestéke még meg sem száradott, vagy ha a hypothekáris adósságok átváltoztatására vonatkozó eszméjét adja elő; vagy ha Szilágyi Dezső képviselő ur azt kívánja, hogy a gazdasági egyletek és a kormány egymásra kölcsönös impulsust gyakoroljanak. Ezen töredékeszméket tekintik ők programmnak és ezen alapon követelik, hogy bizalmatlanságot szavazzunk a kormánynak és azokat a tényeket, melyek a nehéz viszonyok tekintetbe vételével folytonos fejlődés eszközeit képezik és nagymérvű működést képeznek, programmnak nem tekintik. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Legkevésbé vagyok illetékes közigazgatási kérdésekben nyilatkozni , azonban, minthogy a bizalmatlansági szavazatnak ez egyik motívuma, én mint laikus, az impressiót, melyet ez ügy a t. házban és nálam is előidézett s egyszersmind az okot, melynek folytán azt a bizalmatlansági szavazat indokául el nem fogadhatom, köteles vagyok röviden előadni. (Halljuk!) T. ház! Egy időben Budapest utezáin falragaszokjelentek meg. A falragaszokon ez volt: „ő." Másnap ismét megjelentek a falragaszok s már akkor az volt rajtok: „ő jön." Harmadik nap már az volt olvasható: „ő közeledik" s végre a negyedik nap: „ő már megjelent." Másnap tudtuk meg aztán, hogy megjelent az „Omnibus" czímű rósz lap, a mely, minthogy mindenkit ki akart elégíteni, csakhamar megbukott. {Derültség jobbfelÖl.) A t. ellenzék iránt érzett tiszteletemnek tartozom azon őszintességgel, hogy rám a t. ellenzék által követett procaedura éppeu ezt a benyomást tette. (Élénk derültség jobbfelöl.) Hogy állunk e tekintetben? Két része van a bizalmatlansági szavazatnak : egy negatív, a tények alapján s egy positiv, a programm-töredékek alapján. A tények alapján felhozzák a t. képviselő urak a bagatell-eljárast, a közigazgatási bizottságok fejlődését s más egyes intézkedéseket, azt mondván, hogy ezeknek létesítése és kezelése által, a kormány bebizonyította a kormányzásra képtelenségét. T. ház! A dolog érdeme felett nem vitatkozom, mint előadót, mindig csak a bizalmatlansági szavazat motívumai érdekelnek. S hogy állunk e tekintetben e párttal? Előállanak annak egyes szónokai és pl. Szilágyi Dezső képviselő ur azt mondja, hogy ő ugyan helyeselte azokat annak idejében, de most nagyon rosszal ütött ki; Gulner képviselő ur pedig, ki annak idejében a közigazgatási bizottságot alkotó törvénynek előadója volt, kijelenti, hogy jelenleg az ő ideiglenes meggyőződése az, hogy ez intézkedés helytelen. (Elénk derültség jobbfelöl.) Palszky t. képviselő ur megemlékezvén az ő régi beszédjéről, melyet 4 év előtt január 11-én mondott s gondolván, hogy más is beletekinthet abba, kijelenti, hogy ő akkor jónak tartotta e törvényt, de most ő is más meggyőződésre jutott. Akkor a következőket mondotta: „20 évi fejlődés után, hogy minő administrativ rendszerre lesz szükség, mely a 20 év múlva alakulandó nemzeti géniusnak leginkább megfelel, e felett ne vitatkozzunk. Meg vagyok győződve, hogy ha ma fogadtatnék el a tisztviselők kinevezésének elve, az a legnagyobb bajokat idézné elő." (Derültség a jobboldalon.) T. ház! A húszból csak négy év telt le, abból ugyan egy háborús esztendő volt, de 16-szorosan venni, azt hiszem, azt sem lehet. (Élénk derültség a jobboldalon.) Ebből én nem azt következtetem, hogy azon eszmék, miket felhozni méltóztattak, helytelenek, nem azt, hogy helytelenek azon programm-töredékek, melyeknek revelatióját csak apránként vesszük észre. Tegnap hozott fel Pulszky képviselő ur egy részletet, mely a ministerium kezelésére és szervezetére vonatkozik. Szilágyi képviselőtársam pedig elmondta általánosságban, hogy a közigazgatási bizottságok helyett collégiumokat kell tennünk, de hogy milyen hatáskörrel, milyen elemekkel, azt már elfelejtette kifejteni. Hallunk több ilyen részletet is, de én, —• eltekintve még azon roppant nagy egyetértéstől is, mely ezen eszme töredékekre nézve saját maguk közt létrejött. — azt, hogy helyes-e, vagy helytelen-e mindez, nem vitatom. Többet mondok, elismerem, hogy igen sok szép eszmét felvetettek, melyeknek vitatása nagyon fontos és igen szükséges, de hogy ezen eszmék olyan concrét alakot öltöttek volna, hogy parlamenti actiók alapját képezhessék és hogy bizalmatlansági szavazatnak alapul szolgáljanak és hogy erre kiválóan ők legyenek feljogosítva, azt éu el nem ismerhetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ha valaki egy törvénynek, egy intézménynek alapján a kormánynak bizalmi szavazatot ad, az nem lehet hivatva, hogy ugyanazon törvény, ugyanazon intézmény alapján a kormánynak bizalmatlanságot szavazzon, (letszés a jobboldalon.) Most átmegyek Széli t. képviselőtársam beszédére. Igen t. képviselőtársam azt mondja érdemes beszédében: „A pénzügyi bizottság a helyzetet nem a számokban, melyekhez szó nem fér, de a conclusiókban önmaga előtt is kedvezőbb színben állítja elő. E felfogást én viszo-