Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

U17. országos ülés itiárczius ő. ]S80. 297 szemben, hogy e házban, különösen utóbbi időkben, a gyanúsításnak nagyon is nagy talaja van és sokak politikai erkölcsei iránt már azért is kételyt támasztanak, mert politikai szerepi esőkben bizonyos hagyományos módot nem követnek ; és igy nekem már csak azért is el kellett volna határoznom magamat a felszólalásra, hogy ezzel bizonyságot tehessek, hogy daczára annak, hogy Eötvös Károly igen t. barátomnak itt e házban tett nyilatkozata szerint, én is a kormány diurnistája lettem, mégis szigorúan ragaszkodom azon zászlóhoz, melyre hazánk függetlensége és önállósága van irva és megnyugtathatom az én t. barátomnak az én vélt elvesztésem miatt aggódó hazafiúi lelkét, hogy éppen oly híve vagyok ma is azon zászlónak, (Helyeslés a szélső balfelöl) mint voltam akkor, midőn ő hazafiúi kötelességének tartotta azt megtámadni és éppen oly híve leszek akkor, ha netalán ő ismét hazafiúi kötelességének tartaná ezen zászlót megtámadni, mit azonban én róla fel nem teszek. (Élénk helyeslés a szélső bal/elől.) De még ezen okból sem szólaltam volna fel, mert azt hiszem, hogy rövid politikai életem elég tanúbizonysága annak, hogy engem nem a sértett hiúság, nem a szereplési vágy, hanem a hazafiúi meggyőződés vezet minden tettemben. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Felszólalásomnak kettős indoka van. Az egyik az, hogy nem hagyhatom szó nélkül, hogy az ezen oldalon ülők közül is többen a kormány elleni és megengedem, jogosult, vagy helyes vádjaik tetszetősebb indokolhatása czéljából, az előző kormányok dicséretéből és hibáik legyezgetéséből merítik érveiket. (Halljuk! Halljuk!) A második indok az, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársam előterjesztett programmjára némely megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt azonban ezt tenném, nem hallgathatok el egynémely észrevételt Pulszky Ágost t. képviselőtársam tegnapi felszólalására vonatkozólag. Pulszky t. képviselő ur megtámadta tegnap a kormányt, vagy helyesebben Tisza Kálmánt. Nékem, t. ház, nem hivatásom Tisza Kálmánt védelmezni, azonban egy dologban, fájdalom, védelmére kell kelnem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis megtámadta őt azért, mert kormányzásának egész irányával és minden eljárásával veszélyezteti a dualismust. Fájdalom, de a t. képviselő urnák vádja nem igaz, mert a mióta Tisza Kálmán ministerelnök ur elveit, mint ő monda, egyidőre letette, nagyon is híve a dualismusnak. (ügy van! a szélső baloldalon.) De ha ezen vádja való volna és ha ő a dualismust, minthogy saját állítása szerint, elveit csak egy időre tette le, csakugyan megváltoztatná, akkor szerintem önkénytelenül bár, de mégis hazájának szolgálatot tenne és ha ez csakugyan igy volna, inkább eltűrném őt, habár nem örömKÉPVH. NAPLÓ. 1879 — 81. X. KÖTET. mel, a ministeri széken, mint a t. képviselő ur elvbarátjait, kik nem csak, hogy a dualismusnak hívei, hanem az összmonarchia megvalósítására törekszenek. Felszólalásából legalább azt következtethetem, mert tegnapi beszédében Ausztriát következetesen a birodalom egyik felének, Magyarországot pedig a birodalom másik felének nevezte; már pedig az 1867-iki kiegyezés szerint is, Magyarország egy birodalomnak sem lett fele, vagy kiegészítő része. Áttérek most felszólalásom első indokára. A kormány ellen bizalmatlanságot indokolni a legkönnyebb feladatok közé tartozik. Mert tagadhatatlan igaz az, hogy annyi hibát követett el cselekvényei és mulasztásai által a nemzet ellenében, hogy méltán elveszthette már azok bizalmát is, kik vele különben egy közjogi alapon állanak. A kormány által elkövetett hibák azonban bármily nagyok és számosak legyenek is, azok az én bizalmatlanságomat egyáltalában nem fokozták, nem pedig azért, mert bennem a bizalmatlanság már akkor elérte főfokát, midőn a jelenlegi kormány az 1867. kiegyezés alapján helyét elfoglalta. Erős meggyőződésem az, hogy ezen az alapon Magyarország bajai, sérelmei orvosolhatlanok, bármily jóakarat, nemes törekvés vezesse is a kormány egyes tagjait. Ezen meggyőződésemben leginkább megerősített engem t. ház, a ministerelnök urnák a bankkérdés szomorú megoldása alkalmával mondott azon rövid, de nagyon nagy horderejű kijelentése, midőn ő t. i. azt mondta, hogy ő Felsége aggályait eloszlatni nem volt képes. Ezen jelentés igazolja azt, t. ház, hogy minden kérdésben, a mely hazánkat közelebbről érinti, minden úgynevezett életkérdésben nem a nemzet óhajtása, nem a kormány férfiak akarata, óhaja, hanem egészen más érdek, más akarat az, a mi előtt fájdalom, minden más érdeknek meg kell hajolnia. Nem akarom én ezzel, t. ház, a kormányt védeni, hanem igenis állítom, hogy a nemzet elleni sérelmekért a felelősség inkább azokat illeti, a kik 1867-ben a nemzet önrendelkezési jogát eljátszották, mint azokat, kik midőn a kormányra vállalkoznak, már egy kényszerhelyzettel állottak szemben. Van elegendő ok arra, t. ház, hogy a jelenlegi kormány elleni bizalmatlanságot saját cselekedeteiből indokoljuk s épp azért nem helyes és különösen nem helyes ezen párt részéről, a melynek tagjai közé magam is szerencsés vagyok tartozni, a múlt kormányok legyezgetéseiből az érveket meríteni, mert ha elég bűne van is a jelenlegi kormánynak a nemzet ellen, sokkal több bűne van azoknak, kik a nemzetet képtelenné tették érdekei megóvására. Ha csak a személyes ellenszenvből eredt támadás vádját nem akarjuk igazoltnak mondatni, akkor t. ház, még azon esetben sem szabad az 1867. kiegyezés alkotóit 38