Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

216. országos ülés márczins i. 1880. 293 Mondom tehát ezen eredmény egyike azoknak, a miket már eddigelé is elértünk és én csodálatosnak tartom, hogy a ministerelnök ur velünk e tekintetben ismételve gúnyolódott s azt monda, hiába vitatjuk mi ezen kérdést, hiába fejtünk ki theoriákat, a kinevezési és választási rendszer mellett, egyik rendszer híveinek sincs oka a mi javaslatainktól félni, mert azok csak igeu hosszú idő múlva fognak végrehajtatni, ha ezen feltételeket kötjük hozzájuk. Csodálkozom — mondom, — hogy a ministerelnök ur gúnyolódott, különösen azok után, a miket a ministerelnök ur Hoffmann Pál képviselő társamnak adott válaszában felsorolt, azt mondván, hogy maga is elismeri azt, hogy az administratió kérdése olyan, hogy ha ahhoz hozzá nyulunk, annak eredményét az utolsó kunyhóban is meg fogják érezni. Ugyan, hogy képzelheti a ministerelnök ur, hogy oly intézkedések, melyek hatása az utolsó kunyhóban is érezhető, egy parlamenti beszédben, vagy egy ülésszak alatt megoldható lenne? Ha e mellett a ministerelnök ur feleslegesnek tartja ezúttal ezen vélemények részletesebb kritikájába bocsátkozni, azért, mert axok csak hosszabb idő múlva fognak megoldatni, ez által indirecte e megoldás késleltetéséhez ő is hozzájárul, mint első és főtényezo, a ki egyáltalában tartózkodik attól, hogy az ország közvéleménye az e tekintetben részéről is megvárható felvilágosítást megkapja. T. ház! Ha nem is tagadom, hogy azon felszólalások köztt, melyek e padokról történtek, egy véleménykülönbség merül fel a kérdés megoldásának egyik mozzanatára, a kinevezés vagy választásra vonatkozólag, minthogy Grulner képviselő ur azon véleménytől, melyet Szilágyi képvisetőtársam kifejtett és én is teljesen osztok — eltérő megoldást hozott javaslatba, úgy constatálom egyszersmind, hogy ez egy kérdés kivételével, mindazon többi kérdésekre vonatkozólag, melyek legalább is ugyanazon fontosságúak s melyeknek megoldása múlhatatlanul előzetes kell hogy legyen, felszólalásaink köztt a legteljesebb egyetértés uralkodik. Constatálom, hogy mindazon intézkedések életbeléptetésére vonatkozólag, melyeket mi ezen végleges megkoronázó intézkedés előzményeiül kívánunk tekintetni, lehetséges lesz a ház ezen oldalán ülőknek együtt haladni. Nem kételkedem abban sem, hogy mikor ezen végső stádiumhoz elérkeztünk, egyáltalában nem lesz ok arra, hogy egymástól eltérjünk. Nem kívánok tehát polemizálni az élethossziglani választás ellen s nem kételkedem, hogy újra és újra elő fog kerülni ezen kérdés a t. házban s lesz alkalmunk e tekintetben nézeteinket kicserélni, De egyszersmind meg vagyok győződve arról is, hogy bármik legyenek az átmeneti stádiumok, végeredményük csak egy lehet, a tisztviselők kinevezése. Ez nem reactionarius szempontból, mint a túloldalról méltóztatnak gondolni, nem conservativ szempontból kívánatos, hanem kívánatos éppen az intézmények szabadelvű kifejtésének szempontjából, kívánatos azért, mert ha azt — a mi múlhatatlanul úgy is bekövetkezik, — mint a teendők egyik pontját fogadjuk el, ennek fejében igen számos és jelentékeny concessiót követelhetünk és nyerhetünk mindig, mig ha a körülmények kényszere erőszakolja ezt ki tőlünk, félek, hogy a kényszer be fog következni a nélkül, hogy azon előzetes rendszabályokat, melyektől ennek elfogadását feltételezni szükségesnek tartjuk, életbe léptetnők. Ezen előzetes rendszabályok és a t. barátom által előadottakkal kapcsolatban, kettőt kell kiemelnem, melyekről tudva van, hogy azok azon terv kiegészítő alkatrészét képezik, mert mindazon megbeszélésekben, melyek e kérdés körül történtek, szóba hozattak. Ezeket t. barátom csak azért nem említette fel, mert előadását azon alkalommal úgy sem kívánta hosszabbra terjeszteni, mint a hogy a ház idejére való tekintetből kívánni lehetett. Ezen két mozzanat egyike az igazgatás felső, másika az igazgatás alsó körét illeti. Az igazgatás felső körét illetőleg a decentralisátióval, inelyíyel a ministerium teendőinek egy részét már a megyék körébe kívánja utalni, egyszersmind múlhatatlanul szükségessé válik a ministeriumok organisatiójának is némi módosítása, egyrészt azon értelemben, hogy az administrativ traditiók folytatását biztosítja az administrativ államtitkárok rendszerének elfogadásával és a mellett, vagy ezt pótlólag, másrészt hogy a minisíeriumbau elintézendő teendők csoportosítását és helyes felelősség mellett való elintézését, biztosabbá tegye a ministeri tanácsosi rendszernek az osztályfőnöki rendszerrel való helyettesítése mellett. A második a közigazgatás legalsóbb körét illeti. Gróf Bethlen t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában a községek ügyét — igaz — leginkább csak az általuk viselendő terhek szempontjából említette fel. Kétségtelen, hogy a községek szervezésének kérdése, a legszorosabb kapcsolatában áll az administratió egész szervezetének kérdésével, mert kétségtelen, hogy administratiónk jelenlegi állapotának azokon kívül, a miket G-ulner képviselő ur a tegnapi napon ecsetelt és a miknek ismétlésébe bocsátkozni nem kívánok, egyik főbaja éppen községeink szervezetében rejlik; hogy községeinkben jelenleg elegendő erő nincs azou teendők ellátására, a melyek azokra bízatnak és