Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

276 216, országos ülés márczius 4. 1SS0az akkor életre kelt közélet, bizonyos nyugtalanító pezsgésben adott kifejezést, ámbár ez sohasem aggodalmas, de megengedem, hogy a kik a modern cultura jelszavaival élnek, ezt talán aggodalmasnak tartanák; banem ennek megvolt oka azon eredményben, melyet rajzoltam. E tizenkét évi gyakorlatból merítettek már azou képviselő urak, kik a pezsgő életnek ezen tüneteitől oly nagyon irtóznak, maguknak meggyőződést arról, hogy Magyarországon a választások nem fognak egyebek lenni, mi üt kortestanyák? És meg kell jegyeznem még erre egy dolgot. Ha Magyarországon a választások, nemcsak a tiszti választások, hanem a képviselői választások is kortestanyát nyitnak, engedjék meg a t. képviselő urak, de ennek oka sohasem a nép, hanem oka ennek mindig az intelligentia. [Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A baj oka felülről származik. Ha tehát orvoslás kell, az orvoslást is felülről kell kezdeni; felül vannak az erkölcsök megmételyezve, a melyek azután lefelé leviszik a mételyt és megrontják a nép erkölcsét. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) En azon meggyőződésben vagyok, hogy lassanként el fog jönni az idő, a midőn az erkölcsök tisztubii fognak és többé a választások irányában oly aggodalmakra, a melyekre a modern cultura férfiai mutatnak, ok nem lesz. Áttérek most t. ház, azon reformjavaslat rövid áttekintésérc, a melyet Szilágyi Dezső t. képviselőtársam a háznak bemutatott. (Halljuk!) Én, körülbelül a következő pontokba foglalhatom össze azt, a mit a t. képviselő ur kifejtett. Először a kormányzottaknak lehető legtöbb befolyást akar engedni, ugy az önkormányzás, mint a fegyelmi ügyek terén és egyszersmind bizonyos ügyek elhatározására is. Hát engedelmet kérek a t. indítványozó úrtól, ezzel újat nem mondott. Hisz ez megvan törvénykönyvünkben. Hát nincs engedve a kormányzottaknak befolyás ugy az önkormányzás, mint a fegyelmi ügy terén ? Ez ma is megvan; de hogy mi a hibája, majd rájövök később. Azt mondja másodszor a t. képviselő ur: a hivatalnokok állandósítása, az állam legtöbb befolyása a hivatalnokok kínevezésére és ehhez a qualificatiot is köti. Erre a pontra nézve már terjedelmesebben szólván és kifejtvén nézeteimet, azt hiszem, felesleges a bővebb discussio. De a qualificatio kérdéséhez kell még szólanom. Ezen qualificationalis kérdés, a t. indítványozó ur reformjavaslatában egészen homályban dereng, csak oda van vetve: qualificatio. Kívánatos lett volna, hogy miként véli e qualificatiot érvényesíteni. Én részemről a qaalificatiónak biztosítékát nem ott látom, hogy hány iskolát végzett, elvégezte-e a jogi ismereteket mind. A közigazgatás nincs codificálva, azt codificálni nem lehet. (Egy hang: Lesz!) codificálva lesz! Hát egy pár század múlva talán beszélhetünk róla, de ma még nem. En a qualificátiónak biztosítékát a választásban látom, mert azt gondolom, hogy midőn egy választó közönség összejön tisztviselőit megválasztani, nem csak azért jön össze, hogy tán a szép szemeket vizsgálja, hogy egyik- „ nek a haja barna, a másiknak szőke, hanem azért jön össze, hogy megvizsgálja azon egyéneket, kiket saját tisztviselőinek megválasztani óhajt, megvizsgálja, vájjon birnak-e azok kellő becsületességgel és képességgel azon hivatal betöltésére. Legalább ez okszerű czélja és alapja minden választásnak. Azoknak, a kik azt mondják, hogy a választó közönség félrevezettetik, megengedem, hogy megtörténhetik, de azt mondom, próbálják meg hát otthon, például saját városukban, emeljenek fel saját tekintélyökkel egy embert p. o. városuk polgármesterévé, a kiről tudják és a közönség is tudja, hogy nincsen qualificálva. Majd meglátják, hogy a választóközönség mikép fog hátat fordítani, bölcs tanácsaikra. Most két éve annak, hogy Magyarországon általános tisztújítás volt, legközelebb folyt le itt a fővárosban a tisztújítás, azok, a kik a választásba semmi garantiát nem helyeznek, megnézhetik az eredményt; nem tudom, hogy hányan vaunak, a kik nincsenek megelégedve p. o. a budapesti választásokkal, pedig sem polgármesterre, sem a tanácsosokra nézve qualificatio kitűzve nem volt. De nézzék meg az egész országot, mindenki ismeri egyik, vagy másik megyében a választás történetét, tegj^enek róla bizonyságot, vájjon qualificatio tekintetében a megyében emeltctnek-e súlyosabb panaszok a választás ellen. És azt kérdem, hogy 1870-ben, midőn a törvénykezési kinevezések létre jöttek, vájjon mi alapon történt a kinevezés? Mind, vagy legalább legnagyobb részben azon férfiak neveztettek ki a törvényszékekhez, kik a múlt időben a megyei törvényhatóságok, a megyei törvényszékek élére választattak. Ez tehát azt mutatja, hogy 1867-ben minden qualificatio kizárása nélkül, a választók józan esze el tudta határozni, hog}

r kiket válaszszon tisztviselőivé, biráivá. És ha ez így van, akkor azt kérdem, honnan merítenek önök argumentumot az ellenkezőre. Álljanak elő; mi szembe nézünk ezen argumentumokkal, rendelkezésökre állunk a sajtó terén is. Vessék fel önök a magyarországi választások eredményének kérdését, tegyenek összehasonlítást a választott és kinevezett tisztviselők között. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Készen állunk rá. Nem tartozik ide a ház elé apró minutiákba bocsátkozni, de álljanak elé és mutassák meg, hogy Magyarországban a választott tisztviselők kara akár qualificationalis tekintetben, akár erkölcsi tekin-