Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

210. orsüégos ülés niárczius 4. 1880. 277 tétben alantabb áll-e a kinevezett hivatalnokoknál? Mi készek vagyunk annak kimutatására, hogy a kinevezett tisztviselők hivatalnoki kara, ma alantabb fokon áll a választott tisztviselők karánál, {ügy van! a székä balon.) Hanem a miben megegyezünk a tisztelt indítványozóval, azt igen rövid sorokban kifejezhetem. Megegyezünk abban, hogy a mai institutió és törvények szerint, a közigazgatás minden ágában, centralizálva van a ministerium kezében. Megegyezünk abban, hogy ma a fegyelmi intézmény végeredményében centralizálva vau a ministerium kezében. Megegyezünk abban, hogy maga a vitás ügy vég-eldöntése, centralizálva van a ministerium kezében; és ez a hiba. És ha a t képviselő urak egyöntetű működésre óhajtottak volna jutni, itt kellett volna a dolgot kezdeni és nem oly institutió tervezésével, melyet mi úgy alkotmányunk, mint önkormányzatunk biztosítékául tartunk. E pont az, melynél az intézkedés szüksége fennforog. Mert a visszaélések tömegéből azon intézmények helytelenségét lehet kimutatni, melyek 1869 óta az önkormányzat ellen fölmerültek s az önkormányzatot sértették meg. Vissza kell tehát terelni a hibás javaslatot azon irányban, mint az önkormányzat érdeke kívánja, mert ez lesz biztosítéka a szabadságnak és rendnek, mint ezt az általam felhozott nagy tudós Lieber bizonyítja. És e tekintetben megengedik a t. képviselő urak, hogy miután az ezen oldalon és ezen padokban ülő képviselők, a múltban is oly előrelátólag mondták el aggodalmaikat s jelölték meg a hibákat, megengedik, hogy Önöket arra kérjem: gondolják meg jól azon aggodalmakat és okokat, melyek felhozattak, nehogy most, bármi körülmények beálltával, javaslatuk ugy, mint van, érvényre emelkedjék, mert három-négy év múlva ismét oda jutnánk, hová jutottunk 1876-ban a közigazgatás tekintetében tett intézkedésekkel. Mert bár mint állítsa is a t. képviselő ur, hogy ez nem központosítás, de az érvek súlya, az érvek ereje ki fogja mutatni azt, hogy ez ceniralisatió; és a tapasztalás a nemzet kárára s közjavának megrontására fogja majd igazolni épp oly bánatára önöknek, mint a mily bánattal most jelentették ki az 1876-ki közigazgatási törvény feletti kárhoztatásokat. A reformjavaslatot tevő képviselő ur, egy új eszmét pendített meg javaslatában s ez a közigazgatási bíráskodás eszméje. Mint említettem, megegyezünk abban, i.ogy a vitás kérdések a ministeriumban vannak összpontosítva és hogy ez jóra nem vezet. De az a kérdés: feltétlenül szükséges-e, hogy e bajon segítve legyen, azon intézmény, a melyet terveznek és hogy minden megyében, vagy mint Szilágyi képviselő ur jelezte, minden járásban egy közigazgatási bírói apparátus, vagy collegium szerveztessék ? Megjegyzem azonban, hogy ez utóbbi nem is a t. képviselő ur eszméje, hanem hogy ezt dr. Pan bécsi ügyvéd ajánlgatta az utóbbi időben, a „Pester Lloyd"-ban Magyarországnak. Erre nézve nekem azon észrevételem van, hogy a bajon segítendő, vissza kell térnünk azon útmutatásra, melyet az önkormányzat még e téren is kijelöl. Szerencsétlen gondolata volt az 1869—70-iki törvényhozásnak az, hogy Magyarországon a közigazgatásnak merev elválasztását létrehozta a bíráskodástól. Angliában, ahol az önkormányzat teljes erejében virágzik, ez nincsen így. Magyarországon sem volt igy a régi municipális alkotmány szerint, de bizonyos eentralisticus irány Magyarországon felszínre kerülvén, az első csapást az önkormányzatra mérték azzal, hogy a merev elválasztást keresztülvitték. {ÍJgy van ! a szélső balfelől.) E tekintetben utalok Angliára és azon nagynevű tudósra, a ki ennek legnagyobb tanulmányozója : Gneistra, ki Anglia alkotmányára a következő megjegyzést tette: „A törvénykezés ily közvetítő helyzetében, magában foglalja egyfelől a rendes polgári és büntető bíráskodást, másfelől az igazgatási joghatóságot, a mely az államfejlődésnek czéljaira nézve a legfontosabb részét képezi". Továbbá: „Az ekként elhatárolt igazgatási joghatóság, a rendes polgári és fenyítő törvényszéki szervezettel összefüggő egészet képez, a mely által az államhatalmak gyakorlása szilárd határokhoz és szigorú mértékhez van kötve", mig nálunk az ellenkező történik a merev szétválasztás által, merev határok vonattak, melyek a törvénykezést a közigazgatástól elválasztják s közigazgatási joghatóságunk ezen egyesítését, ugy, a mint volt a magyar muíiicipalis önkormányzatban, majdnem lehetetlenné teszi. Ha tehát ez irányban ezélszerű intézkedés foroghat fenn, ne feledjék azt, hogy az lesz a közigazgatásnak nagy férfia Magyarországon, ki meg fogja találni a módot arra, hogy a közigazgatás és törvénykezésnek egymásra ható Összműködését újabban megalkossa, mely létrehozza a közigazgatási joghatóságnak azon elemeit s azon fórumait is, melyek azután ki fogják zárni az általunk és önök által tervezett közigazgatási bíróság költséges és felesleges apparátusának szükségét. Mert hasztalan mondja Gulner képviselő ur Németh Albert képviselőtársamnak, hogy talán gúnynyal akart élni, midőn 6—7 száz közigazgatási biró kinevezéséről beszélt. Az a javaslat, melyet a t. képviselő ur is pártol, valóban oda vezet és arra szükség nincs, mert a magyar megyei önkormányzatnak megvannak azon alapeszméi, melyeknek helyes alkalmazása és helyes létrehozatala mellett, ezen újon tervezett intézkedés szüksége fenn nem forog. Éppen hibája a jelen törvényhozási intézkedéseknek is