Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-215
270 215 * orsírág** *l« s márczins 8. 1880. elég bátorsága arra is, hogy ne vádolja és ne okolja azokat, kik e betegség elhárítására és a nemzettől való eltávolítására minden erejüket felhasználták és e betegség kifejlődését meggátolni akarták, hanem legyen neki bátorsága és ereje vádolni, ha vád- és felelőssé tenni, ha felelősség, azon kormányt, mely öt évvel ezelőtt tett Ígéretével, a legnevezetesebb kérdésekben a nemzetnek nem állott helyt. Én azt hiszem, hogy ez nagy baj, nagyobb baj talán a költségvetésben mutatkozó deficitnél is. Anyagi, pénzügyi miseriákat kellő óvszerek alkalmazása mellett, hoszszú idő alatt talán kihever egy nemzet, de hitén, bizalmán, politikai életképességén és a kibontakozás lehetőségén ejtett csorbákat és sebeket, megsínli a nemzet hosszú időkön át és ha behegednek is a sebek, meg fognak látszani legalább egy nemzedék életkorán keresztül. És mert azt hiszem és azon meggyőződésben vagyok, hogy a mely kormány a nemzet ezen betegségét eljárásával előidézte, azon kormány e betegségből a nemzetet kigyógyítani nem is fogja, én a bizalmatlanságra vonatkozó határozatot, melyet gróf Apponyi t. képviselőtársam benyújtott, elfogadom. {Hosszan tartó élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülés elején bejelentett két interpellatió fog megtétetui. (Ralijuk! Halljuk!) Az interpeüatiók megtörténte után, ha az idő engedi, még az igazságügvininister ur fog válaszolni Madarász József interpellatiójára. Gombár Tivadar: T. képviselőház! Újabb időben sok budapesti adózó, adója kifizetése alkalmával azzal lépetik meg, hogy adókönyvébeu az adóhivatal, bírság czíme alatt két-három-öt, sőt 40 forintot is előir. A meglepett adófizető, ezen egy szóból álló előírásból természetesen nem tudhatja meg azt sem, váljon kicsoda veti e bírságot s miért kellessék e bírságot fizetni. 0 tehát kénytelen sok idővesztegetéssel tudakozásokat és kutatásokat eszközölni, mig végre azon hivatalos felvilágosítást kapja, hogy ezen előírást a királyi adófelügyelő eszközöltette, hogy e bírságot a királyi adófelügyelő vetette ki és pedig azért, mert az illető adózó házbér-vallomását 1879. szeptember 15-ig be nem adta. Ez volt nevezetesen azon határidő, a melyet a pénztigyminister ur a vallomások beadására kitűzött. Ha már a királyi adófelügyelőnek azon eljárását nem helyeselhetem, mely szerint ő bírságot kiszab, a nélkül, hogy az illető adózót meghallgatná, mert minden bűnöst elitéltetése előtt ki kell hallgatni és neki a netáni alapos védelemre az alkalmat megadni, ugy nem helyeselhetem másrészt az adófelügyelőnek azon eljárását sem, mely szerint ő az általa tetszés szerint kivetett bírságot, még mielőtt az jogerőre emelkedett volna, már is az adókönyvbe beíratja és ez által identificálja és összezavarja a bírságot, a már esedékessé vált adóval és tévútra hozza a jóhiszemű adófizetőt, a ki jó hitben kifizeti adója meüetí: e birságot is, mely reá talán tévedésből, alaptalanul, jogtalanul kivettetett. Ezen szabálytalanság miatt, t. ház, még nem szólaltam volna fel, mert hisz ezek annyira általánosak és mindennapiak, hogy azoknak egy egyszerű interpellatióval véget vetni nem lehet; de felszólaltam, t. ház, azért, mert a budapesti királyi adófelügyelő már az idén, hivatalos adataim szerint 410 fővárosi adózót bírságolt meg, a törvény tiszta rendeletének egyenes megszegésével; vagyis a királyi adófelügyelő az 1876: XV. t. ez. 15. §-át határozottan megszegte. Ezen szakasz, nevezetesen így szól : „A bevallások a pénzügyminister által kitűzött határidőben nyújtandók be. Azok, kik a bevallásokat a pénzügyminister által kitűzött határidőben be nem adják, bevallásaik beadására nyolez napi határidő kitűzése mellett oly megjegyzéssel hivatnak fel, hogy ezen újabb határidő meg nem tartása esetén, adójuk hivatalból fog megállapittatni." Ezen törvény szerint tehát a bevallás elmulasztásának semmiféle más következése nem lehet, mint az, hogy az illető adózó adója, hivatalból megállapíttatik, ezen törvény birságról nem szól, ezen törvény birságot meg nem határoz, ezen törvény a kir. adófelügyelőt bírság kivetésére és behajtására fel nem jogosítja. És ha netalán e törvények ekként! magyarázásában kételkedni méltóztatnának, hivatkozom a képviselőház naplójára és pedig azon naplóra, a mely azon tárgyalásról szól, a mikor ezen szakasz e házban megalkottatott. Ez történt 1876. február 17-én és itt meg kell jegyeznem, hogy eredetileg a törvényjavaslat szövegében a pénzbírság bennfoglaltatott. Azonban a háznak minden szónoka felszólalt ezen pénzbírság ellen és annak törlését indítványozta. Első sorban tette ezt Prileszky Tádé képviselő ur a következő szavakkal: „Én az előttem szólott t. képviselő' ur módosítványát egyáltalában nem fogadom el, még pedig azon okból nem, mert egyáltalában semminemű pénzbírságot nem akarok elfogadni. . . Elismerem, t. ház, hogy az államnak minden módot, minden eszközt meg kell adni arra, hogy a törvényesen kirótt adókat beszedhesse; e nélkül háztartásunk rendbe jönni soha sem fog, ez az első' lépés arra és én teljes készséggel szavazom meg azt; de csak azon határig megyek, a hol zaklatás nem történik. . . Én azt láttam, hogy az államnak jogai teljesen meg vannak óva, ha a nénzbirságolást ki is hagyjuk." Es ekkor, az akkori pénzügyminister Széli Kálmán ezeket mondta: „Szívesen hozzájárulok elvben azon indítványhoz, melyet Prileszky képviselő ur tett."
