Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

215. országos aiés márcziss 3. 1880. Q7 f Horváth Lajos képviselő ur pedig a minister ezen mondata kapcsában, azon módosítást tette, mely azután törvényerőre is emeltetett, és ekként hangzik: „azok, a kik bevallásaikat a pénzügyminister által kitűzött határidőben be nem adják: a bevallás beadására újabb 8 napi határidő kitűzése mellett oly megjegyzéssel hivatnak fel, hogy ezen újabb határidő meg nem tartása esetén adójuk hivatalból fog megállapittatni." A pénzügyminister erre a módosításra azt válaszolta: „En, mint az imént szerencsém volt megjegyezni, elvileg elfogadom azt, hogy a^ pénzbírság esete mellőztessék." Ezen módosítvány elfogadtatott és törvénynyé vált. A törvényhozó testület ezen napló szerint, akkor iutentióját, szándékát annyira tisztán kimondotta, hogy ezen törvény magyarázatára már több szó felesleges. És mit látunk ennek ellenében? Azt, hogy a kir. adófelügyelő, mintha e törvény világot sem látott volna, a háztulajdonosokra a bírságot kirójja és e birságok annyival sujtóbbak és igazságtalanabbak, minél bizonyosabb az, hogy éppen az oly háztulajdonosokat illeti, a kiknek szándékukban sincs a vallomás be nem adása által valamit eltitkolni, vagy az államot megkárosítani, a minthogy az nem is történhetik, mert, ha valaki vallomást nem tesz, hivatalból felveszik a jövedelmet és az adó, az utolsó fillérig behajtatik. De sajnos, hogy e birságok éppen azokat találják, kik a kázbérvallomási iveket azon okból nem töltik ki, mert nem képesek kitölteni; oly szerencsétlenek, hogy fiatal korukban irni és olvasni nem tanultak és irni és olvasni nem tudnak. Sajnos, de ki kell mondanom, ez áll a gellérthegyi, az ó-budai és újlaki háztulajdonosokról és éppen ezek azok, kik az utolsó években ugy elemi csapások, mint az ó-budai takarékpénztár, az ó-budai népbank és a kereskedelmi bank megbukása következtében koldusbotra jutottak, a kik még azon házat is, a melyet valóságban inkább kunyhónak lehetne nevezni, — az adóvégrehajtások ellenében alig buják fenntartani. Ha most az ilyen háztulajdonosok, kik önhibájukon kivül tönkre jutottak, kik a törvényes adók által is eléggé terhelve vannak, most még a törvénytelen birsággal is zaklattatnak: ugyan kérem, mit várhatunk akkor? Érezvén tehát ezen eljárás igazságtalanságát és azon meggyőződésben lévén, hogy a t. pénzügyminister ur erélye a bajon rögtön segíthet és segítni fog, a következő interpellatiót intézem hozzá : (Olvassa.) „Interpellatió a pénzügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. pénzügyminister urnák arról, hogy a budapesti kir. adófelügyelő azon fővárosi adózókat, kik 1880. évi házbérvallomásaikat 1879. évi szeptember 15-ig be nem adták, pénzbirsággal sújtja? 2. Szándékozik-e a t. pénzügyminister ur ezen, az 1876. évi XV. t.-cz. 15. §-ba ütköző eljárást megszüntetni?" Elnök: Ki fog adatni a pénzügyminister urnák. Urányi Imre: Máramaros megye legkeletibb része határos Galicziának Delyatin kerületével. Ezen két terület lakosai köztt igen élénk kereskedelmi viszony van kifejlődve. Ott történt, hogy a cs. kir. járásbiró olyan egyéniség, ki sem a törvényeket, sem a magyarországi bíróság ítéleteit nem veszi tekintetbe, a mennyiben ez utóbbiak végrehajtását nemcsak megtagadja, hanem Magyarországnak törvényhozó testületét, törvényeit és biráit a legilletlenebb kifejezésekkel illette. A múlt évben folyamodtam az igazságügyminister úrhoz és egész nyíltan beismerem, hogy szíves volt ennek következtében a szükséges vizsgálatot elrendelni. E vizsgálatot a rahói járásbíróság megejtette és kiderült, hogy az illető cs. kir. járásbiró csakugyan illetlen kifejezéseket használt a magyar bíróságok és a magyar törvények iránt, hogy a hozzá benyújtott magyar bírósági illetékeket széttépte és azt végrehajtásilag foganatosítani nem akarta, sőt hogy a magyar polgárokat uj tárgyalások megtartására beidézte és kényszerítette őket követeléseik elengedésére. A vizsgálat eredménye felterjesztetett az osztrák császári kir. igazságügyministerhez. Ez a vizsgálatot elrendelvén, az illető lembergi kerületi hatóság által foganatosíttatott. Nagyon természetes, hogy az a vizsgálat egészen más mederben folyt és még tán az is meglehet, hogy nem vette oly szigorúan, mint a hogy kellett volua. azonban annak daczára is kitűnt, hogy az illető járásbiróság irattára oly rendetlen volt, hogy nem lehetett constatálni, hogy igaz-e az, hogy a magyar bírósági Ítéleteket nem hajtja végre, vagy sem, mert azon bizonyítékokat, a melyek ezt kiderítették volna, eltette láb alul. Világos tehát, hogy az illető cs. kir. járásbiró a viszonosságot, melyet megtartani tartozik, mert nálunk az osztrák bíróságok Ítéletei végrehajtatnak, megtagadván, ez által megsértette a fennálló törvényeket. Nem tudom, hogy az igazságügyminister urminő lépéseket tett, hogy a törvényeknek és a szokásnak ezen megsértése megtoroltassék, minél fogva a következő interpellatiót vagyok bátor a t. igazságügyminister úrhoz intézni: „Tekintve azt, miszerint a rahói magy. kir. járásbíróság által megejtett hivatalos vizsgálatból és annak jelentéséből, minden kétséget kizárólag kiderül az, hogy a delyatini cs. kir. járásbiró, egyrészről a magyar bíróságok Ítéleteit végre-