Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

ggg 215. országos üli szerint a fegyelmi ügyek végelintézését, vagyis a tisztviselők sorsát a kormány kezéből ki akarja venni, nem olyan reform-e ez, t. ház, melynek értelmében garantiát keresünk arra nézve, hogy a tisztviselő ne legyen felülről függő ? És itt értem, t. ház, oda, hol arról kell nyilatkoznom, hogy a tisztviselő nem lehet független a koronkinti választások rendszere mellett, de nem lehet független felülrül sem. Hiszen ez máskép nem is lehet, különösen nem lehet egy ilyen polyglott centrifugális elemekkel megrakott országban, mint Magyarország, minthogy a végrehajtó hatalomnak túlsúlyt biztosító befolyás adassék a tisztviselői helyek betöltésénél mondjuk, a candidatiónál. Ha a kormány, vagy a főispán, •— a mi mindegy, mert a főispán a végrehajtó hatalom expositurája — candidál, akkor, midőn az illető látja, hogy a jövő választásoknál alkalmazásának sorsa a legfőbb hatóság, a ministernek kezében van concentrálva, akkor nem ember feletti dolgot követelünk-e azon tisztviselőtől, ha kívánjuk, hogy független legyen fölülről? Kell és lehet találni garantiát hogy ügy a kormánytól, mint környezetétől alulról is kellő mértékben független legyen a tisztviselő. És a mig ezt meg nem találja a magyar törvényhozás, a mig ezt be nem hozza a közigazgatás reorganisatiójába, addig azt állítom, hogy oly tisztviselőt, kit a kormány akkor, mikor akarja, pártczéljaira felhasználni ne birjon és oly tisztviselőt, a kit egyes befolyásos egyén, egyes megyei clique, saját párt és egyéni ezéljaira felhasználni ne bírjon, oly tisztviselőt képzelni alig tudok. (Helyeslés halfelöl.) Kell és lehet találni garantiát és ha nem tetszenek »zon garantiák, melyeket Szilágyi Dezső t. barátom mondott, tessék jobbakat oda állítani, de annak szükségét ne méltóztassék kétségbe vonni, hogy ezen garantiákat fel kell állítani azon nag}

T elv valósítására, miszerint helyes és kellő mértékben igyekezzünk a tisztviselőt úgy a végrehajtó hatalomtól, mint környezetétől, felülről, mint alulról függetlenné tenni. (Helyeslés bal/elöl.) T. ház! A mi azután az egyes apróbb részleteket illeti, erre a kérdésre vonatkozólag én megvallom, azokra kiterjeszkedni nem kívánok. Nekem meg van e kérdésekben a magam raegg3

7

őződése, annak nagy vonásokban adtam is kifejezést. Azt mondja ugyan itt erre Lükő Géza t. barátom, hogy ez ideiglenes meggyőződésem, (Derültsén.) Elfogadom azt is, ideiglenes meggyőződésem, azért fogadom el, mert én többre becsülöm a megyei autonómiát, mint a mennyit elárul ezen nyilatkozatával t. barátom. márczims 3. 1886. Azt hiszi ő, hogy azon megyei autonómia, egy stabilisált, megcsontosodott, megmerevedett valami, a mely nem alkalmas, hogy az időviszonyokhoz, a közigazgatás szükségleteihez és igényeihez alkalmazkodjék? Azon pillanatban elitélte az autonómiát. (Elénk helyeslés bal/elöl.) Lehet, hogy meggyőződésem e téren változik, de akkor, ha helyesen akarja a t. képviselő ur alkalmazni a viszonyokhoz az institutiókat, akkor fog változni a képviselő ur meggyőződése is a szerint, a mint az idő szüksége követelti. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen miért tartom én annyira, a mennyire a parlamenti kormányforma megengedi, a megyei institutiót fenntartandónak ? Azért, mert élő institutiónak tartom, mert bir azon rugékonysággal, hogy a mit ránk hárít, a nyugati civilisatió, a nyugoti cultura, annak befogadására képes és mert azt hiszem, hogy bir az életképesség azon postulátumával, hogy alkalmazkodni tud a viszonyokhoz és ki tudja elégíteni azon szükségleteket, melyeket úgy az állami, mint a társadalmi czélok megvalósítására a közigazgatási kérdés megoldásától és annak feladataitól mindenkivárni jogosítva van. Azt mondják rólunk, t. ház, a kik igyekszünk e téren gondolkodni, a kik igyekszünk e téren bizonyos eszméket oda vetni, a kik igyekezünk e téren javításokat tenni, hogy mi meg akarjuk ölni a vármegyét. Ne gondolják t. képviselőtársaim! Közülünk senki sem akarja megölni a vármegyét, hanem akarjuk azt, hogy az administratiót lehessen gyorsan, jól, személyes felelősség mellett vezetni. Mi akarjuk azt, hosíy legyen meg a megyének saját jogköre — ne a kormánytól függő jogköre — saját hatóságába eső ügyeiben. Mi akarjuk, hogy a tisztviselői kar legyen lefelé is, felfelé is a kellő mérvekben független; mi akarjuk, hogy jogvédelemben részesüljön az egyéni szabadság és az egyéüi jog a közigazgatás terén. És még mit akarunk? Akaijuk, hogy Magyarország ne maradjon el ezen a téren, mert ne méltóztassék gondolni, t. ház, hogy minekünk itt helyünk legyen a Közép-Dunánál és Európa közepén, ha mi nem bírjuk, talán erőmegfeszítéssel, talán önmegtagadással is bebizonyítani Európának, hogy Magyarország fennállása európai szükség. Ha mi nem birjuk bebizonyítani ezt, akkor méltóztassanak elhinni, minden megyével, minden autonómiával, minden önkormányzattal együtt, az idő kereke össze fog törni bennünket. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezt akarjuk és semmi mást. Ilyet és anynyit akarunk, a mennyit a viszonyok szükségszerüleg követelnek tőlünk, a mennyit meg kell tenni arra, hogy nemzeti hivatásunkat, nemzeti missiónkat itt hazánkban teljesíteni képesek le-